Vizsga

Elégedetten dôlt hátra. Ezzel a repüléssel befejezi tanulmányait, amelyhez nem sok kellemes élménye kötôdött. Végigtekintett a kijelzôkön, bár ennek sok értelme nem volt, hisz bármilyen rendellenességre azonnal figyelmeztetést kap. Az Agy -- ez a stréber -- mindent feljegyzett, még azt is, vakarja-e a fejét... Nem szerzi meg neki az örömöt, hogy bármiben lerontsa az eredményét.

Pilótának számít, ez már csak formaság. Persze eddig csak szimulátoron repült, az meg csak játék. Az volt évekkel ezelôtt is, amikor társaival üres óráikat múlatták a VR klubban. Hol van az már... Ez a visszaemlékezés se okozott túl sok örömet. A poros, kilátástalan város, ahonnan csak a Szolgálat jelentett kiutat... A félelem, hogy nem felel meg a hírhedten szigorú felvételi vizsgán... Persze megfelelt, hisz a Szolgálatnak az utóbbi idôben nagyok voltak a veszteségei. A vizsga sem volt más, mint egy szimulátoros repülés. Elmosolyodott. Amikor kilépett a szimulátorból, körbevették a Szolgálat tisztjei. Azokat az arcokat nem felejti el. "Hisz ez csak játék" -- mondta. "Hajlandó az életét feltenni tétnek?" -- kapta válaszul. Akkor az arcára fagyott a mosoly.

MOST nevetne. Hát persze! Nemcsak tanították, nevelték is. Okosnak, keménynek, hidegnek. Olyannak, aki nem csak a saját életével játszik. Olyannak, akinek MUSZÁJ nyerni. Ez egy ilyen világ, s nem ôk akarták ilyennek.

"Hanem ki?" Bosszantotta a hirtelen jött gondolat. A háború már jóval születése elôtt megkezdôdött, s nem úgy néz ki, hogy holnap vége lesz... Tanultak róla, de hogy TULAJDONKÉPPEN miért kezdôdött azt nem tudja. Ezt a kérdést nem volt tanácsos feltenni. Sok ilyen kérdés volt.

Kért egy általános állapotjelentést, csak hogy lefoglalja magát. Nem is kapott semmit, ami érdekes lenne. Az Agy nem fűzött megjegyzést a dologhoz, úgy látszik rendbenlevônek tartotta az érdeklôdést.

No igen, az Agy. Ez az, ami NEM volt beépítve a szimulátorokba, csak az Akadémián. "Se vele, se nélküle" -- mondogatták egymásnak. Sok terhet levett persze az emberrôl, az igazi repülési feladatok jó részét elvégezte. Utálni inkább azért utálták, mert mindig mindent feljegyzett és kommentált.

Tulajdonképpen mi is a különbség egy VR szimulátor és egy valódi gép között? Könnyű kérdésnek látszott, de nem az. Belülrôl legalább is eldönthetetlen. Kívülrôl is csak akkor, ha a földön marad. Miért ne építhettek volna az Akadémián űrhajó alakú szimulátort? Nem ismeri ezt a támaszpontot, így a helyi pletykákat sem. A kérdés kínozni kezdte.

A repülési terv szerint a visszafordulásig még van egy órája. A feladatok nagy részét teljesítették, ez most az "altatás" volt. Voltaképpen ez is nehéz feladat és ezt nem volt módja az otthoni játékgépeken gyakorolni. Az színtiszta akció volt mindig.

Szimulátor vagy valóság? Bosszantotta az egész. Tudta persze, hogy az unalmas repülés egyik mellékhatásaként az ember gondolatai csapongani kezdenek, s ennek határt kell szabni. Csak az nem olyan egyszerű. Meggyôzôdhetne persze róla úgy, hogy eltér a repülési útvonaltól és leszáll valami kavicsra, de ez enyhén szólva sem lenne tanácsos. Amellett az Agyat is le kellene zárnia, amit az aligha hagyna.

"Zárjuk rövidre a dolgot!" gondolta, s a komhoz nyúlt.

-- Négyes hívja az Egyest!
-- Egyes vételen!
-- Mirôl állapítható meg, hogy most nem szimulátorral repülünk, uram?
-- Unatkozik, Négyes? Próbáljon meg a feladatára összpontosítani! Vége.
-- Értettem, vége.

"Hólyag!" gondolta kelletlenül. Csak sikerült rossz pontot begyűjtenie. Arra mindenesetre jó volt, hogy most már a repülés utáni értékelés foglalja le a gondolatait.

Kellemetlen érzéseit hamarosan az Agy is növelte egy rejtélyes üzenettel. A külsô térben csökken a kozmikus sugárzás szintje. Az Agy készségesen tájékoztatta a lehetséges okokról is, de ezzel csak a zavart fokozta.

Most nem nyúlt a komhoz, inkább kérte az Agyat, vegye fel a kapcsolatot a többi géppel és kérdezze le azok észleléseit. Az eredmény ugyanaz. Gyorsan végigkutatta emlékezetében az Akadémián tanultakat, de hiába. Nem tudósnak akarták kiképezni, nem is sikerült volna. Eközben az Agy gyors egymásutánban a "kapcsolat gyengül" és a "kapcsolat megszakadt" jelzést adta, s ezzel egyidôben harckészültségbe helyezte a fegyverrendszereket.

"Ugyan mire akar lôni?" gondolta a kadét. "A komot használni eszerint szintén nem lehet." Az Agy által felkínált helyzethez alkalmazkodva célt keresett. Az alakzat továbbra is együtt haladt, közel s távol semmi. A helyzet némiképp különbözött a gyakorlatokon átéltektôl, de inkább hibára vallott. Az Agyat nem kapcsolhatja vissza, amíg a rajvezetô nem hatálytalanítja kívülrôl a riadót, azt meg addig nem teheti meg, amíg nincs kom. Feltéve, hogy tudomása van az egészrôl. Persze tudnia kell, hiszen hozzá folyamatosan befutnak a raj hajóinak adatai. Legkésôbb a következô információkéréskor fel kell tűnnie, hogy a négyes nem jelent.

Percek múltán idegessége fokozódott. MOST már biztosan tudnia kell az Egyesnek is, hogy valami nincs rendben. Ennek ellenére nem bontotta fel az alakzatot, tehát senkivel sincs kapcsolata, nem csak vele. Akkor pedig nem lehet hibáról szó! Miért nem fordulnak vissza?

Várt pár pillanatot, majd gépét enyhe szögben kiemelte az alakzatból. Erre biztosan oda kell figyelnie a rajvezetônek. Terve szerint kicsivel távolabb párhuzamos pályára állt volna, hogy le ne szakadjon alakulatától, de erre már nem került sor. A raj összes gépe eltűnt.

Nem esett pánikba, azt kinevelték belôle. Szűken vett fordulóval a bázis felé vette az útját. Majd az okosok kiderítik mi volt. Neki most az a dolga, hogy minél hamarabb jelentést tegyen. Kom persze továbbra sincs.

Valami nincs rendben. Fanyarul elmosolyodott. Ugyan mi lenne rendben ezen az átkozott repülésen? A hajtóművek mindenesetre szégyenletesen szerepelnek, alig gyorsul a teknô. Aztán meg is szűnik a gyorsulás. Az Agy mélyen hallgat, ez is szokatlan.

Kint vaksötét, mintha egy irdatlan nagy űrbálna kapta volna be a hajót. Az Agy gyakorlatilag működésképtelen, de a hajó rendszereivel alacsony szintű kapcsolata még van. Jobb ötlete nem lévén, kilôtt egy szondát. Szinte ugyanabban a pillanatban éles fájdalom nyilalt a kezébe és a fejébe, csaknem lebénítva.

Furcsa mód, kissé megkönnyebült. Ez csak egyet jelenthet: a Szolgálat újabb veszteséget fog elkönyvelni. Erre az esetre is van parancs, persze. Egyszerű, célszerű, kegyetlen parancs. Mindenesetre az Agy nem fog okvetetlenkedni.

Lassan, minden mozdulatára ügyelve leállította a hajtóművek betáplálását. Ezt megengedték neki, úgy látszik jól ismerik a hajó rendszereit s ezt megadásnak veszik. A következô műveletet az Agy mindenképpen leállította volna, ha működik, de így akadály nélkül blokkolhatta az ellenôrzô rendszereket. Erre sem kapott "választ". Már csak egy művelet van hátra, a hajtóanyagtartály szupermágneseinek lekapcsolása. Ezt a parancsot is kiadta. Közben arra gondolt, hogy ha ez is szimuláció, akkor valaki nagyon beteg a Szolgálatnál...

Az antianyagfáklya felvillant, s számára minden anyag ellenség.