Második levél

# Date: Sun, 28 May 2000 23:26:18 +0200 (CEST)
# Subject: Beszámoló 2. hét

Egy nemkalandor kalandjai Nemkalandiában 2.

Hétfő

A munkahelyen zajlanak az esémenyek, azaz alakul az első projectunk első részének első eleme, így a napi meetingek száma kettőre emelkedik, jelentősen lassítva az érdemi munkát. Ezenközben hivatalos dolgokat is intézni kell, ami másfél-két óra kiesés, de legalább elengedik az embert. Ma nagy nap lesz, finn személyi számot kapok, miután végre van jó vízumom. A bürokrácia itt is bürokrácia, de aki a magyarhoz szokott, az villámgyorsnak és rendkívül rugalmasnak tartja. Probálna meg itthon valaki angolul eredményt elérni egy hivatalban... Azért ebédelni már nem tudok, mert kicsúszom az időből... :( A számot szerdára meg is kapom majd.

Otthon folytatom a bútorok összeszerelését, ezzel még pár napig biztosított a szabadidős elfoglaltságom. Főleg, ha csak nyolc után érek haza, amikor már kopácsolni nem lehet.

Kedd

Estére hazaviszem a milkás laptopot (amit idehaza csak pecsétes papírossal lehetne) és amíg bútorral kínlódok, szól a Dire Straits a vurlitzerré alacsonyított gépből. ;) A mai nap egyébként történelmi abből a szempontból is, hogy a reggelirevaló vásárlását finnül intéztem. Az algoritmus a következő: (1) leolvasni az áru nevét a nem túl sok kiejtési szabály figyelembevételével; (2) összeállítani a következő mondatot: <árunév> <darabszám> -- hatig már tudok számolni; (3) átvenni az árut, kifizetni a pénztárgépen feltüntetett összeget és azt mondani: kiitos (köszönöm).

Szerda

Délután megkapom a személyi számot, ezzel máris tudok buszbérletet készítettetni. Este kézhez kapok egy csomó finn nyelvű nyomtatványt a közvetítőtől, előre kitöltve, így az intéznivalóim egyenesbe kerültek. Igazából látszik, hogy ahogy ezeken is túl vagyok, már nem lesznek "napi jelentések", mert végre semmi izgalmas nem fog történni. ;)

Csütörtök

Ebéd után fotózás, hogy legyen mit a beleptetőkártyára ragasztani. Az első komolyabb sor, amivel itt kint találkozom, majdnem egy óráig eltart. Elég jó ütemben veszik fel az embereket, ugyanis hetente van fényképkészítés, ezalatt ennyi új figura...

Épp csak a leveleimet tudom megnézni és máris indulhatok a 615-ös buszhoz, ami a reptérre visz ki. Ugyanis ma hazamegyek, a maradék cuccaimat kihozni. A hátizsák üresen lötyög a kezemben, de sehol senki nem kérdezi meg, hova repülök egy szál semmivel. A jegykezelő pultnál, Feriheggyel ellentétben, nem azt kérdezik meg, miért akarok én MALÉV járatra érvényes Lufthansa szabadjeggyel MALÉV járatra felszállni, ki engedélyezte és egyátalán mi ez az egész, hanem azt, hogy ablak mellé, vagy folyosóhoz ülnék-e szívesebben... Na, igen. A gép pontosan indul, bár a pilóta hangja nem is kicsit illumináltnak hat. Már egy kicsit itthon érzem magam...

Kb. húsz perces késéssel érkezünk, így még van reményem az utolsó miskolci vonatot elérni. Felszállok a gyors 93-asra. A Gyömrői útnál felszáll mögém három suttyó, akik egyátalán nem suttogva legutóbbi afférjukat beszélik meg, amikor egyikük fegyvere csütörtököt mondott, és nem tudták kilőni a konkurrens banda egyik tagját. Sebaj, azóta mindhárman szereztek megfelelőt, csakhát kemény márkaharc alakult ki, melyik lőfegyver a jobb. Jó ég!... Még a gépen kezembe került az aznapi Magyar Nemzet, az egyik hír szerint egy 12 eves fiúgyermek és 14 éves lánypajtása halálra kínoztak 14 éves társnőjüket... Máris honvágyam van -- Finnországba vissza... Egy másik hír egy demonstrációról szól. A magyar nyelvű újságban a nyomor elleni megmozdulásról beszélnek, míg a hazai kiadasú angol nyelvűben (amit a mellettem ülő orosz üzletember olvasgatott) egy másik megmozdulásról esik szó, ahol a Harley-Davidson tulajdonosok adtak randevút egymásnak a Parlament előtt. Hm.

Emlékszem még, hogy a Keletiben képtelenség kivárni a sort a jegypénztárnál, így a KöKin (Kőbánya-Kispest) intézem el a vonatjegyet, majd a szeméthegyen újra átverekedve magam a Keleti felé indulok metróval, villamossal. Jó húsz perccel indulás előtt ki is érek, így helyem is van. A vonat nemzetközi gyors, a szintén EU-ba pályázó Lengyelország felé. A fülkében a karfák letörve, az egyik ülés felhasogatva és a fülkevilágítás sem működik, de mégis ezt választom, a többi ugyanis mégrosszabb állapotban van... Nyékládházáig nagyjából pontosak vagyunk, majd onnan a maradek 12km-t fél óra alatt tesszük meg. Az utolsó busz, miután a sofőr észleli az aluljáróból csomagokkal felkapaszkodó potenciális utasokat, indulási idő előtt két perccel padlógázzal távozik... Itthon vagyok!

Azért még vagy két kilométert gyalogolnom kell a belvárosig, ahonnan később is van busz haza, a hegyre...

Hétvége itthon

Folyt.köv.