Első levél

# Date: Mon, 22 May 2000 23:20:27 +0200 (CEST)
# Subject: Beszámoló 1. hét

Egy nemkalandor kalandjai Nemkalandiában

Nyugis hely -- és hideg. Na nem mintha túl sok választási lehetőségem lett volna, ez jött be. Ez se simán.

Hétfő

Délután szétszedem a gépemet, hogy valaminő azonosítót leljek, ami majd a gép kivitelekor szükséges lehet. Nincs. Kínomban a processzorét írom fel, majd a házra és a dobozra. A dobozt leragasztom és a következő kiutazásra így reményeim szerint fel is készítettem. Lassan idő van, málha fel, irány a 6-os tuja--metro--93gy útvonal. Csaknem végig állok, utálom, így küzdök a honvágy ellen. Sikeresen. :)))

A check-in újabb móka, a 18.5kg-s hátizsákot feladom, a "csak" 12kg-s táskat két ujjal felemelve mutatom, hogy könnyű, felviszem a fedélzetre. Elhiszik. :) A súlyhatár 20kg.

A gép több, mint egy órával később indul. Magyarázat van több is, végül aztán két angol lány fut be, ezzel kezdetét is veszi a beszállítás. A szabadjegyem miatt a "hátulba" ültetnek a folyosóhoz, nem tudják, hogy nekem ez így jó. :) Kapunk még egy kis ellenszelet, úgyhogy éjfél körül érkezünk. A kaja említésre méltó egyedül, ui. fogalmam sincs, mi az és a sztyuvi is csak annyit tud, hogy sose látott és kóstolt ilyet, ahogy láttam, nem is bánja. :) Azért meg lehetett enni, aki eleget edzett a menzán, annak ez még finom is... :)))

Az útlevélellenőrzésnél kitesznek parkolóra, ugyanis a vízumom ismét rossz. Bámulom hát a sort, az meg engem, hogy miféle bűnöző lennék... Kb. fél óra múlva, amikor már elment mindenki, kezdenek foglalkozni velem. Beengednek, de úgy, hogy másnap jelentkeznem kell a rendőrségen és ha ezt elmulasztom, legközelebb már nem engednek be (vagy két évig...) A hosszú várakozás miatt persze a csomagom visszakerült a labirintus mélyére, tehát azt is nyomozni kell, újabb félóra. Végig frászban, hogy megvárnak-e a közvetítő emberei, mert se szállásom, se semmim...

Megvártak. Meg fél óra a szálloda, a portás marhára örül... Ráadásul összesen aznapra van helyük, esetleg talán még másnapra... Ha reggel szerencsém lesz, akkor. Már miért ne lenne, eddig ui. nem volt igazán, ideje változnia... A szálló elég lepusztult, hiába, engem elkapattak a Lufthansánál...

Kedd

A hely: egy nagy terem, a mennyezet raktárakéra emlékeztet, de alacsonyabb, mindenféle csövek tekeregnek... Viszont nem vagyunk egymás oldalában, a munkahelyek a nyitottság ellenére jól szeparáltak, két oldal asztal, egy irodaszekrény, rálátni csak a folyosóra lehet, meg a másik oldalon dolgozóra, ha történetesen nem ülnénk háttal egymásnak... Ha a másik két szomszédomat látni akarnám, ahhoz fel kell állnom, vagy behajolni a szekrények mögé, de a képernyőt így se láthatom, ők se az enyémet, ez jó. :)

Megalakul a csoportunk egy finn főnök, egy indiai specialista és két magyar konzultáns részvételével, az egyik volnék én. Megkapom a szervezeti felépítést, a nevem a legalsó mindenféle értelemben az ábran... :)

A főnök rendes, bár kicsit gyorsan beszél, nagyjábol megértjük egymást. Ja, most jöttem rá, mennyire nem tudok angolul...

A cégnel sok a fiatal, az "egyenruha" a farmer és a póló, a rövidujjú ingemben már kiütök... Amúgy első naptól kezdve engem mindenki finnek néz, aminek sok az előnye, de néha hátrányos is... Nem is tudom, honnan ez a képesség és miért nem aknáztam ki soha, hogy minden környezetbe belesimulok... :)

Hazaüzenésre az SMS-t használom, mivel e-mail gép hiányában nincs. Kapok is válaszokat. Marad ez a legolcsóbb mod (0.99mk/msg) egyelőre.

Árak. Nos, egyrészt a finn márka darabja kb. 43 forint, de érdemesebb egy "pszichológiai szorzót" használni, ez kb. 10. Azaz itt egy villamosjegy 8mk, otthon 95Ft; egy gyorséttermi kaja (hamburger menü, kebab, taco meal) 45-55mk, otthon 450-600Ft; egy kvalifikált munkaerő 80-90mk/h, itthon pesti cégnél 800-1200Ft/óra (nettó). Azaz ár/bér dolgában ugyanott vagyok, amit megtakarítok és majd hazaviszek, az fog négyszer annyit érni...

A nap azzal zárul, hogy van ma éjszakára is szállásom, de holnapra biztos nem lesz.

Szerda

A céges menza nem rossz, és több helyre is lehet menni, mert a Sonera nem kis cég. Ma a finn burgonya nevű étel kipróbálása zajlik, ez tulajdonképpen kis kockákra vágott sültkrumpli virslikarikákkal és tükörtojással. Szinte minden mellé nagy adag saláta jár, tetszik.

Meglepetés! Kezdek belejönni, hogy a finnek alapvetően mindent önkiszolgálóan oldanak meg, azaz amikor végzel a kajával, a tálcádról a különféléket neked kell a megfelelő helyekre szortíroznod, azaz szalváta a kukéba, maradék a másikba, evőeszközök fajtánként a kosarukba, pohár a tartóba, stb. Jó, hogy elmosni nem kell... :)

Érvényes vízum hiányában a hivatalos intéznivalóimba belekezdeni sem tudok. Kapok egy rakás doksit, azt olvasgatom. Holnapra meeting van tervezve, fel kell keszülni. Kellemes meglepetés, hogy bár itt sem tökéletes az anyag, de alapvetően hasznalható, nem úgy, mint a németeknél, ahol köze nem volt a valósághoz...

A közvetítő elvisz lakást nézni. Az első egy nyolcadik kerületi szintről nézve is leputtyant büdös odú, kell a halálnak. A másikba viszont beleszeretek, egy szoba, főzőfülke, plusz a szobával csaknem azonos méretű "veranda" (erkély lenne, de pont egyszintben van a külső gyeppel, kis kapu is van közlekedésre. Itt jön elő, hogy nemigen van bűnözés. Tehát bár a lakás így tárva-nyitva áll, mégsem kell félni. A tulaj 3000mk-ra tartja, ez jó. Aztán kiderül, hogy itt szokatlan módon "árverést" tart, azaz mindenki beírja, amennyit fizetni hajlandó, aztán az viszi el, aki a legtöbbet... Én ide pénzt keresni és nem elverni jöttem, így az alapárnál nemigen ajánlhatnék többet -- két nap múlva kiderült, hogy nem is választottak ki...

A szállodák tömve vannak, valami rendezvénysorozat zajlik éppen, végül csaknem a reptérnél (Vantaa, már egy másik város) találnak egyet nekem, amíg nem lesz lakásom. Az pedig jó lenne, ha már lenne, mert itt 500mk egy nap... (és a második héttől nekem kellene fizetni.)

Csütörtök

Péntek

Kola van ingyért. Csakhogy a finn alapvetően édesszájú népség, és ezt csak az tudja igazán, aki itt kóstolt Pepsit... Én megtettem, egész nap rosszul voltam utána. Otthon alig látni, inkabb Coca Cola van, itt fordítva. De mindkettő édesebb, mint nálunk. Van viszont Jaffa! Emlékeztek ti még erre?

Ma pizzát ettünk, kár volt... A vízumom viszont megvan, újabb háznézőbe menet kaptam vissza az útlevelemet, abban a régi akkurátusan áthúzva. A hiba az volt, hogy egy év helyett 0 nap idútartamra volt kiadva...

A lakás, amit megnézünk egy nagyobb ház különbejáratú része. A ház faháznak látszik, ez itt szokás. Belül fürdőszoba gyanánt egy WC+mosdo+zuhanyzó komplexum (tisztességes méretű kád ebben az országban állítólag nincs), ide a mosógép nem fér be. Konyha egyben a nappalival, éppencsak a sütő-főző alkalmatosság meg a mosogató jelzi a konyhai részt. Hátrább meg egy szoba alig megvilágítva, viszont kandallóval. Szörnyen megijedek, lévén mindenféle allergiám van. A tulaj, aki Musavi néven mutatkozik be, jelenleg étteremtulajdonos, de odahaza Libanonban asztmásokat kezelt, megnyugtat. Ettől függetlenül elhatározom, hogy azt a részt valahogy lehatárolom, ahogy tehetem... Kapok tőle meg egy hűtőt, meg néhány apróságot még megcsinál (pl. a saját részébe nyíló átjáró lezárása), a szerződes megköttetik. A közvetítő szerint naaaaagyon szerencsés vagyok, gyakorlatilag családi házban lakom 3500-ért, gyönyörű környezetben. Na, ez igaz, kb. Hűvösvölgy legjobb részeit tessék elképzelni. Még kertem is van, kb. 2x2 méteres négyzet átlósan elvágva. :) Ja, kerítés, mint olyan, itt csak hosszas kutatással lelhető fel az ország eldugottabb tájain. Ezt is meg kell szokni. Meg azt, hogy szigetlakó lettem. :) Minden nap át kell kelnem a tenger felett. Metróval! :) Kicsit szürreális metrókocsiból nézni a kikötőben horgonyzó halászbárkákat... :)

Most viszont még a szállóba kell "hazamennem", mert a cuccom ott van, a lakás meg töküres... Az annyi, mint másfél óra busszal... Nem, két óra, ha kihasználom , hogy a túristajegyem a városhatárig jó, itt pedig egymasba érnek a városok, a vantaai 53-as busznak van közös megállója a helsinkii 73-assal, utanként megtakarítok 6mk-t. Ez most még számít. Amúgy meg tudom, hogy hülye vagyok. :)))

Szombat

Finnországban egy darab IKEA áruház van, oda megyünk. Itt ui. az számít olcsónak. Három órai járkálás után van ágyam, két egység szekrényem, székem, asztalom. A széket aztán meg fizetés előtt lecseréljük egy ugyanolyanra, ami kiállítva volt és így le kell majd mosni, piszkosan pedig csak felébe kerül. De jó itt egyeseknek! A szekrénnyel van még gond, mivel merőben meglepő módon nincs gardróbom, ahova egyszerű megoldások elmennének (ezek az olcsók). Ajtós szekrény ui. csak luxusáron van. Találunk kompromisszumot, de így nekem majd függönyt kell szerkesztenem... Két halom faáruval távozunk, meg a hozzávalókkal. Kocsit várunk, közben hot-dogot majszolunk.

Megint a "csináld magad"! Itt a hot-dogot is. Ezután nem lep meg, hogy a kulcsra kész megoldás a szállításra az, hogy itt a kulcs, ülj be a furgonba és vidd el a cuccodat, aztán a kocsit meg légy szíves visszahozni... Jó ég, hány furgon fogyna odahaza ezzel a megoldással naponta...

A cuccoknal szép súlya van. Főleg lépcsőn fölfelé, mivel a lakrészem egy dombocskán áll. Megizzadok az "enyémért", úgyhogy megbecsülöm majd. :) Keső délután van, így a legegyszerűbbnek tűnő dolgot, az ágyat rakom össze. Milyen hasznos is volt gyerekkoromban legózni! :))) Ja, és sikerül is!

Apropó, szintkülönbségek. Itt hegy nincs. De sík terület se! Kb. olyan, mintha valaki a Bükk-fennsíkra épített volna egy 600ezres várost. Ennek nagy részét pedig meghagyta volna erdőnek és rakott volna bele rengeteg tavat is. Úgyhogy Helsinki=tavak+sziklák+hepehupa+házak. Megfogalmazódik bennem a következő: megnézni nem nagy szám Helsinkit, lakni viszont úgy tűnik a legjobb hely, amit eddig láttam!

Ehhez kapcsolódik, hogy hazafelé megállapítom, szép lányből sincs kevesebb, mint otthon. :) Van néhány érdekes ruházkodásbeli eltérés, de alapvetően a fiatalság egy trendet követ otthon is, meg itt is.

Az utolsó busz, szombat lévén elment, Tikkurila és Vantaaporti között gyaloglok egy kellemes 4km-t. Az egyetlen szokatlan, hogy éjfél körül jár az idő és meg olvasni is tudok kint a pusztában...

Vasárnap

A finnekre nem hoztam szerencsét, Mika Salo elszállt az esőben, Mika Häkkinen is csak másodiknak ért be... A tévéműsor egyébkent ritka gyenge, minőségileg is, olyan hibákat követnek el a stúdióban, hogy felrémlik előttem, itt még én is labdába rúghatok... :) Terveztem még, hogy a futam után kigyaloglok a reptérre, de az idő elromlott, úgyhogy inkább alszom.

Reggel elvittem az összes cuccomat az új lakásomba, mert ez az utolsó éjszakám a szállóban és holnap innen a munkahelyemre nem szerencsés málhával menni. Mindent jól csináltam, csak azt nem, hogy vasárnapra az egyik zacskóslevest akartam megenni, de csak a visszaérkezésemkor jutott eszembe (a szálló ajtaja előtt), hogy az is a hátizsákban maradt... Almát ebédeltem... :)

Folyt.köv.