Ali Ttaik-al-Rep: Levelek Északföldéről

Sokadik levél

# Date: Wed, 14 Jun 2000 22:25:46 +0200 (CEST)
# Subject: Beszámoló 4. hét

Egy nemkalandor kalandjai Nemkalandiában (extra epizód :))

Ez már nem napló, hanem csak valami pótlójárat... :)

Időjárás

Még nem történt meg a csoda, de érik: lesz itt még 20 fok, talán... A nap szépen tud sütni, de ereje nincs, a felhők pedig majdnem minden nap tiszteletüket teszik, ennek ellenére a reggeli, a déli és az esti hőmérséklet alig különbözik -- na persze itt a tenger, kiegyensúlyozni a szélsőségeket... Dublin lehet hasonló, igaz Mörk?

Összehasonlításképpen: ma Miskolcon megbízható ügynökeim jelentése szerint évszázados csúcs dőlt meg: 41 fokot mértek, a rádió is bemondta. Interneten nem találtam ennek nyomát, de telefonba ezt mondták nekem...

Gagyi

Ami gagyi, az a finneknél is az. Többek ellenjavallatára nem hallgatva a kihozott gépemhez Belinea 10 30 10-es monitort vettem, kb. 2/3 áron a többihez képest. A város szélén egy raktárban berendezett BT-szerű vállalkozásnál. Hazavittem, kidobozoltam, aztán kiderült, hogy a gépem beteg, nem bírta a szállítást. Szegény Sabolc-ot idegesítettem néhány SMS-sel. Közben szétszedtem és kártya-ki-próba-másik-be módszerrel célhoz értem: az út során kissé deformálódott a ház és a jó tűrések miatt épp nem tud az alaplappal érintkezni... Áthelyeztem, működött. (Remélem nem hasonló miatt cserélte le Sabolc a gépem ikertestvérét a napokban...) A monitor helyből nagyon jó volt... két napig! Nem láttam konvergenciahibát, ami állítólag ennek a típusnak a sajátja. Igaz, üzemmódváltáskor kattan, jó hangosan, de engem nem zavar. Péntektól vasárnap délutánig minden kattanás után volt kép. Aztán sose többet. Gondolom, valami biztosíték ment ki, de manapság azt sem cserélhet a tulajdonos, csak a szervíz. Pánikoltam egyet. Aztán a közvetítőm, aki eszerint tényleg komolyan veszi, hogy "supportálja" az emberei életét, este kocsiba vágta a dögöt, másnap este pedig leszállított egy Compaq V700-ast és még pénzt is adott vissza. Ezt nevezem!... :) (Ettől még lehet a Belinea jó, csak nekem nem jött be.)

Részegek

Na, a részeg, az mindenhol részeg, csak a környezet más, itt jobban kiüt, ha valaki lé által határozza meg a tudatát... És bár alkoholt szerezni nem egyszerű, hiszen a boltban nincs, csak a kizárólag erre szakosodottakban (amiket úgy alakítanak ki, hogy lehetőleg négy oldalról lehessen látni a vevőket, ki tudja miért?), vagy tényleges kocsmákban, mindkét helyen finn mércével is csillagászati áron. Itt egy finnek az bolt, hogy felül a Helsinki--Tallinn kompra, resetig issza magát a tax-free fedélzeten, Tallinnban ki se száll, a személyzet pedig majd partra dobja a hazai kikötőben...

Valamelyik nap az egyik villamosmegállóban az egyik figura nem bírta kinyitni a sörét és ez olyannyira kétségbe ejtette, hogy gyerekmód sírni kezdett. Biz' Isten, ha nem jön a tuja, még ki is nyitottam volna neki, pedig otthon nagyon útálom a részegeket...

Erőszak

Hát én ilyet itt nem tapasztalok. Olyannyira nincs, hogy már azon gondolkodom, valami harcművészeti tanulmányt kezdek, mert elvonási tüneteim vannak az otthoni helyzet után...

Állatok

Kóbor állatot nemigen látni, egy-egy macska cselleng a kertvárosokban, kinézetük alapján ők is tartoznak valahova, csak épp kirándulnak. A pet itt nem nagyon divat, ennek ellenére fel vannak rá készülve: a metróban minden második kocsiban lehet kutyával utazni. Én egyszer láttam valami skót-juhász származékot, de kb. átnézett a busz fölött, akkora volt...

Boltok

Kellemes meglepetés, hogy sok aprósag csak egy kicsit van másképp mint otthon, de az pont annyi, ami ahhoz kell, hogy minden OK legyen. Ez egy feeling, nem tudom elmagyarázni. Azért mondok példát: kenyér. Sima előre szeletelt kenyérből minimum nyolcfajta és mindegyik úgy csomagolva, hogy azt korrekten vissza lehet zárni. Igy ehetek én akár négy napig is ugyanabból, nem kell attól tartani, hogy rámszárad... (Nagyobb boltokban a kenyerespult egyik végéből nem látok el a másikig, és nem csak azért, mert rossz a szemem. :))

Szemét

Szemét, az van. Főleg mindenütt ingyenesen osztogatott újságok alkotják, néhol kisebb zacskók, műanyag üvegek, kevés csikk (a dohányos itt ritka madár). A szemét a metró és a nagyobb átszállóhelyek környékére ósszpontosul, erdőben pl. keresni kell és azt is valószinűleg a szél hozta... Mindezt nem magyar szemmel kell nézni! Jártam egyszer Svájcban, onnan az összehasonlítás... :) (Amikor két hete hazaugrottam, Kőbanya-Kispest metróvégállomás számomra semmiben nem különbözött egy kapacitását már régen túlhaladott indiai szemétteleptől... Igaz, a tehenek hiányoztak, de minden más megvolt... :()

Amikor a finnek kitolnak egymással

Van ilyen is. Bár eddig csak közlekedési helyzetekben láttam ilyet, egyébirant segítőkészek egymással. Azonban a belvárosban szűkek az utcák, azaz... Kis életkép: kanyarodik a 3T-s villamos, de a kanyart éppen pályamunkások gyógyítgatják, egy markolószerűség is belóg. A vezető persze menne, menetrendje van. Dudál. Igen, itt a villamos nem csörög, hanem dudál. A markoló hátrábbaraszol. Mi előre. Még mindig nem férünk el. A markolós szerencsétlenkedik, ki kellene fordulnia, de valamiért inkább rákol. Az ő baja. Kb. az ötödik duda-szóra aztán rátolat a villanyoszlopra. A vezető meg gonosz vigyorral húz el: az előző tolatás után már elfért volna a villamossal, de büntetni kell az akadékoskodást... :)

És amikor mi...

Tegnap hívott anyám, kissé kétségbeesve mesélte, mit játszott vele a M.kir.Posta: úgy terveztük, hogy pár nagyméretű, de relative nem nehéz cuccot postán kapok meg, képtelen voltam ugyanis elhozni. Ezek egy zsákba kerültek. Anyám először is utánaérdeklődött, mi a módi -- felvilágosították. Aztán vitte a zsákot -- nem úgy volt... Hazavitte egy űrlappal együtt, amit angolul kell... Szótárból, meg a hugom segítségével kitöltötték. Zsákkal és lappal újra a postára. Postáskisasszony pult mögül el, majd néhány perc múlva vissza: zsákot nem lehet feladni. Kell venni bőröndöt, vagy kosarat, nyithatót, zárhatót, cirka a csomag értékével egyező árút... Anyám feladta. Nem a csomagot, hanem a postával való kínlódast.

Ilyenkor értem, miért nincs nekem honvágyam, bár tény, hogy vannak kényelmetlenségeim itt is. Itt a hivatal, a szolgáltató azért van, hogy megoldódjanak a dolgok. És meg is oldódnak. Nincs idegeskedés, hajtépés, egymás ölése. Ha valami nem megy, akkor ők javasolnak alternatívát, ha lehet, azonnal meg is valósítják. Persze aki keresztbecsíkos repülő elefántot akar, azzal nem tudnak mit kezdeni. :)

Voltam oly botor, és beleolvastam az index.hu-ba a napokban. Néhány cikk és máris akasztani akartam magam... Nem akarok személyeskedni, de Új Péter benzináras cikke kb. mindazt tartalmazza, ami miatt az újságolvasás ellenjavalt tevékenység magyar nyelven... (Gondoltam, írok neki levelet, csak mert a kissé egyoldalú cikkből a számolás, mint olyan, hiányzott -- az üzemagyag ára szinte mindenben benne van, internet nélkül viszont kies hazánk meg műkodik, ennyire fejletlen, ugye... Nem tettem. Egyrészt vannak feltételezéseim a mai magyar újságírókról, nevezzük ronda előítéletnek. Másrészt mi közöm nekem most már ehhez, ha külföldre szöktem? Persze a rokonaim még otthon vannak, nekik vékonyabb folyton-folyvást a pénztarca...)

Most ennyi jut eszembe. Elnézést, ha nem válaszolok, vagy sokat kések: ritka, hogy egyszerre van kapcsolat Miskolccal és én is épp ráérek írni...