| Sztárriporter: |
Jó estét mindenkinek, az itt ülõknek és
a kedves nézõknek! Meglepetésben ma sem lesz hiány,
ma is lesz rejtvény, izgalom és nagy-nagy heppiend, mûsorunk
mindjárt kezdetét veszi, maradjanak velünk! |
| Reklám. |
|
| Nézõ úr nejének: |
Anyukám, megint nincs tévéújság?
Muszáj ezt a vacakot nézni?! |
| Sztárriporter: |
Mai témánk rrrrendkííívül romantikuuusss!
Amirõl ma szó lesz, aaaaaz a... |
|
RANDEVÚ!
|
| Tapsgép, ovációeffektek, 15 másodperc rózsaszín
fényözön. |
|
| Sztárriporter: |
Köszönöm, köszönöm! Be is invitálom
mai vendégünket, Aleph urat. Kérlek fáradj be! |
| A személyzet belöki a kamerák elé a szerencsétlent. |
|
| Sztárriporter: |
Mondj néhány szót magadról, lazán,
könnyedén, õszintén! |
| Aleph: |
Informatikus vagyok... |
| Sztárriporter közbevág: |
És ezzel már minden rosszat elmondtál magadról! |
| Vigyor, tapsgép, reklám. |
|
| Sztárriporter: |
Lássuk a sztorit! |
| Rövid klip a nettel szimbiózisba lépett fanatikusokról,
majd szakállas-szemüveges szakértõ mond néhány
mélyen szántó értelmetlenségeket a levelezõlistákról.
Ezután az elsõ filmbejátszás következik. |
|
| Narrátor: |
Mai vendégünk ezek közt a falak közt tölti
ideje nagy részét a monitorra meredve, ám szelleme
közben a Mátrixon suhan. |
| Pár részlet a Mátrix c. filmbõl. |
|
| Narrátor: |
Nem õ az egyetlen, s ebbõl érdekes találkozások
születnek. A legnagyobb próbatétel a net-függõk
számára, ha a hálózat virtualitását
megunva a másik valódi találkozást kíván.
Statisztikailag kimutatható... |
| Lekeverik a hangot. |
|
| Sztárriporter: |
Kedves nézõink, mai elsõ kérdésünk:
vajon mi kell ahhoz, hogy egy net-függõ el akarjon menni egy
valódi találkozóra? |
| Reklám. |
|
| Nézõ úr nejének: |
Biztos új gépet ígértek a srácnak.
Van még a lecsóból? |
| Sztárriporter: |
Történetünk elsõ fordulópontján
megkérdezem vendégünket, milyen volt a levelezés
a "másikkal"? |
| Aleph: |
Nagyon jól indult, de aztán azt hiszem, kicsit elszúrtam... |
| Sztárriporter: |
Közben vonalban van mai elsõ megfejtõnk, aki fellebbenti
a fátylat a nagy kérdésrõl, miszerint miért
kell a monitor-fejûeknek is néha a valóságba
kimerészkedniük. Nos? |
| Megfejtõ: |
Jó estét, Buda Örs vagyok TörökBálinton,
szerintem ki akarta próbálni, milyen az. Bálint
szerint is. |
| Aleph szemlesütve hallgat. |
|
| Sztárriporter: |
Szerintem a megfejtés jó, így önök,
mert ha jól hallom, ketten vannak... |
| Egy új hang a telefonban közbevág: |
Hárman! |
| Sztárriporter: |
...hárman már résztvevõi a következõ
adásunk meghívott közönségének. |
| Tapsgép. |
|
| Sztárriporter: |
Szabad megkérdeznem, most mivel töltik az este hátralevõ
részét a jó hír hallatán? |
| Megfejtõ elhalóan: |
Neeem... |
| Sztárriporter fura arckifejezést villant fel,
majd lekeverik. |
|
| Reklám. |
|
| Sztárriporter: |
Elérkeztünk a kritikus naphoz. Lássuk, mi történt! |
| Alephet látjuk, elõbb reggel, ahogy a tükör
elõtt vív élet-halál harcot borotvájával,
majd a buszon és a munkahelyen. Látjuk csalódott arccal
telefonálni, miközben a képernyõn a "server is
down" felirat olvasható. |
|
| Narrátor: |
Szereplõink interneten át nagy nehezen idõt és
helyet egyeztettek pár napja, ám aztán ez
Aleph hibájából bizonytalanná vált,
hála beteg humorának. Most megpróbálja legalább
egyik ígéretét egy barát segítségével
beváltani, vele is idõt egyeztet. A hálózat
közben részben újra üzemképes, így
Aleph ellenõrzi a vasúti webes menetrendet. |
| Vágás. |
|
| Sztárriporter: |
A vonalban a MÁV Elvira nevû internetes menetrendlapjának
felelõse. Elsõ kérdésünk, milyen
idõközönként frissítik és ellenõrzik
ezt a lapot?
...
Letette... Nos, nem titok, Aleph nem létezõ vonattal
akart utazni. Ugye? |
| Aleph: |
Hat perccel utána volt egy másik, ami... |
| Sztárriporter közbevág: |
Még ne szaladjunk ennyire elõre, hiszen itt a második
kérdés: mennyi idõt igényel normál körülmények
közt Kõbánya-alsóról a Délibe jutni? |
| Reklám. |
|
| Nézõ úr: |
Hrrrr... Fuuu... Hrrrr... Fuuu... |
| Sztárriporter: |
Már mindenki érzi, hogy hamarosan a történet
csúcspontjához érünk! Ugye? |
| Fizetett nézõk a stúdióban vezényszóra: |
Iiiiigen! |
| Folytatódik a film. Alephet a folyosón fülönfogja
az üzemorvos és vállbadöfi egy hatalmas fecskendõvel.
A képernyõ alján felirat scrolloz az influenza megelõzhetõségérõl
és az oltóanyag elõnyös tulajdonságairól.
Aleph elõkerül és a gépéhez tántorog. |
|
| Munkatárs: |
Aleph, jól vagy? |
| Aleph alig hallhatóan: |
Jól... |
| Kiborul a székbõl. |
|
| Az idõ majdnem négy óra, Aleph kiblokkol és
a villamoshoz rohan. Vad vágta, kapkodó átöltözés
az albérletben, majd rövid vizit a rosszulléthez címzett
helyiségben. A tervezetthez képest 15, majd 20 perc késés.
A kép távolít, a fogadóirodát (és
óriás kivetítõjén eddigi filmünket)
látjuk, ahol egyre rosszabb odds-ot adnak arra, hogy Aleph eléri
a vonatot. |
|
| Sztárriporter egy pillanatra megjelenik: |
Kérdésünk még mindig az, hogy mennyi idõt
igényel a Kõalsó-Déli futam? |
| Aleph lezúg a lépcsõn és innentõl
a deus-ex-machina veszi át az uralmat. Ahogy õ a villamosmegállóba
ér, fékez és nyit ajtót a 6-os. A metró
peronjához Alephel egyidõben gördül be a szerelvény.
Az odds-ok javulnak, grafikon-hegyek a képernyõn. A pályaudvaron
több száz emberbõl egybõl kiszúrja segítõkész
barátját, aki megvárta, bár nem érkezett
pontosan, majd tõle átvesz egy kazettát, végül
a pénztárnál szinte sorbanállás nélkül
-- a Déliben! -- zárás elõtt utolsóként
megveszi a jegyét. A vonat bent áll, felszáll. Indulás
pontosan. |
|
| Vágás. |
|
| Sztárriporter: |
Állandó nézõink már sejtik, mai
történetünk sem végzõdhet ilyen egyszerûen,
hiszen még közel sincs itt a mûsoridõ vége!
De elõbb halljuk második megfejtõnket! |
| Megfejtõ-2: |
Mátyás bácsi vagyok Rákosrettentõrõl.
A fiatalember nagy huncut, én az õ korában majdnem
ilyen gyors voltam, csak metró nélkül. De ha nem hasogat
a derekam, bottal még ma is lehagyom a piros hetest! |
| Sztárriporter: |
Mennyi idõs, bácsikám? |
| Megfejtõ-2: |
76! |
| Sztárriporter: |
Milyen érdekes, a múltkor percre ennyit álltunk
a Rákóczi úton is a dugóban! Tudja mit, bácsi?
Elfogadom a választ, legközelebb önt is szeretettel
várjuk! |
| Szétkapcsolnak. |
|
| Sztárriporter: |
Most pedig egyenes kapcsolás az Egyesült Államokba,
a vonal végén Stephen King! |
| Ováció, taps, hujjogatás. |
|
| Közben a háttérben tovább pereg a film. Aleph
egy kivilágítatlan másodosztályú vagon
homályossá koszolódott ablakán át bámulja
a sötétet, ahol lassan elmaradnak a fõváros fényei.
A kalauz kezeli a jegyet, majd továbbáll. A vonat tempósan
halad a Duna mellett, a folyó és a vasút között
az országút. Megnyugtató látni, hogy a vonat
a gyorsabb. |
|
| Stephen Kinget halljuk angolul pár másodpercig,
majd lekeverik és a szinkronhang érvényesül: |
Az eset klasszikus: sötét vonat a kihalt pusztaság
felé halad egyre gyorsabban. Itt valaminek muszáj
történnie! Megkérdezném a vendégüket,
vitt-e magával az életben maradáshoz feltétlen
szükséges
dolgokat? |
| Aleph eleinte kissé hökkenten hallgatja a fülhallgatóból
áradó arab szinkronfordítást, majd kapcsol
egyet és megnyugszik: |
Igen, volt nálam vonatjegy. |
| Közönség felhörren. |
|
| Stephen King: |
Mobiltelefon? Katonai rádió? Postagalamb? |
| Aleph: |
Nem, egyik sem. |
| Stephen King: |
Remek. Nos, szerintem a vonatnak hirtelen meg kell állnia. Természetesen
sokáig senkinek semmit nem szabad tudnia! Elképzelem, ahogy
az utasok tanácstalanul találgatnak, megjelennek az elsõ
rémhírek... |
| Sztárriporter: |
A vonatszemélyzet kötelessége a tájékoztatás... |
| Szavai közröhejbe fulladnak. |
|
| Aleph: |
Eléggé le voltam fáradva, úgyhogy Kelenföld
után szunyókálni kezdtem. Észrevettem, hogy
megálltunk, de valahogy sokáig nem tûnt fel, milyen
gyorsan telik az idõ. De aztán csak észrevettem, túl
sokan sétálgatnak a folyosón, szirénaszót
is hallani véltem és még mindig a körgyûrû
alatt álltunk... |
| Stephen King: |
Csodálatos! Remek! Öröm volt önöket hallgatnom
a messzi vadkeleten és úgy érzem, ismét
megszállt az ihlet! |
| Lecsapja. |
|
| Sztárriporter: |
Ugye mindenki látja, milyen remek ez a mûsor, hála
nekem... |
| A hátsó sorokból megdobálják. |
|
| Sztárriporter: |
...és persze a jó témának. Mindjárt
folytatjuk, maradjanak velünk! |
| Reklám. |
|
| Hírolvasó: |
Este fél hat után nem sokkal súlyos vasúti
baleset történt Érd határában. A Tapolca
felé közlekedõ gyorsvonat eddig tisztázatlan
körülmények között... |
| Megkülönböztetett jelzést használó
jármûveket látni és a vonat sötét
tömegét. Vasutas egyenruhába bújt alak ismételgeti,
hogy "nem tudom, nem tudom". |
|
| Stúdió. |
|
| Sztárriporter: |
A kritikus pillanat. Mit lehet ilyenkor tenni? Az embert várják
valahol, ám odaérni nem tud. Mi fordulhat meg ilyenkor egy
fejben? |
| Aleph: |
Már egy órája álltunk ugyanott, tehát
közben el is múlt a megbeszélt idõpont és
még vissza volt úgy hatvan kilóméter. Számolgattam.
Ha azonnal elindulnánk, akkor is kétséges, hogy végül
is a legelsõ alkalommal elviselnek-e tõlem ekkora késést?
Szeretek ugyanis pontos lenni. Az ajtó elõtt eltántorgó
utasellátós azonban még további egy órát
jósolt. Elkezdtem keresni a kalauzt, meg is találtam, össze
is vesztünk. Ha kivárom a bizonytalan indulást, mire
odaérek, már indulhatok is vissza... |
| Sztárriporter: |
Mentesítõvonat? Vonatpótló busz? |
| Közönség nyerítve röhög. |
|
| Aleph: |
No comment. |
| Sztárriporter: |
Hogyan döntöttél végül? |
| Aleph: |
Bízva a lábamban, valamint abban, hogy legalább
térképrõl ismerem a környéket, leszálltam
és elindultam vissza Budapestre gyalog. Közben két dolog
járt a fejemben. Egyrészt az, hogy nagy magabiztossággal
indulva még egy árva telefonszám sem volt nálam,
a másik, hogy kicsit drága volt
tíz kilóméterért majd ötszázat
fizetni... Utóbbi tûnt könnyebb ügynek, úgyhogy
az elsõ buszmegállóból a Déli felé
vettem az utat -- s gondoltam, onnan telefonálni is tudok. Végül
is van tudakozó... |
| Néhány aláfestõ snitt. Aleph a sínek
közt. Aleph a buszon. Aleph a pénztárossal veszekszik.
Aleph az ügyeletes tiszt naplójába körmöl.
Aleph mûködõ telefont keres. |
|
| Sztárriporter: |
Tehát már csak a hívás van hátra!
Mai utolsó kérdésünk: mit sikerült Alephnek
intéznie? |
| Reklám. |
|
| Sztárriporter: |
Máris több hívásunk is van, halljuk sorban
a tippeket! |
| Vénkisasszonyos hang: |
A fiatalembernek térden állva is el kellett volna mennie!
Ha én lettem volna, bizony meg se hallgatom! A fiatalok idétlenek,
fogalmuk sincs, mi a stílus és a tisztelet! Megváratni
egy hölgyet, nahát! |
| Búgó alt: |
Inkább engem hívott volna... |
| Kamaszos fiúhang: |
A hülye lamer, még egy SMS-t se tudott elereszteni? Égõõõ... |
| Nyugodtabb harmincas férfi: |
Ha sikerült felhívnia, az is valami... |
| Csalódottnak tûnõ fiatal nõi hang: |
A pech az pech... |
| Sztárriporter: |
Éééés most... |
| Villogó fények, füst, dobpergés. |
|
| Sztárriporter: |
Halljuk, mi is történt valójában? |
| Aleph: |
Nem voltam meggyõzõdve, hogy sikerülni fog. A 198
mindenesetre csak egy számot adott meg, ez biztató. A sötétben
nagy nehezen feljegyeztem, majd hívtam, közben kicsit tört
a frász, kitart-e a telefonkártyám. Nem tudom miért,
abból indultam ki, hogy ahogy bejelentkezik, bemutatkozás
után ugyanazzal a levegõvel mondom, hogy baleset... Kicseng,
férfihang, érezhetõen ellenséges, vagy csak
annak tûnik, talaj a lábam alól el. Az eddigiektõl
nem is kicsit lenyomva ott helyben koholok gyorsan egy szituációt,
hogy én itten most egyszál telefonkártyával
maradtam egy vasúti baleset után és mindenképpen
jeleznem kell a hölgynek, hogy fennforgás van. A duma zavaros,
össze-vissza, én se hiszem el magamnak, bár a valóságtól
igazából nem nagyon tér el, de kapok egy másik
számot. Foglalt. Namégegyszer! Végre. De addigra már
olyan szuper minden, hogy azt hiszem, életem egyik mélypontját
értem el... Nem is tudom, pontosan mit mondtam... Azt persze megtudtam,
hogy a megelõzõen hívott számmal az egész
napi hülyeségemet sikerült
betetõznöm. AZT nem lett volna szabad hívnom. |
| Sztárriporter: |
Ez a rejtvény levelezõ megfejtõinknek szól! |
| Sztárriporter Aleph felé fordulva: |
Elérkeztünk a heppiendhez. Vagy nevezzük tanulságnak? |
| Aleph: |
Nem tudom. Peches ember ne menjen a jégre? Internetes ne legénykedjen
a valóságban? Vannak
különös véletlenek? A kedves nézõknek
talán azt tudom üzenni, hogy ekkorát benzinnel lelocsolva
sem lehet égni, ehhez gondos elõkészítés
kell, na meg a szokásos balszerencse. |
| Sztárriporter: |
Ezzel búcsúzunk, jövõ héten új
sztorik, új vendégek, de a sztár akkor is én
leszek! |
| Stáblista. |
|
| Nézõ úr: |
Mi van, már vége? |
| A felesége: |
Aludtál, mint rendesen, de nem vesztettél semmit. Valami
komputeres kölyök azon nyavalygott, hogy nem bírt elutazni
a barátnõjéhez, vagy mi. Tudják is ezek, mi
az igazi baj... |
