Zsuzsa

Tárgyilagosan megállapíthatom, hogy enyhén fantasztikus ez az egész helyzet. Már a bevezetô fejlemény is hihetetlen volt, hogy Zsuzsa, aki a klub elôtt még igenis maxos volt, pontosan nyolc perc alatt, amíg a klubtól ideértem a Puskin utcába, száz százalékosan kijózanodott. Nyolc perces alvástól. Teljesítmény. Ahogy megállítottam a kocsit a kapu elôtt, úgy pattant fel a szeme, mint az alvós babáké, amikor függôlegesbe fordítják ôket. Teljesen józanul szólított fel, hogy köteles vagyok elfogyasztani vele egy csésze kávét, igen, a csészét is hozzámondta, aztán ugyancsak teljesen józanul ellenôrizte, rendesen csukta-e be a maga oldalán a kocsi ajtaját, mert azt is tudta, hogyan kell lezárni, aztán egybôl beletalált a kapukulccsal a zárba, a liftkulcsot is egybôl kivette a ridiküljébôl, a lakás elôtt figyelmeztetett, hogy az elôszobában nyikorog a parkett, de az engem ne zavarjon, a szobájában pedig elnézést kért, hogy addig nem gyújtja fel a villanyt, amíg be nem dobálja a szekrénybe a bugyiját és a kombinéját és a melltartóját, amiket akkor szórt szét, amikor este átöltözött a klub miatt. Biztos kézzel dolgozott a sötétben, és amikor villanyt gyújtott, tiszteletreméltó rend volt a szobában. Ülj le, kis Kozári, be van készítve a kávé, pillanatok alatt kész, addig mesélj, és ne nézegesd az órádat, mert az engem idegesít...

Most itt fekszünk ezen a széles rekamién, és tudom, hogy nem alszik, hanem gondolkozik, hogy mit mondjon, vagy egyáltalán mondjon-e valamit, és tulajdonképpen mondhatna is, mert ha tovább hallgatunk, én alszom el menthetetlenül, mégpedig rövid határidôn belül. Persze, a legfantasztikusabb az volt, hogy amint megittuk a kávét és rágyújtottunk, csak egyet slukkolt, és mindjárt le is tette a cigarettáját, felállt, kinyitotta a szekrényt, ahol belül tükör van az ajtón teljes hosszában, megnézte magát, közel is hajolt a tükörhöz, jobbról-balról vizsgálatot indított az arca ellen, de közben már vetkôzött is, elôbb a blúzát dobta le, aztán a szoknyáját gombolta le magáról, egyetlen mozdulattal, aztán elôbb a bugyijából bújt ki, csak utána csúsztatta le a kombinéját. Kapcsold ki a melltartómat, fáj a kezem, ha hátra nyúlok... Csacsi vagy, kis Kozári, ne fordulj el, azt akarom, hogy nézz meg, hiszen te tárgyilagos fiú vagy, figyelmesen nézz meg, és csak a látottak alapján dönts, hogy kellek-e, de ôszintén beszéld meg magaddal a dolgot, nem szeretem az utólagos reklamációt, mert megalázó... Ha nagyon hülye képet vágtam is, nem mutatta, hogy tudomásul vette volna. Meg akartam kérdezni, hogy az én igénybevételemmel óhajt netán bosszút állni a pacákján, aki egy csajjal húzta el a csíkot a Balatonra, de mégse tettem fel a kérdést, mert hiányzott belôlem a reális inger, hogy megbántsam. Szemügyre vettem a testét, és kénytelen voltam úgy dönteni, hogy jó test, csak a mellbimbói nagyon sötétek. Ismétlem, kis Kozári, nincs vételkényszer, el is mehetsz, ha ahhoz van kedved, vagy ha pillanatnyilag impotens vagy, de ha elmész, nyugtalan lesz az éjszakám, ha már úgy döntöttem, hogy nem hagylak ki, na gyere, ne cidrizz, olyan férfi még nem fordult elô nálam, akit ne tudtam volna idegessé tenni, de ahogy elnézlek, nem is lesz nehéz dolgom veled...

Hány óra lehet? Tizenegy lehetett, amikor leoltotta a villanyt, azzal az indokolással, hogy olyan férfinak tart, akit zavar, ha egy nô elôtt kell vetkôznie, de hogy mennyi idô telt el, amíg elfáradt, ezt már nem tudom érzékelni. Tiszta a fejem, mint egy kifényesített kristálygömb, és ugyanolyan tömött is, mint egy nehéz kristálygömb, ezért kell tudatosan cseleznem az elalvás ellen. A suliban Zsuzsa körül nagy volt a hajtás, nem lehetett tudni, kivel feküdt le, kivel nem, mert senkit se koptatott le határozottan, be is csavarodtak tôle számosan, buzgott a levegôben a szex, ahol jelen volt, de van egy olyan spurim, hogy a suliból senkivel se gyakorolt. Állatian izgatott minket kisebbeket is, a fantáziánkat, hiszen mérföldes volt a distancia egy év korkülönbség miatt is, ami például a mi osztályunkat elválasztotta az övétôl. Késôbb sokáig nem hallottam róla, de egy idô után annál többet, mert Mohosékkal keveredett közös társaságba, és Mohosék regélték, hogy Zsuzsa az egyetemen is nagy szám, de diploma után nem akar tanár lenni valahol a prérin, ezért már harmadéves korától elkezdett beépülni valamelyik újsághoz, ki is passzírozott néha bizonyos megrendeléseket, de Mohos szerint nemcsak a szellemi munkával elôállított cikkeiért kapta a szegényes dohányokat, hanem a plusz melóért is, amit testileg teljesített, feltehetôen nagyfokú következetességgel, mert mire végzett az egyetemen, sikerült kifeküdnie magának egy státust is az egyik szerkesztôségben, csak azt nem tudom, melyikben, és most nincs is ingerem megérdeklôdni tôle, pedig még mindig nem aludt el, nyitott szemmel vizsgálódik a sötétben. Nem tévedtem, már meg is mozdult, cigarettát keres, ott van a padlón, meg is találta, a gyufát is, engem is megtalált, aranyos tôle, hogy még a számba is beleteszi a cigarettát és a tenyerembe a gyufát, hogy tüzet már én szolgáltassak neki...

Hányadik lehetek én a kitüntetett egyedek sorában, akiket Zsuzsa felhozott ebbe az albérleti kéglibe? Romantikus ötlet, de ebben a cigarettás csendben azt a lehetôséget se tartom kizártnak, hogy fal szöveg volt, amikor megemlítette, hogy most már nem akar kihagyni engem... Bent, a gyárban is vannak kis csajok, akikrôl kialakul a közvélemény, hogy csak annak nem vetik hanyatt magukat, akivel nem találkoznak, aztán egyszer csak férjhez mennek, és akkor derül ki, hogy reálisan szűzek voltak. Zsuzsáról itt mellettem nehéz lenne bebizonyítani, hogy szűz, de jelen pillanatban száz százalékosan elképzelhetônek tartom, hogy messze nem azonos azzal a csajjal, akinek megjátssza magát. Ott a klubban, amikor még beleegyezett, hogy részeg legyen, nem volt színház a kiborulása a pacák miatt, aki a képzelete szerint egy nôvel víkendezik a Balatonon. Ha pedig valakinek ennyire fáj a lehetôség is, ami még csak nem is bizonyított, akkor logikusan elképzelhetô, hogy az a hímringyónak lajstromozott alak igenis fontos neki ki, továbbá az a variáció se lehetetlen, hogy mindeddig a szóban forgó állampolgár volt nála az egyetlen, sôt mi több, az elsô igazi szex... és most engem alkalmaz, hogy bosszút álljon rajta. Bogár kit fog alkalmazni? Most megint kerülget a dili, hogy arra gondoljak, lefeküdt-e egyáltalán azzal a...

Becsavarodtam! Ma este tudtam meg konkrétan a doktortól, hogy Bogár másállapotos, de még mindig örömmel ejteném át magam, hogy le se feküdt vele...

-- Mi bajod, drága?
-- Semmi.
-- Aztán, a semmin belül?
-- Semmi, mondom. Mi bajom lenne?
-- Neked kell tudnod. Kit akarsz megölni?
-- Honnan veszed?
-- Pattog a bôrödön. Érzem, ahogy hozzáérek. Engem akarsz megölni? Rajta, drága, kezdj hozzá, nem nehezítem meg a dolgodat... Mi lesz? Még nem választottál a gyilkosság módját illetôen? Megfojtani, ez a legegyszerűbb. Agyonszúrni, a konyhában találsz kést. Agyonlôni, bár pisztollyal nem szolgálhatok.
-- Miért bántanálak?
-- Utólag is megfogalmazhatsz valami okot. Például azért, mert kényszerítettelek, hogy csalj meg valakit. Kit csaltál meg velem?
-- Senkit.
-- Ne hazudj. Te túlságosan kedves vagy ahhoz, hogy ne legyen valaki komoly...
-- Van. De máshogyan.
-- Értem. Plátói. Beteg?
-- Nem. Vidéki. Tizenhét éves.
-- Értem. A kislány nem kezdeményez, te pedig vársz, amíg feleségül veszed. Nyertem?
-- Lehet. Ott van melletted a hamutartó is... Hány óra? Haza kellene kormányoznom magam.
-- Mert amíg haza nem érsz, nem tud elaludni az apukád. A kocsiját szó nélkül odaadja, de addig nem hagyja elaludni a szülôi aggodalom, amíg haza nem kerül az egyetlen gyermeke.
-- Nem egyetlen gyermek vagyok.
-- Hányan vagytok testvérek?
-- Egy húgom van.
-- Milyen? Jóképű fiúknak, amilyen te vagy, általában nagyon közepesek a lánytestvéreik, sôt sokszor kifejezetten csúnyák.
-- Bogár bombajó kis csaj.
-- Ezt felettébb öntudatosan mondtad. Mint aki büszke a kishúgára. Hány éves?
-- Tizennyolc. Most érettségizett.
-- Ó! Tehát nem kislány. És csinos. Nem irigyellek.
-- Tessék?
-- Nekem is van két bátyám. Attól fogva, hogy nagyobb lány lettem, betegesen féltékenyek voltak minden srácra, aki érdeklôdött irántam. Te is féltékeny vagy a húgodra?... Mi van, kis Kozári, miért nem felelsz? Gyenge pontodra tapintottam? Nos?
-- Gyagyás a szöveged. Nagyon mélyen olvastad azt a Cocteau könyvet.
-- Ó, az enfants terribles! Tényleg olvastam, de a jelek szerint te is. És olvastam Thomas Mannt is. A kiválasztott című szakdolgozatot testvérek szerelmérôl... te is olvastad?
-- Nem. Egyébként közölhetem veled, hogy eltájoltad magad. Nem vagyok féltékeny a húgom rajongóira.
-- De a hangod elszínezôdött, kis Kozári. Nekem éles fülem van, érzékeny fülem. Te drága... A kis Kozári, aki természetes kötelességének tartotta, hogy megtanuljon olyan szépen bánni a nôkkel, amint velem is bánt röviddel ezelôtt, a húgával szemben szigorú háremôrt játszana, ha tehetné.
-- Rágod a csontot. Minden csaj egyforma. Kikaparnak egy csontot és rágják, rágják. De ehhez a sporthoz nem kell társaság. Ebben az értelemben el is vonulok.
-- Megsértôdött a drága. Ó, te, te, csacsi gyerek. Felhúzza az orrát, és kereket akar oldani. Itt hagyna engem a sötétben...
-- Nincs is sötét. Látlak.
-- Beragyog a hold. Költôi, nem? Itt hagynál egyedül a holdfénytôl derengô albérleti szobában? Mi ez itt a válladon? Ekkora anyajegy...
-- Akkora. Tôled. Klasszul kidekoráltad.
-- Bocsáss meg. Észre se vettem, hogy kiszívtam. De te vagy az oka, tôled vesztettem el a fejem, kis Kozári. Sajnos, pillanatokon belül megint elvesztem. Menthetetlenül... Brrr, kívánlak, ugye, nem baj...

Nem fogok tudni elaludni. Maximálisan üres lett a fejem. Zsuzsának szerencsés természete van. Észre se vettem, mikor aludt el, egyszer csak egyenletesen lélegzett, és attól se mozdult meg, hogy betakartam. Csak azt nem tudom, hogyan juttassam vissza hozzá a kapukulcsot. Ha nem lennék ilyen kicsavarodott eszű alak, amilyen vagyok, most tetszeleghetnék a visszapillantó tükörben, hogy micsoda dicsô kaland után surranok hazafelé a kihalt városon át. Hagytam magam elcsábítani, mégpedig egy olyan csajtól, aki élvonalbeli vágyálom volt a nagymúltú gimnázium valamennyi hímnemű diákja számára. Vitathatatlan siker. Öt-hat évet késett, de ez a fél évtized egy grammot se von le a siker súlyából. De hol a büszkeség a lelkivilágomban? Nyoma sincs. Tökéletesen nincs nyoma. Mert egy nôvel, még ha olyan művelt teste van is, mint Zsuzsának, úgy tornázni az ágyban, hogy közben nem pörög be az ember agya, hanem hideg marad, és kívülreked a tombolásból, ez nem az igazi. Utólag és lenyugodottan mérlegelve a történteket, egyszerűen annak is örvendeznem kell, hogy nem égtem le. Mázli volt, hogy a szexes idegeim nem kerültek az eszem hatása alá. Rohadt szituáció lehet, amikor egy nô megvet vagy sajnál egy krapekot, hogy nem tudott vele mit kezdeni az ágyban. Így is alakulhatott volna, és most rühellhetném huzamosan, talán életfogytiglan is, ahogy olvastam a múltkor, hogy szexuális kudarcok életre szóló gátlásokat tudnak kialakítani a modern férfi idegrendszerében. Tisztára ez volt a kockázat, amikor Zsuzsa másodszor is bezsongott, és az én fizikumomat is kényszerítette... Úgy kellett csókolnom, hogy befogjam a szájammal a száját, nehogy felébredjenek a fôbérlôi, de nem ettôl az odafigyeléstôl volt józan a fejem, hanem attól a rohadt kényszerfantáziától, amit nem akartam. Ôrült elmém van nekem, úgy éljek, senki másnak nincs ilyen elmebetegsége. Aki normális, annak nincs. De én nem vagyok már komplett. Ölelkezek egy olyan klassz testtel, amilyen a Zsuzsáé, és ahogy érzem, hogyan kábul el benne minden. és hogyan pörög bele totálisan a szexbe, nekem az eszem csak gondolkodik, de olyan józanul, hogy a bôröm is fáj tôle, mintha tűk szurkálnák a fejemet, mert az agyam csak azzal van tele, hogy az a szemét ugyanezt csinálta Bogárral, és Bogár ugyanígy vesztette el az eszét a szextôl... Az lett volna a normális, ha ettôl a félelmetes állapottól, amit az idegrendszerem produkált, tehetetlenné gyengült volna a testem. De énbennem valami kettéhasadás zajlott le, az agyam gondolkozása csak fájt, de ez a fájás is elakadt a homlokomnál, nem akadályozott meg, hogy úgy engedelmeskedjek, ahogy Zsuzsa teste akarta. Félelmetes, most kezdem csak felfogni, hogy mennyire félelmetes.

Oké, szabadon hagyták a kocsi helyét a lámpa alatt, nem is kell farolva beállnom, kényelmesen bekormányozhatom a placcra. Holnap azért megnézem a karburátort, alapjáratban nem tetszik nekem a motor hangja. Most felmegyek, és ébren fogom találni az apánkat. Ég az íróasztalán a sárga fény, még mindig melózik, mert Bogár már biztosan alszik, és a fôosztályvezetô ilyenkor tud zavartalanul robotolni, amikor abszolút csend van a lakásban. Tulajdonképpen jót teszek vele, ha még egy kis ideig nem zavarom meg az érkezésemmel a nyugalmát. Magamnak is jót teszek, ha itt ülök még egy darabig, hátradôlök az ülésen, mélyeket szippantok a hűvös levegôbôl, mélán szemlélem a kihalt utcát, a lámpák körül kavargó bogarakat és az idônként elôcikázó denevéreket, akik csodálatos módon nem pusztulnak ki innen az öreg Józsefvárosból. Sehol egy világos ablak a fôosztályvezetôén kívül, mindenki alussza az igazak álmát, nulla óra negyven perc van, a profi részegek már egy órája hazatámolyogtak a talponállókból, az éttermek pedig közel s távolban csak késôbb zárnak, nyugalom körös-körül, csak énbennem nincs, ezért jobb nekem itt lent a kocsiban, mint odafönt a szobámban, ahol csak forgolódnék a takaró alatt, mint malac a nyárson. Rohadt állapot ez, tele van ketyegéssel az egész tartalom a bôrömön belül, minden ketyeg bennem, de nem normálisan, hanem mintha minden köbcentiméteremben csupa olyan óraszerkezet járna, amik óránkint egy órát sietnek. Pontosan tudom, mi az ábra bennem: a tehetetlenség pezseg a rólam elnevezett élôlényben, ahogy az akkumulátorban pezseg a sav, ha túltöltik a szerencsétlen cellákat. Maximálisan tehetetlen vagyok. Bogárt elhagyta az a strici, amely ténynek csatakiáltásokat hallatva örülhetnék, ha nem tudnám, hogy Bogár pocsékabbul szenved, mint egy megvert kutya, ô szenved megalázottan, aki értékét tekintve messze nincs egy súlycsoportban azzal a stricivel. Lefeküdt vele a kis hülye, és ugyanúgy vonaglott, ahogy Zsuzsa... Undorító vagyok, és még azt se tehetem meg, hogy ököllel belevágjak a szélvédô üvegébe, hogy tízezer darabra pattanjon.

Ez legalább jó, ahogy nekiszorítom a homlokom a volánnak. Fáj, ahogy nyomja a homlokom, mégis jó. Fantasztikus, milyen szabályszerű volt, ahogy Zsuzsa reagált: én azért féltem a húgomat, mert természetellenes kötôdés vagy vonzalom van bennem Iránta, amilyen a Cocteau könyvben volt a két testvér között. A nôket úgy izgatja a természetellenes jelenségek lehetôsége is, mint a bogarakat a lámpafény itt ezen a kihalt utcán. Világosítottam volna fel, hogy száznyolcvan fokban eltájolta magát. Minek? Semmi köze hozzá. Én igenis ugráltam volna örömömben, ha Bogár csak egy deka vonzalmat is érez Treff iránt, aki van olyan klassz fej küllemben, mint a Pubi, sôt klasszabb, mert a vonásai nem olyan szépfiúsan szabályosak, és ezt nem én állítom, hanem a gyengébb nem, sasszemű menô csajok, akiknek az érdeklôdése nemcsak addig terjedt, mint Bogáré. Bogár csak addig méltóztatott terjedni, hogy két-három másodperc erejéig elcsodálkozott, amikor észrevette Treff halántékán a barna anyajegyet, ami precízen olyan falevél formájú, mint a francia kártyában a treff. Azt se csak én állítom, hogy Treff intelligenciában se marad el a Pubi mögött, meg karrier-ügyben se kisebbek az esélyei, hiszen nem ô kapaszkodott, hanem érte kapaszkodtak, és tenyéren vitték fel az egyetemrôl a hegyre az atomreaktorhoz, és ha Bogár nem többel, csak egy sápadt mosollyal érdeklôdött volna iránta, akkor Treff most itthon lenne önálló kutató fizikus, nem Novoszibirszkben aspiráns, de érdeklôdés gyanánt egy sápadt mosolyt se kapott... Bogár miatt fogadta el, hogy évekre áttelepüljön Novoszibirszkbe.

Zsuzsa nôi fantáziája a beteges, nem én: nincs énbennem semmi perverz féltékenység, én kalapot vásároltam volna a legspeciálisabb szaküzletben, és magasba dobáltam volna, ha Bogár és Treff sorsa valahogyan összegubancolódik, és falaztam volna nekik, ha falazni kellett volna, hogy zavartalanul dilizzenek be egymástól, valahányszor elhatalmasodik rajtuk a szex. Ez az én formám... Treff már egy hete itthon van szabadságon, de nem akar eljönni hozzánk. Telefonon keresett engem a gyárban, hogy találkozzunk, de amikor hívtam, hogy startoljon fel hozzánk valamelyik este, csak hümmögött, hogy még bizonytalan az idôbeosztása, rengeteg hivatalos elintéznivaló, satöbbi, de majd még felhív, mert velem mindenképpen akar találkozni. Azóta se jelentkezett. De az se lehetetlen, hogy mégis telefonált. Bogár napok óta, vagyis már több, mint egy hete azzal szórakozik, hogy nem veszi fel a telefont, kivéve délután kettô és három között, amikor az én kuncsaftjaim jelentkeznek, máskor nem. Lehet, hogy Treff éppen akkor telefonált, amikor Bogár nem nyúlt a kagylóért, mégpedig pont a strici miatt nem. Holnap felhívom Treff szüleit, hátha otthon találom a fiút. Be is írom a noteszembe a holnapi naphoz. Treff!

Fáj a homlokom, látom a visszapillantó tükörben, hogy a volán íve vastag csíkot vágott a bôrömbe a szemöldököm felett, és itt ülni is ócska állapot, silányan közömbös, hogy maradok-e vagy felmegyek, így hát miért ne menjek fel... Köszönök a fôosztályvezetônek, aztán ácsorgok egy ideig a zuhany alatt. Ami megtörtént, azon már csak Kelemen doktor tud változtatni...