Ali Ttaik-al-Rep:
RétegekA teremben jól láthatóan már órák óta fennállt a folyamat. Jó érzékkel a sajtóértekezlet végére idôzítették az utolsó fázist. A kísérletvezetô az unalomig ismert és a való életnek ellentmondóan fehér laborköppenyt viselt. Szikár szögletes alakja veterán egyetemi professzorokat idézett fel a megjelentekben -- nem mindig kellemes asszociációkat kiváltva. -- Uraim, még pár pillanat és... -- diszkrét sistergés szakítja félbe, s azonnal el is felejti a körülötte állókat. A mintavevôben kissé gôzölögve megjelent egy adag áttetszôen tiszta borostyánzöld folyadék. "Hmm, ez eddig jó." -- Önök az elsô adagot látják, amely már ezzel a technológiával készült. Már csak a csomagolás és az értékesítés van hátra. Mi mindnyájan tudjuk, hogy amit eddig láttunk, az nem más, mint
$%^#@@@%$##
...,wF eE 555
^^4 __ . ve
yah&&
"Mi a nyavalya van?!"
process aborted
Kedvenc munkaállomásom elôtt ültem. Bár nem túl rég óta dolgozom vele, nagyon a szívemhez nôtt megbízhatóságával. Azon kívül, hogy napi munkámban nélkülözhetetlen, egy teljesen új világot nyitott meg számomra. Munkaidô után is bentmaradok, elintézem a levelezésemet ( ez sem egy akármilyen móka! ) majd írok. Kollégáim elôtt errôl nem beszélek, de szeretek írni. Régebben inkább csak az asztalfióknak, de most, hogy a hálózaton rátalálok hasonló "betegségben szenvedô" társaimra, egyre inkább közlésre is. Na, nem a saját nevemen persze, kinek hiányzik az, hogy a folyosón élcelôdjenek rajta? Egyik kedves barátom nyitott erre a célra külön jogosultságot. Elmagyarázta, hogy tulajdonképpen ez nem is olyan nagy kérés, neki vagy féltucat neve ( vagy másképp címe ) van a hálózaton.
-- Mi legyen a "másik" neved? -- kérdezte. Most, éppen egy írás közben ( persze ez azt jelenti, hogy én most Ördögűzôként dolgozom ) cserben hagy a gép. Példátlan! Nagy bizalmamban persze egy sort se mentettem el, elôször vissza akartam olvasni az eddig elkészülteket. Barátom persze azt mondta, hogy ez egy ilyen komoly rendszernél automatikus, de a lelkem nem nyugodt. Féltem az írásomat! Az természetes, hogy féltem! Hiszen ki tudja mégegyszer sorról sorra megismételni azt, amit leírt? Mert én biztosan nem. Pláne, ha még fel is izgatom magam, mint most. Mindenesetre próbálok úrrá lenni a helyzeten... Próbálkozásaim eleinte sikerrel járnak. Visszakapom a felhasználói felületet, bejön a menü. Kezdem felépíteni a kapcsolatot a "klubbal", ahova írok, de ez már nem megy... Megjelenik ellenben egy felirat, takaros ablakban, de nem takaros fogalmazásban:
* * * tessék kilépni!!! * * *
Ki a fene lehet ez? Gyorsan végigkutatom az agyamat, ki képes ilyen
üzenet megjelentetésére ( valamelyik rendszeradminisztrátor, vagy --
ami még rosszabb -- egy kalóz... bár az aligha küldözgetne üzenetet ).
Eltelik néhány másodperc, mire ezeket tisztázom és eszembe jut, ki van ma ügyeletben a gépteremben. Azt hiszem egy új kolléga. A stílus mindenesetre rá vall. Kapcsolatba kellene lépni vele! Igenám, de miközben ezen töprengtem, újabb üzenetet kaptam:
* * * lépj ki te szemét!!! * * *
... majd újra kezdett bezáródni a rendszerem. Gyorsan kapok a megfelelô billentyűkhöz ( az egerészés nekem nem túl szimpatikus, csak ha feltétlenül szükséges, fanyalodom rá ). Szóval ütöm a !c-t, de nem tudok összekapcsolódni ezzel az ôrülttel... Jellemzô, a telefon meg nem jutott eszembe! Hívom a géptermet, de foglalt. A barátomtól ellesett trükkel hívom a telefonközpont egy speciális számát, majd beütöm az információkérés 99-esét és a gépterem mellékét. Kellemes lágy nôi alt ( "aki" különben szintén egy gép ) tájékoztat, többek közt arról is, hogy az adott melléken egy óra negyvenegy perce és húsz másodperce kezdeményeztek hívást s ez jelenleg is folyamatban van, legyek türelemmel. Kellemes modora éles ellentétben van az újabb üzenettel:
* * * kedves ördögűzô, próbálkoztál már itt? * * *
* * * hogy többet ne legyen kedved most törlök * * *
* * * mindent. nem kár a baromságaidért * * *
Valóban látom, ahogy _az én saját gépemen_ nekilát mindent megsemmisíteni és tehetetlen vagyok! Ezen úgy felháborodok, hogy...
... felébredek. Bambán bámulok magam elé. Negyed négy van, az óra most fordul a másik oldalára. Elsô gondolatom, hogy aludni kellene tovább, de eléggé kizökkentem a ritmusból. Nem vagyok még teljesen ébren se, mert fôképp továbbra is az foglalkoztat, hogy mit is tudnék tenni ilyen esetben? Az, hogy nincs munkaállomásom, nem dolgozok kutatóintézetben, de még írni se nagyon szoktam, nem jut el a tudatomig. Azért az bosszantó, hogy az embert már álmában is kizárják a hálózatról! Vajon ezt most miért álmodtam? Töprengésem közben múlik az idô, fél négy lehet, az elsô elôadás ( talán valószínűségszámítás ) nyolckor kezdôdik, aludni kellene. El is álmosodom, lehunyom a szemem... és beugrik a megoldás! A gép általában egy BNC csatlakozón át köthetô be a hálózatba, tehát hátranyúlva egy elegáns negyedfordulattal oldható a kapcsolat... Megnyugszom. Legközelebb, ha ezt álmodom, meg tudok menekülni. Azért most inkább valami "tenger, napfény, megamikellmég" mozira vágyom... |
