Ali Ttaik-al-Rep:

Mese a csodálatos szépség megtalálásáról és elvesztésérôl

Vándor vagyok, vérem hajt és űz, nincs nyugtom sehol. Nincs a világnak egy pontja sem, ahová szivesen el ne mennék s ahonnan aztán tovább ne űzne valami. Vándor vagyok.

Ez a hely nem volt jobb és nem volt rosszabb, mint más. Nem hasonlíthatom semmihez, hiszen nincs két egyforma dolog a világon. De mégis volt itt valami, ami izgatottá tett. Igen, láttam valamit, igaz csak egy pillanatra, amiért érdemes volt visszafordulnom, elôször életemben. Valami, amit kerestem, amirôl magam se tudtam, hogy hiányzik.

Igen ott volt. Onnan, ahonnan elôször megláttam, nagyon nehéz volt észrevenni, még a tapasztalt szemnek is. Közelebb egy darabig nem mehettam. Idegen voltam ott, s ez roppant mód megnehezítette a dolgomat -- nem mutatkozhattam. Oly sok ilyen hely van. De volt idôm, nekem nagyon sok idôm volt akkor.

Sötétedett, de fények gyúltak itt is, ott is. Kellemetlenül érztem magam. Nem nekem való volt ez a hely, mentem volna is, de nem lehetett: ott volt, amit kerestem. Ott volt és úgy éreztem, talán az enyém lehet.

Hosszabb ideje csend volt már. Ez jó. Ekkor ugyan nem láttam vágyam tárgyát, de megjegyeztem hol volt és hozzá is tudtam jutni. Közelebb mentem.

Primitív volt az a szerkezet. Ugyan engem nem akadályozott meg abban, hogy bejussak. Kis nyomás és... kész! Bent voltam.

Ott volt. OTT VOLT! Pillanatok teltek el, csak bámultam.

A csend hosszúra nyúlt, ô nem szólalt meg. Nem enyhített zavaromon, de nem is fokozta azt. Hihetelen, de hallgatása csak mégjobban lelkesített. Talán önkéntelenül is megérezte, hogy mint idegen, amúgy se mennék semmire a szavakkal. De hisz a pillantása, az is milyen kifejezô volt! Nem is kellett több. Cselekedtem.

Ti, akik ezt olvassátok, bizonyára kapkodással vádoltok meg. Meglehet, igazatok van, de hadd meséljek róla úgy, ahogy én láttam.

Mindenben megfelelt a mi szépségideálunknak, bár messze a mi régi kúltúránk hatrain túl, a barbár földeken bukkantam rá. S ez talán nem is meglepô. Mindemellett szokatlanul szerény, mondhatni megilletôdöttnek tűnt. Talán szegényes, szürke, ódivatú ruházata, vagy a csecsebecsék hiánya zavarta. Fiaim, ezek csak elcsúfítják a nôt, ezt jegyezzétek meg! A csillogás, ha nem belôlünk ered, hanem hordjuk azt -- olcsó hazugság. Megigézett. Egyszerűen bájos és természetes volt. De legfôképpen szép, nagyon-nagyon szép. Meg akartam szerezni. Meg KELLETT szereznem!

Nem ment könnyen. Vonakodott, rám sziszegett, de engem akkor már nem lehettet megállítani. S úgy láttam, tulajdonképpen ô is menni szeretne, de a forma kedvéért huzakodik egy kicsit. Átkaroltam, nem húzódott el.

Felbátorodtam. Hátranyúltam, ahol a ruhájának a kapcsát sejtettem.

Nagyon megütött, csak úgy szikrázott, de igaza volt. Tudom, hogy pimasz fráter vagyok. El is szégyeltem magam. Pár pillanatig újra egymást méregettük. Még mindig nem szólalt meg, de a szeme nagyon csillogott. Szinte könyörgött, hogy menjünk, menjük el innen, de gyorsan.

Nekem kellett kicipelnem. Ez biztos szokás lehet errefelé, vagy egyszerűen csak elszokott a járástól. Ne feledjétek, ez egy barbár vidék. Képzeljétek, szabályszerűen a falhoz volt láncolva a szerencsétlen! Hát persze, hogy nem mert megszólalni. Nem akarok dicsekedni, de egyetlen rántással megszabadítottam, jókora részt kiszakítva a falból. Valami ôskôkori riasztószerkezet folyadékot kezdett fröcskölni rám a falból, de ez engem el nem rettentett.

A hajóhoz siettem kedvesemmel és azonnal elindultunk.

Csodás szökés volt! Boldog napok következtek, de sajnos hamar végük lett. Kedvesem nagyon beteg lett, alighanem a kultúrlényhez nem méltó körülmények, amelyek közt élt, lobbantották el élete lángját oly hamar. Azóta is vigasztalhatatlan vagyok, ha rá gondolok. De ezért a pár napért is érdemes volt élni!


Szolgálati jelentés:

A mai szolgálatbalépéskor erôszakos behatolás nyomait fedeztem fel a pihenôhelyiségben, amit azonnal jelentettem rádión és egyben értesítettem a rendôrséget. A helyiségben nagy kárt okozó ismeretlen eredetű szerkezettel tevékenykedett a tettes, a falból egy helyütt kb. fél méter átmérôjű darab kiszakadt, a vezetékbôl ömlött a víz. A forgalmi helyiségbôl nem hiányzott semmi, a leltárívet mellékelem. Az épületen kívül egy helyütt találtam kárt, egy kb. három-négy méter átmérôjű kör alakú bemélyedést az útfelületen. A rendôrségtôl azt a tájékoztatást kaptam, hogy ez nem egy UFO nyoma.

A helyiségbôl csak a szódavízautomata hiányzik.

X. Y.
menetirányító


(cc)by (cc)nc (cc)sa