Az új faj nagykorúvá lesz

A nosztalgia néma kábítószer. Fô hatásai magukban foglalják a melankóliát, az önsajnálatot, a tétlenséget, a szelektív emlékezetet és a vágyat, hogy fizessünk azért, hogy lássuk a Vas Pillangót (The Iron Butterfly). A 70-es évek közepén én is átéltem a saját 60-as nosztalgiámat, míg az friss volt. 1972-ben rájöttem, hogy a "forradalom" sohasem volt. A hippiközösségesdi félig szervezett állama, a rock'n'roll, a kábítószer, az utcai baszások nem söpörnek végig a nemzeten, hátrahagyva számomra egy, az elidegenítô munkától, ipari parkoktól, lakbértôl, kereskedelmi televíziótól, külföldi intervenciótol, fundamentalista keresztényektôl és más hasonló, egy savborította psziché elleni támadástól mentes életet. Nem is töltöttem huszas éveim elejét az Elysium kertjében játszva. Huey P. Newton sohasem volt "Az Emberek" legfôbb irányítója. Hál' Istennek!

Szögezzünk le egy dolgot! Nem én vagyok az egyetlen, aki ezt az egészet személyesen veszi. Így látod, hogy a 60-as évek mítoszanak fôárama az ôseik materialista etikája ellen lázadó idealista fiatalság mítosza. Ez egy kedves kis mítosz, ami az édeskés szenimentalitást igyekszik elôidézni, a morális devolució érzéseit vagy az evilági szomorúbb-de-bölcsebb tudás megnyilatkozását. Az önzetlenség és áldozat mítosza. Egy zsidó-keresztény mítosz. De ez nem az, ami a 60-as éveket jellemezte.

(Kérlek, engedd meg, hogy bemutatkozzam. Az új faj vagyok. Az elsô generációm a 40-es évek végen született, és a 60-as évek középen lépett a serdülôkorba. Anya és apa egész életükben keményen dolgoztak, hogy biztos otthont adjanak és iskolába járhassak. Apa harcolt Hitler ellen, hogy megvédje a demokráciát. Vér, izzadság, munka és elnyomás évmilliói automobilokat, repülôket, televíziót, gyorskaját, űrrakétákat, számítógépeket, orvosi technikát, erôsített hangot, hatékony drogokat, videókat, divatot és az egész Föld fényképét hozták nekem. És akkor mi van? Mégsem vagyok megelégedve... még.)

1967 volt az az év, amikor az új faj tömegesen elhagyta otthonát. Amikor hátat fordítottunk a kilenctôl-ötig munkának, hatósági intézményeknek és a hagyományos családnak, s nekiindultunk a személyes szabadság, új, önmagát választó családok, szabad szex, filozófiai válaszok, élvezetek, alkotó ihlet, istenség és kaland keresésének; nem annyira a materializmusnak fordítottunk hátat, mint inkább elôre megadtuk magunkat egy új jövônek, amikor az új technika (amely az információn és az önreprodukáló rendszereken alapul) véget vet az erôltetett munkának és a hiánynak. Kifejezetten érés elôttiek voltunk. Valójában gyermekek!

1968 volt az az év, amikor az új faj harcba lépett az öregekkel. Pusztán bugrisok lévén, hagytuk, hogy az öregek határozzák meg a játékszabályokat. A "politikai erô a puskacsôbôl nô ki." Mindenesetre, elveszttettünk velük egy hülye és gonosz külföldi háborút, megdöntöttünk egy hülye és gonosz elnököt, és a nemzeti identitás válságát idéztük elô. A Watergate-botrány a világ legerôsebb államát összekeverten és irányítás nélkül hagyta a 70-es évek nagy részében.

De ôk visszavágtak. Megtették azt az egyet, ami lelassította a fiatalok kultúrájának robbanásszerű felemelkedését. Tervszerűen vagy hülyeségbôl visszahoztak a gazdasági hiányt. Soha többé a 60-as évek szabadon gördülô törzsei. Soha többe a személyes szabadság, az alkotó ihlet, a filozófiai válaszok, istenség és kaland kényelmes tempójú keresése. Bim-bam-bam-da-ding-a-ding-ding-szerezz-munkát!

A kommuno-anarchista hippi utópia helyett egy még-nem-fôműsoridôs hálózati TV-show maradt ránk. És a 70-es évek közepét a 60-as évek jól kimért nosztalgiaadagjával töltöttem; melankóliával, kiábrándultsággal a Watergate-utáni összesküvés torzszülött paranoiájának egészséges masszájával fűszerezve. Közben a baby-boom generáció felsô kérge belépett a fôáramba, és a kábult, Vietnam- és Watergate-utáni Amerikát keresztül keringôztette a kishitű liberalizmussal - kokain, diszkó, Jerry Brown, Jimmy Carter, a Panama-csatorna Egyezmény, egy csomó szex, Bobby Seale munkát kap a kormányban és Ford elnök megengedi a fiatal Jacknek, hogy Bianca Jaggerrel marihuánát szívjon a Fehér Házban - kombinált hippi dekadencia rövid periodusán. A 70-es évek tulajdonképpen kellemes idôk voltak. Kár, hogy nem élveztük.

Mi tényleg el akarjuk ismerni és meg akarjuk ünnepelni a Szeretet Nyarának 20. évfordulójat. El akarjuk ismerni, mert még mindig úgy érezzük, hogy generációnknak van egy közös rendeltetése. A baby-boom generációt már megvitatták, analizálták, közvélemény-kutatták, dicsôítették, tanulmányozták és kritizálták. Mindenki úgy érzi, hogy valami új van itt.

(Örülök, hogy megismerhettelek. Remélem kitaláltad a nevem. De ami összekever téged, az a játékom természete. Én vagyok az új faj. Az információs és kommunikációs technikám segítségével egy Faj idegrendszerének és egy Faj értelmének kiépítésén fáradozom, az önreprodukáló rendszerek elsôsorban nôi technikájának kifejlesztésén. Ezek a lehetôségek határához vezetnek engem. Ezek egy virtuálisan határtalan életet biztosítanak, lehetôvé teszik, hogy a csillagokba utazzak. Képes leszek megváltoztatni a testemet. Kitanulom, hogy hogyan működik az agy, az értelem, az idegrendszer és az érzékek, és megtanulom ezeket a határukig kihasználni. Az élettel való kapcsolatomban társ leszek a Teremtésben. Nem leszek többé emberi; egy, a történelem, a nyelv, a szemiotika és a tömegviselkedés által meghatározható felszabadult majom. Önmeghatározó leszek, egy állandóan felszabaduló és változó folyamat. Viszlát.)

Olyan, mintha megállt volna az idô, ugye? Van valami a levegôben. A 90-es évek eleje látni fogja a baby-boom generációt politikai és gazdasági hatalomként elôbukkani. A régi optimizmus, bizalom, pimaszság és igen, még a 60-as éveket olyan felüdítô és felszabadító évekké tevô gôg is vissza fog térni. A fontoskodó yuppi ügyvitel, politikusok és vállalkozók megsemmisítik a militarizmust, korrupciót és szegénységet, mert a számítógépes elemzés megcáfolhatatlanul ki fogja mutatni, hogy a rendszer - egy kibernetikus egésznek tekintve -, sokkal hatékonyabb, megfelelôbb és jövedelmezôbb nélkülük. Ahogy az információ fokozatosan e kor pénznemévé válik, az inteligencia, a hajlékonyság és sebesség biológiailag sikeres tulajdonságként fog kiemelkedni, felváltva az izmot és kitartást.

A status quo-t világszerte leginkább az fenyegeti, hogy az új faj felismeri önmagát. Jobban szeretik, ha nosztalgiázunk. Tüntetések, tudattágító, csillogó show-k, költôi elidegenedés, sôt tudattágító drogok... ez mind az évi gabona a malomnak, másodosztályú valuta, szórakozás az információval átitatottnak, mig lefelé kószál az emlékek sikátorán. Tôled balra látod a még mindig mérges politikai radikálisokat. Ne közelíts hozzájuk, mert megfagyasztanak a megfelelô helyzetben. És lépj élénken, mert jobbra mögötted ott vannak az új öko-fundamentalisták. Ôk is a hatvanas évek gyermekei, a keresztény önáldozat és ön(meg)tagadás centralizált bogárszerű közösségei által a technikafélelemre programozottak. Ezt a programot arra teremtették, hogy ezt az új Prometheusi fajt a Korok Sziklájához kötözzék. Így, amikor a Szeretet Nyaráról olvastál a magazinokban, és a műsorokat nézted a TV-ben, semelyik sem emlékeztetett arra, hogy az ôsök (Diggerek) hiány-utáni kultúrájáról beszéltek, ahol a munka elavult volt, "az egészet szeretô jóindulat vigyázta"; vagy arra, hogy Abbie Hoffman azt mondta az éljenzô tömegnek, hogy "nem lettünk kielégítve, mert MINDENT AKARUNK!". Hölgyeim és uraim, a technika már majdnem elérkezett. Az evolució ideje már majdnem eljött. Gyorseszű és félelem nélküli baby-boomer-ek emberivé teszik az irányítást. Az információ és önreprodukáló rendszerek technológiája véget vet a korlátozások korának. Az új faj a felbukkanás küszöbén áll. És akkor majd éneklünk és uralkodunk és lemezeket hallgatunk és TÁNCOLUNK AZ UTCÁKON.