Kényszerleszállás ================= Péntek reggel ------------- Útvonal a szokásos, hõmérséklet a startponton +2C, az elsõ szakaszon fokozott jegesedés várható. Indulás késéssel, mint rendesen. Kezdünk egy 45 fokos fordulóval talajközelben, rövid egyenes, majd 215 fokos (amerikaiaknak 45-ös bal) forduló, még mindig csökkentett sebességgel át a mélyponton és nagyon óvatos emelkedés következik. Az, hogy létezik elõérzet, ezúttal kísérleti bizonyítást nyert. Amint nekivágtam az útnak, már erõsen rossz érzéseim voltak, úgy pedig nem szabad elindulni. Csak ezt hogyan magyarázza el az ember a fõnökének? A mélyponton bal futómû balra elõre kitér, kifordul, a cargo (ezúttal egy komlett gép) túlsúlya és védelme miatt a korrekció nem elég gyors és nem elég erõteljes, hiába áll meg a csúszás, már instabil helyzetben van és még a terhelés javát is hordozza, ami alatt berogy az egész szerkezet egy korrekt reccsenés kíséretében. A zuhanás a pillanat tört része alatt lezajlik. A fájdalom érkezése elõtt van egy rövid, de tiszta pillanat, amikor az ember már nagyjából tisztában van azzal, hogy komoly baj történt és esetleg még meg is tudja saccolni, mekkora. Ebben az esetben biztos vagyok benne, a mai útnak lõttek, ismétlés sem várható egyhamar. Megérkezik a fájdalom, tiszta tudat el, sakál-vokál bekapcsol... A maradék agyam egy zen-buddhista ihletésû kérdésre keresi a választ, miszerint van-e hangja annak, ha ordítok és senki nincs ott, hogy hallja? Mert én errõl a szent helyrõl saját erõbõl aligha mozdulok el... Jegyzem továbbá azt is, hogy valahol szerencsém van, két hete még -24 fok volt. Az elsõ sokkon túl vagyok, üggyel-bajjal megtekintem, mi maradt a bal lábamból. Már amit eddig, Lufthansás múltamból adódóan, futómûnek neveztem. No, ez sem futni, sem bármilyen más helyváltoztatási módot eszközölni egyhamar nem fog. Normál helyzetéhez képest mintegy 75 fokkal balra elcsavarodott a boka magasságában. Ez alighanem törés és nem is az egyszerûbb eset. Vér nem látszik, szerencse, elfertõzõdés veszélyével egyelõre nem kell számolnom. Igyekszem a vizes-jeges havon valamelyest stabilizálni az eséskor felvett helyzetet, hogy legalább az izomgörcsöt elkerüljem. A gépet nagyon óvatosan becsúsztatom a bal térdem alá, úgy, hogy a lábfej egy millimétert se mozduljon el, majd felkönyöklök az utolsó lépcsõfokra... és várok. Mobil-országban lévén ilyenkor általában saját magának hív mentõt az ember, de amilyen szórakozott vagyok, az enyém a munkahelyen maradt a töltõn... A szerencse továbbra sem pártol el, a szomszéd BMW-je pár méterre áll elõttem, azaz ma kivételesen nem dolgozik, itthon van. A másik lehetõséget, hogy a kocsi rossz, elvetem. Errefelé a jármûjavítás nem tartozik a halogatott témák közé, azaz ha rossz lenne, akkor sem itt állna, hanem valamelyik mûhelyben. Jacob megérkezik, akadozva elmesélem a lényeget, elrohan mentõt hívni, majd vissza. A fészerbõl egy polcrészletet rögtönöz, ezt alámtolja, fel ne fázzak, mozdítani õ se mer. Miután foglalkozására nézve kórházi orvos, ez eléggé aggaszt. Pufajka-szerûen vastag kabátomban egyébként a felfázást elég valószínûtlennek tartom -- arra jó, hogy a szakállas Horn-vicc eszembe jusson és ez is elvesz valamennyit a figyelmembõl. A lábam egyébként most, ha nem mozdul, kibírható módon lüktet. Viszont elkezd dagadni, ahogy az ilyenkor törvényszerû. Le kellene valahogy szedni a bakancsot róla, míg nem késõ, nem szeretném, ha szikével mûtenék le rólam az egyetlen tökéletesen bevált lábbelimet... Jacob viszont félreérti, amit mondok -- egyikünknek sem anyanyelve az angol, amit használunk --, s mire tisztáznánk, már itt a mentõ. No igen, azok a bizonyos különbségek... A mentõsök beoldalaznak a BMW mellett és szemrevételezik az esetet. A bakancsot villámgyorsan eltávolítják, méghozzá anélkül, hogy különösebben érezném. Álmélkodom egy sort, de mert életem elsõ törése ez, nem tudhatok mindent -- amit tudok, azt is könyvbõl... Az urak ezután kerekes széket és piros gumipaplant hoznak. Utóbbival térdig beágyazzák a lábam (ezt azért érzem) összecsatolják, majd kissé felfújják a cuccot, amitõl az valamelyes tartást ad a sérült résznek. Ezután elhanyagolható közremûködésemmel a székbe emelnek. A gépet magam mellett tartom, még nincs annyi eszem, hogy belássam, úgyse veszem hasznát a következõkben. A BMW mellett elférünk a kerekes székkel, pedig azt hittem, nem. A székben szállítás egyébként kb. 45 fokos hátradöntéssel történik, ez is meglep. A mentõ hátsó ajtajához érkezünk. Innen néhány trükkös mozdulattal egy szerkezet kiemeli és szintre hozza a hordágyat, a mentõsök csak annyit tesznek, hogy az egyikrõl átemelnek a másikra egy pillanat alatt, majd a szerkezet visszafelé is produkálja a bonyolult mozgássort, aminek a végén stabilan a mentõautó belsejében találom magam. Nem látok ki, így elég hamar elvesztem a fonalat, merre járunk. A döccenések fájnak, ennél azért jobbnak gondoltam az itteni úthálózatot, vagy a kocsi rugózása túl kemény... A mentõs hozzálát az adminisztrációhoz. Az elsõ akadály, tudniillik én nem beszélek finnül, nem jelent problémát, itt alig akad olyan, aki az angolt ne ismerné legalább alapszinten. A második, amitõl a mentõs tartott, hogy külföldi lévén biztosítási gondok lesznek, szintén megoldott, része vagyok a rendszernek, rendelkezem az itteni TB kártyával, amit át is adok. Az úriember megkönnyebbültnek tûnik, ezzel jelentõsen leegyszerûsödnek a dolgok. Egy fontos kérdést kell még tisztázni, miszerint szabadságon voltam-e, vagy dolgozni indultam? Az igazságnak megfelelõen az utóbbit mondom, még nem tudván, ez alapvetõen többeknek is nagyon jól jön önmagamon kívül, a biztosítót kivéve. A munkahelyi baleset fogalma itt is a munkába indulástól számít. Én pedig már kemény 11 métert megtettem a cégem felé, amikor a balesetet elszenvedtem... Péntek déltõl vasárnap kora hajnalig ------------------------------------ Mint késõbb megtudom, a komplexum neve, amelynek egyik "mûvészbejáróján" a mentõsök betolnak, a Töölön sairaala, azaz a töölöi kórház, így egyszerûen. Az elõtérben, amely egyébként két folyosó keresztezése is, keresztben otthagynak a kerekeságyon, mindjárt nyolcan át is esnek rajtam... Nna, csak egy perc volt... Begördítenek a "bufferbe", ez egy hatágyas kórteremszerûség -- mint késõbb megtudom, ennyi ennek a kórháznak a "bemeneti keresztmetszete", azaz újabb esetet csak akkor tudnak fogadni, ha itt ürül egy ágy. Most csak a forgalom tûnik fel, úgy, ahogy... Kissé sokkos vagyok éppen... A "buffer" rendelkezik több alapvetõ tulajdonsággal, ami miatt nehezen tudnám honi megfelelõjével összekeverni. Kezdem azzal, hogy az ágyak körben függönnyel korrekten el vannak szeparálva -- talán antiszociális tulajdonság részemrõl, de elég nekem a magam baja és a velem összezárt idegeneknek is legyen elég a sajátjuk, ne bámuljuk egymást... Az ágy fejénél komplett mûszerpark, ebbõl a nõvérhívó gomb rögvest a kezembe adva, hátha. Egyébként a nõvérekbõl legalább kettõ mindig bent a bufferben, csak nem illik orditozni, ezért a gomb... A mûszerek közt ott a telefon (mármint a közönséges), amihez hamarosan kapok egy számot (!), amin visszahívhatnak. Hoppá! Ja, a mobilt viszont tilos bekapcsolni is, zavarja a nem-is-tudom-mit. Még egy meglepõ résztvevõ az oxigénmaszk fölött: zseblámpa. Ehhez annyit, én még itt pillanatnyi ingadozást sem tapasztaltam az áramszolgáltatásban egy év alatt, nemhogy áramszünetet. A mentõbe Jacob még beadta a telefonszámát (amit nem jegyeztem meg, hiszen a mobilomban ott van, de a mobil ugye, ha itt lenne, sem használhatnám), ezt akkor a kabátomba gyûrtem, most azzal együtt távozik. Megszabadítanak még pár ruhadarabtól, ebbõl a nadrág nyilván a nehéz eset, hiszen tél lévén vastag anyagú darab van rajtam. A szumószabású nõvér hibátlan gyakorlatot mutat be, gyorsan, kímélettel távolítja el rólam, alkalmazkodva ahhoz a sebességhez, ahogy emelni tudom magam -- és már eleve két törölközõvel jött, hogy mégse kisgatyában akrobatikázzak, illetve terüljek el... Ilyen és ehhez hasonló jelekbõl hamar levonom azt a következtetést, miszerint itt tudják, hogyan minimalizálják a kínos szituációk számát. Az idevágó honi megaláztatások emlékét gyorsan elhessegetem. Még nem telt el fél óra itt, már jön az elsõ vizsgálat (úgy értve, hogy a mentõorvos persze megnézte elõtte, azaz nem volt szükséges azonnal látni, amíg sürgõsebb is volt a bufferben). A doki megnézi innen is, onnan is, már nem csak dagad, hanem színezõdik is... Pár dolgot megkérdez, az eseményt el tudom mondani, néhány szót körülírok, mivel eddig valahogy nem került elõtérbe mondjuk az "ínszalag" megjegyzése angolul (ad hoc "strings" lesz belõle, megértik). Egyelõre bizakodik az orvos, hátha csak egy csúnya szalagszakadás egy bicsaklással kombinálva. Irány a röntgen! Amióta a mentõbõl a kerekeságyra raktak, nem kellett átszállnom másikra, ismét egy különbség. (Két nappal késõbb lesz egy "de-luxe" változat -- eleje-vége dönthetõ, utcai lámpatartóhoz hasonló rúdon kapaszkodó a felülés megkönnyítésére, stb. -- amin aztán a hátralevõ idõ nagy részét töltöm a hozzám hasonlókkal.) Most egy fiatal srác ragadja meg az ágy végét és fuvaroz el a röntgenig. A forgalom egész szép, csaknem dugó alakul ki a folyosón a kerekeságyak, -székek és mankóval közlekedõk közt. Még nem figyelek fel erre igazán, pedig alapvetõen meghatározza a következõ két napomat, ami történik: Helsinki épp most éli át az egyik legkaotikusabb napját, rengeteg a baleset, elesés, azaz az ellátandó sérült. Most ami lefoglal, az a röntgenszoba: meg se kell moccannom, amúgy lazán keresztben ott hagynak a szoba közepén (ez eszerint egy jellegzetes finn szisztéma lehet) és a gép jön el a bokámhoz! A gép 30 évvel korábbról való tévékamera kinézetét juttatja eszembe, a plafonba épített sínrendszeren képes bárhova eljutni a szobán belül, egy teleszkópon lógva pedig tetszõleges magasságra állítható és ebben a helyzetben forogni, bólintani is képes. Tegyük hozzá, hogy lézeres irányzéka van, gondolom háború esetén fegyverként is használható... Szóval mindent tud. A két "sztárfotó" gyorsan elkészül, már visznek is vissza a bufferbe. A bufferben már vár a munkaközvetítõtõl Mariann, aki úgy általában foglalkozik az itteni ügyes-bajos dolgainkkal, nagyon rendes és most az is nagyon fontos, beszéli a finn nyelvet. Az orvos ugyanis újra jön, alig pár percet tudunk beszélni: újabb röntgen kell, a sérülés kiterjedtebb, mint számították. Elhangzik, egyelõre esetlegesen, a mûtét szó is, kezdek megijedni... Mariann keresztfordításával még tisztázunk pár részletkérdést, majd újra röntgen. Közben számolok, hogy mondjuk az egész út nekem a röntgenbõl a bufferbe lehetett maximum három perc, még mondjuk ötöt beszélgettem Mariannal, ezalatt elkészült az elsõ röntgenkép, eljutott az orvoshoz, az pedig kiértékelte! Magamban nagyon mókásnak találom, hogy szinte már Forma-1 stílusban dolgoznak, csak ne legyen kerékcsere, mert az itt azt jelentené... na, már nem is olyan humoros az egész... A második sorozat képhez valamiféle idomot raknak a lábamhoz, azzal együtt veszik le, majd kissé oldalvást kell fordulnom a következõhöz. Ezúttal is hamar végzünk. Mariann elment, majd visszajött. Aztán befut Jacob, a gyerekeivel. Az orvossal gyorsan konzultálnak is egy sort. Közben Marianntól megérdeklõdöm, akiknek kell, azok tudnak-e arról, hogy harcképtelenné váltam? A mobilom nélkül ugyanis számaim sincsenek... Annyit tudtam tenni, még a mentõbe kerülésem elõtti pillanatokban, hogy Jacobnak mondtam, hívja azt a céget, amin át a lakást bérlem, õk majd tudják, ki a közvetítõm, a hír meg csak valahogy eljut a munkavégzésem helyére is... Nos, eljutott. Az egyik kollégám is besegít, így a mobilom még a nap folyamán hozzám kerül (hja, csak használni nem szabad...), míg a számítógép a kórházból hazakerül. Kora délutánra fordul az idõ, lassan elrendezõdik minden, lábam felpolcolva, éhes nem vagyok, fáradt annál inkább. Tompul az agyam... Már éppen eljutnék valamiféle magasabb tudati állapotba, amikor befut Dr.Fakéz. Teketória nélkül közli, hogy kapaszkodjak valami nem törékenybe és a nyelvem takarítsam el a fogaim közül, mert õ most a ficamot helyreteszi. Ez fájni fog, villan belém, kortársaimhoz hasonlóan nekem is kötelezõ olvasmány volt a Tüskevár és a Téli berek, csak itt nincs Matula bácsi a kerítésszaggatóval, fájdalomcsillapító gyanánt... Dr.Fakéz kétszer aprót mozdít a lábfejemen (teszt?), majd maga felé húzza (valami kattan belül), majd azt a bizonyos 75 fokot egy csavarással nullára redukálja. Hogy a...!!! Az infúziótartó acélcsövön most nagyjából két huroknak kell lenni... Nincs, de lehetne annak alapján, ahogy éreztem... Viszont megálltam ordítás nélkül, ellenben ötven kígyó helyett sziszegtem... Megjegyzem a finnben nincs is igazi 'sz' hang, õk az 'a' hangot favorizálják ilyen helyzetben... Most aztán igazán ki vagyok ütve. A lábam folyamatosan jelzi, hogy jelen van, de ennek ellenére félálomba, egyfajta lebegésbe kerülök. Ebben az állapotban közlik, hogy mûtét lesz, besorolásom "ahogy nincs sürgõsebb, azonnal", emiatt mindjárt át is öltöztetnek (azaz öltözök a szükséges segítséggel) "kés alá" (fehér, hátul nyitott felsõrész, méretemnél kétszer nagyobb rövidgatya) és infúzióra kötnek. Ez elõtt gyorsan kikönyörgöm magam a WC-re, rosszat sejtek ugyanis. Kapásból a kacsát ajánlják figyelmembe, de azt újságban sem kedvelem. Mondom, egy kerekesszék, valamint azon képességem, hogy egy lábon huzamosabb idõt is el tudok tölteni, számomra megoldás. Elfogadják! Na, megint egy különbség. A dolog problémamentesen lezajlik (a póz kb. megfelelt a kutyáknál tapasztalhatóval), ezután visszafekszem és már tolnak is az "elõkészítõbe", ami egyfajta intenzív osztály mûtét elõtt (és közvetlenül utána) lévõknek. Az "elõkészítõ" tágasabb és kevésbé forgalmas, mint a buffer, de nem halkabb, ha a zajok mások is. Beosztása hasonló, hat ágy, függönyök. A sarokba landoltatnak. Velem szemben idõs hölgy, õ csendes, a mellette fekvõ másik nem, õ két finn szót ismételget kitartóan, nagyon ritkán kiegészítve valami mással. Gondolom valami "jaj, de fáj", vagy "édes istenem", vagy hasonló. Az átellenes sarokról nem tudok meg semmit. Mellettem egy csendes, de forgalmas beteg fekszik, ahányszor magamnál voltam, mindig matattak rajta valamit. A horrorisztikus hangulatról pedig a sor végén fekvõ gondoskodik: õt nem láttam, de mindnyájan hallottuk... Megpróbálom leírni: vizuálisan a hallható hangokból azt a következtetést lehetett levonni, miszerint ezt a beteget egy jól felbuborékozott akváriumban tartják, amelybõl ugyan idõnként megpróbál kiemelkedni levegõért, de ebben folyton megakadályozza valami és újra víz alá nyomja... Negyedóránként valaki kiemeli ezt a szerencsétlent a víz alól, fejjel lefelé kifolyatja belõle a vizet, majd visszadobja... és mindez aláfestve a beteg "aaa..." hörgésével... A kollégám mindezeket késõbb a "vastüdõ" névre hallgató szerkezettel azonosította. Itt most 30 óra szakadás következik. Ezalatt "lebegtem", folyt belém az átlátszó lötty (étel, ital helyett is) és vártam. A legfurcsább az volt, hogy különösebben meg sem viselt a várakozás. Nem tudott érdekelni, hogy ötödszörre (és a harmadik próbálkozóval) sikerült üzemszerûen infúzióra kerülnöm, hogy összesen két korty vizet fogyasztottam ezen idõ alatt (egy az asztmás gyógyszer miatt és egy a nagy nehezen végre sorra került mûtét elõtti szerek miatt), a környezetem sem kötött le. Mi a fenét adhattak vajon? A legnagyobb gondom az volt, hogy itt is elmagyarázzam, a kacsa maradjon csak a helyén... (Apró, említésre se méltó dolgok tudnak egyszerre kritikussá válni...) A kórház ezen részlegének három 24 órás mûtõje van, a már említett csúcsforgalom miatt folyamatosan ellátva munkával. Valamikor szombat este tíz és vasárnap éjjel egy között kerülhettem be. Elmondás szerint a mûtét három órás volt, ezalatt beépítettek egy "vasat" a sípcsontom mellé, öt szöget vertek a csontba, valamint összelegózták a bokám környékét, ahol bizonyos rendetlenség uralkodott. A sebészek két kb. arasznyi vágást hagytak maguk mögött a bokám két oldalán. Nem altatással ment a munka, ennek ellenére ténylegesen semmit nem érzékeltem a munkájukból (deréknál paravánt helyeztek el, hogy ne lássam, mit csinálnak). A "lebegés" itt jobbára alvásba ment át, néhány kép maradt csak vissza, pl. hogy oldalt a mûszer 62-68 közti pulzust mutatott -- erre rém büszke is voltam, csakúgy, mint az alacsony vérnyomásomra. Ezek egészséges, sõt koromnál fiatalabbakra jellemzõ értékek. Ami gondot okozott, az az, hogy finn megítélés szerint túl magas a koleszterinszintem... Egyszer lássanak egy igazi magyar "lagzilajcsit", akinek zsír teszi ki a vérének 90%-át -- és 10% alkohol, hogy folyjon is! A másik, amin csodálkoztak, az az, hogy villámgyorsan megálltak a vérzéseim, pl. amikor vért vettek. Ez a sebészeknek jó, a doki viszont aggódott, nehogy trombózis álljon elõ... A mûtét végeztével visszakerültem az "elõkészítõbe", ahol menetrend szerint megjött a seblázam, több napos pánikot okozva, ugyanis ez és a lábam bíborban játszó színei szepszis gyanúját keltették. A mûtét helyi érzéstelenítése is kicsit túllõtt a célon, emiatt még kora hajnalban megkínáltak a katéterrel -- ezt a "szexuális élményt" inkább kihagytam volna... Napkelte elõtt (ami itt ilyenkor úgy reggel nyolcat jelent) áttoltak a "normálba", ahol nagyjából hasonló cipõben _nem_ járó betegek feküdtek. Ez is hatágyas kórterem. Megkezdtem vendégszereplésem az ortopédián. Vasárnaptól csütörtökig ----------------------- Szereposztás: Ismét sarokba szorítanak... Velem szemben egy török úriember, mellette a szoba legkomolyabb sérültje, aki meglátásom szerint legalább kamionnal csattant, viselkedése alapján szobaparancsnokként hivatkozom majd rá, az ablaknál egy finishben lévõ beteg, a vele szemben fekvõvel együtt két napon belül távoznak, az egyik helyre aztán egy masszív katonasrác jön, végül mellettem még üres az ágy, amire egy vicces kedvû fickó érkezik kedden, jókat beszélgetünk (Karéliát csatolják vissza!) annak ellenére, hogy õ angolul, én finnül nem beszélek... Még arra is rávett, hogy a Hej, halászokat adjam elõ neki... Napirend: A hajnali fél hatos, légiriadó jellegû vizit (is) ismeretlen itt. A beteg felébred akkor, amikor akar, legfeljebb alszik, amikor megvizsgálják... Reggeli napkeltekor, azaz valamikor nyolc után. Aztán hõmérõzés, vagy egyéb teendõk, haladóknak mankókezelési tanfolyam. Még tart a seblázam, amikor már venni kell az elsõ leckét! A vizit ebéd után jön, szinte észrevétlen. Aztán desszert! Nem vicc, az ebéd és az uzsonna -- nem, nem vacsora, majd az is lesz -- között minden nap van valami gyömölcsös, vagy kakaós apróság, joghurt, puding, miegyéb. És egész nap látogatók, bármikor. Este valamikor takarodó, már ha a szobatársak hajlandók rá -- elsõ két nap éjjel kettõig dumáltak a szobaparancsnokék, cseppet ki is akadtam... A finnek ugyan zárkózottak, de nem a kórházban... Van tévé is, de két jégkorongmeccset kivéve nem mutattak felé érdeklõdést. Éjszaka legalább egyszer benéznek az éjszakás nõvérek (nem egy darab, hanem legalább három), de ha baj van, itt is van nõvérhívó gomb. Unalmas éppen nem volt ez pár nap. Nem tudom, hogyan megy itt, de az emberfia észrevehetõen napról napra képes javulni. Igaz, itt a náthából is másfél nap alatt ki lehet gyógyulni... Elõször ugye még az is fáj, ha csak lelógatom a lábam, csütörtökön azonban már ugyan mankóval támogatva, de önállóan távozom. A WC (ami itt szobánként van, nem a folyosó végén) megközelítése elsõ alkalommal kerekesszékkel történik, majd a szobaparancsnoktól elkuncsorgom a kerekesállványt (õ naponta, ha egyszer használja, amikor a nõvér áthúzza az ágyat és õt is megtisztogatja), keddig, a mankó megérkeztéig. A nõvérek kiszúrják és... örülnek neki! Azaz a T.Beteg feltalálja magát, egy gonddal kevesebb. A nõvérek elég sok mindent meglátnak, próbáltam SMS-t küldeni a mobilról (amit ugye nem szabadna bekapcsolni), a másodikkal le is buktam... A zuhanyozást is elmagyarázom: itt általában a víz mindenféle tálca nélkül egyenest a csempézett padlóra érkezik, amiben valahol van egy nyelõ. A kórházi zuhanyzó jó nagy, kétszemélyes, de csak egyszer nem voltam egyedül, akkor is ott a függöny... Szóval betolják az embert a kerekesszéken (haladók maguktól bemankóznak), megmutatják, hol a tiszta cucc, a törölközõ, a szennyestartó és a nõvérhívó (minden kézközelben persze), majd magára hagyják a beteget egy mûanyag széken a zuhany alatt, hogy majd jelezzen, ha kész. Azaz: szépen a saját tempómban, ahogy tudok, tisztálkodom, senkitõl nem zavartatva. Elsõ gyakorlat, úgy levetkõzni, hogy az egyik lábam abszolút érzékeny és használhatatlan, használható segédeszköz viszont bármi, ami kéznél van. A szék és a minimum három falba stabilan bebetonozott kapaszkodó a legkézenfekvõbb. A zuhanyozás maga azzal van nehezítve, hogy a sérült részt víz nem érheti (nekem a seb szerdán még vérzett!), ez sem akkora gond azonban, hiszen elõtte vízhatlan csomagolásba tekerik. Utolsó próbatétel felöltözni, hiszen a talaj most már csúszik... Végül lehet hívni a nõvért a visszafuvar ügyében. Öltözködés: A mûtétkor használt "kényszerzubbonyt" azonnal lecserélik normális kék pizsamára. A szín lényeges. A "frissek" általában barnában járnak, a "törzsgárda" színe a kék -- én egybõl ezt kaptam -- a szobaparancsnokot mintha zavarná is... Társadalmi rétegzõdés mikroméretben... Viszont nekem van egyedül motor nélküli ágyam, a többiekét gombnyomásra emeli a delej... A lábammal kapcsolatos történések röviden: Vasárnap röntgen (hogy lássák, ott van-e minden csont, ahova a mûtét elõtt tervezték visszarakni) és többszöri átkötözés. A sebbõl valamiféle trutymó szivárog, megnyugtatnak, hogy ez normális -- majd késõbb azon gyökölnek, ez most elfertõzõdött-e, vagy sem... Hétfõn gipsz helyett (amit a be nem záródott seb miatt egyébként se kaphatnék) egy új technológiájú, oldható rögzítõkötést kapok. Mármint itt új, csak két éve alkalmazzák. Lényege, hogy elõbb közönségesnek látszó, de géznél erõsebb kötést kapok, erre elöl egy vékony szivacscsík kerül, majd az egészet pár réteg vizes, szintén ritkásan szövött anyag követi. Ez hamarosan megszilárdul. A kötözõmester (nem tudom másképp nevezni azt, akinek külön szentélye van, amiben három fal polc van tele saccra minimum ötvenféle kötszerfajtával és nem dolgozik, hanem alkot, mindenkinek egyedileg) kést ragad. A szivacs mentén hosszában felvágja a kötést (szivacs ki), majd leveszi a lábról a "csizmát", tesz rá négy tépõzárat és máris kész az, amit nap közben hordanom kell, éjszakára viszont le kell venni és ha kettõ lenne, meg fekete tiroli rövidgatyám, be is kerülnék az osztrák idegenforgalmi prospektusokba... Érzem, tökéletest kaptam, tisztelem a mestert. Akihez majd szerdán, kissé szégyenkezve, újra ellátogatok, mert a doki szerint viszont túl szûk lett és nyomja a sebet, ami ezért lilásvörös, nem fertõzés miatt. Meg is kérdi, ki volt az a... Nem célom a töölöi kórház személyi ellentéteit növelni, kivágom magam azzal, hogy a névmemóriám használhatatlan... Ez a fajta "gipsz" ugyanis nem olcsó mulattság, valakinek a zsebe elvileg bánhatja a két nap után kidobott elsõt... Az idõ tulajdonképpen elég gyorsan telik, ha az ember naponta többször is alhat, nekem eleinte úgy 16 óra az átlag. Kérdezte is Mariann, hogy nem unatkozom-e? Válaszul megjelenik a gyógytorász és elvisz mankózni... Mankóval járni tulajdonképpen nem is egyszerû dolog. Eleinte a négy égtáj felé zuhannék egyszerre, a hölgy ott röpköd körülöttem. Az egyik titok, hogy a mankót kissé kifelé kell támasztani, azaz nem pontosan párhuzamosan kell letenni õket. A másik a ritmus. Egyébként nem az a klasszikus, amit a filmekben látni, hanem aluminium csõ (állítható magassággal), amelynek könyökmagasságban kell végzõdnie, majd innen derékszögben ágazik ki a fogó és a csõ vonalától kissé hátrább döntve a támasztó, ami a felkar feléig ér, ott egy félkörrel átölelve azt. Az egész konstrukció stabil és elvileg nehéz elejteni is -- nekem lépten-nyomon sikerül. Két nap után már megvan a "gyakorlati vizsgám" erre a "jármûre", de kiderül, hogy emelt szintet kell vennem, szó szerint is: a lépcsõjárás nincs az alapprogramban. Miért? Mert ez egy olyan ország, ahol még egy négylépcsõnyi magasságkülönbség is elegendõ indok felvonó építésére. Minden hivatalos hely kötelezõen rokkantkocsival is járható. A tömegközlekedésben a menetrend külön jelöli az alacsonypadlós buszokat (ezek rámpájuk is van kerekesszékhez) és egy-két speciális vonalat kivéve minden második, vagy harmadik busz ilyen mindenhol. Minden metróállomás rendelkezik liftekkel. Van ennek egy igen racionális oka, ezt késõbb tudom csak meg: a mondás szerint Finnországban nem az a kérdés, eltöröd-e kezed, lábad, hanem az, hogy mikor... Welcome in Finland. Minden elismerésem a fentiekért, de én pont egy kicsiny erdõben lakom, egyébként teljes megelégedésemre szolgáló lakrészben, ahol viszont lift a dombra fel nincs... A gyógytornász pontosan elmondatja velem, milyen típusú lépcsõ, hogy kanyarodik, hol van kapaszkodója, hol nincs és hány fokból áll, majd kiszámolja, hogy napi kétszer két kör a félemeleti fordulóhoz fel és onnan le szükséges. Ezen kívül utolsó nap még kapok egy finn nyelvû leírást az otthon végzendõ gyakorlatokról. Gond nincs, számmal oda van írva, hogy a lerajzolt mozdulatot hányszor kell ismételni, de azért egyszer végig is csináltatja velem, biztos, ami biztos. (Ez egyébként szintén egy finn alapelv: inkább kétszer, mint egyszer se...) Bár angolul tulajdonképpen gyakorlatilag mindenki beszél, Mariann ajánlatát elfogadva azt kérem, írják le finnül, ami fontos és nem tudtak elmagyarázni. Ennek örülnek a kórháziak, de végül nincs mit leírniuk. A gyógytorna papírlapját megkaptam, a biztosító képviselõje Mariannal személyesen tárgyalt, gyógyszereimet megkaptam, a teendõimet a lábammal többször is elmagyarázták. Érdekes egyébként, hogy az angol itt beszélt, de nem írott nyelv. Magyarországon sokkal több angol feliratba lehet botlani. Itt (mivel svéd kisebbség által lakott terület) minden két nyelven van kiírva. A svéd viszont az a nyelv, amit csak írva látok, hallani csak a metró hangosbeszélõjébõl. A többnyelvû kiadványok általában a finn, svéd, angol, német, orosz sorrendet követik, míg az utcán hallani inkább a finn, angol, török, orosz, magyar, német sorrendet lehet... Mindez személy szerint azért fontos, mert miután az angol a kommunikációs nyelvem, a németbõl meg még rémlik valami, így a svéd szövegek részleges megfejtése nem reménytelen. Életszerû példa, hiszen magamnak kell megoldani az ételek elkészítését: Nincs mikróm, így az "i ovn" (sütõben) feliratot kell keresnem. A "forvarm ovnen til 200C" szinte angolul van. Kicsit nehezebb rájönni, hogy a "koka" a "cook" megfelelõje, vagy hogy a "med" a "with" párja -- utóbbihoz jó tudni, hogy ez németül ugye "mit"... Amikor elõször ültem fel Helsinki felé a repülõgépre, nagyon elcsodálkoztam, hogy a német nyelvû gépi szövegbõl az üdvölésen kívül semmit nem értek és valahogy nem is németül hangzik. Svédül volt... Nyelvi vonatkozású az egyik visszaemlékezésre érdemes mozzanata is a kórházi tartózkodásomnak. Az éjszakás nõvérek új tanoncot mutattak be, vittek körbe az osztályon. A kishölgyet irániként mutatták be, késõbb, amikor kicsivel több ideje volt, tisztáztuk, hogy õ ugyan Iránban született, de nemzetisége kurd és 11 éves kora óta Finnországban él. Nagyon helyes teremtés és ha tudna magyarul, otthon csak azt kellene mondani, a Jászságból való. A jászokkal kapcsolatos (vagy otthon rosszul tanított, vagy általam félreértett) eredetinformációimat is kiigazította, miszerint az lehet, hogy a jászok és az oszétok rokonnép, de az oszétok nem iráni eredetûek. (Ennyit életem elsõ angol nyelvû lapban megjelent hozzászólásáról -- speciel a The Iranien-ben...) A kórterem lakóit a legjobban az borította ki, hogy miután a gyerekkorra terelõdött a szó (magyaráztam, hogy csak nagyon késõn, felnõtt fejjel kezdtem angolul tanulni, mert a táborbéli országokban más volt kötelezõ idegennyelv), átkapcsolt oroszra. Kiderült, hogy körülbelül egyforma intenzitással és eredménnyel foglalkoztunk a nyelvvel, pár alapkérdést és választ tudunk meglehetõsen hitelesen és értelemszerûen megalkotni... Mókás, hogy találtunk közös vonást a múltunkban... A finnek, ahogy az elsõ világháborút követõen megszabadultak az orosz fennhatóság alól, el is feledték azt, pedig voltak annyi ideig alávetve, mint mi az osztrákoknak és a német ugye nálunk még mindig néha jobb kártya, mint az angol, a Dunától nyugatra és a fõvárosban. Az oroszt most hajlamosak a barbársággal párhuzamba vonni (hadd ne kommentáljam) és egyeseknek azonnal az ország nagy veszteségei jutnak eszébe (Karéliát vissza, mint mondottam volt), Molotov és Ribbentrop hírhedt nevek errefelé. Külön említendõ, hogy a nálunk '56-ban olyan jól bevált Molotov-koktél finn találmány. A nevezett katonái _ellen_ ötölték ki a rosszul felszerelt helybeliek. Az elõítéletek és a történelem még itt is van csekélyke hatással az emberekre. A kishölgy például a török nemzetet tanulta meg félni, neki tehát nem az átlag finn számára szokásos "a magyar, az a finn, a török és a szláv nyelvek szisztematikus egymásba gabalyodása német és latin körettel", hanem a nagy urali sztyeppéken (van olyan?) vágtató õsmagyarokat említem, meg hogy az eredeti népzenénk párját Nyugat-Kínában lehet megtalálni. Ez utóbbit vesztemre mondom, ennek kapcsán bírt éneklésre késõbb a vicces kedvû szomszédom, majd azzal kommentálta, hogy ez a zsidó zenére hasonlít... (Beszélgetésünk egyes részleteit ugyanis a szobában foglalatoskodó másik nõvér finnre fordította az angolul nem beszélõknek -- a tévémûsornál sokkal érdekesebbek voltunk ugyanis...) Magyarul egyébként csak a látogatóimmal beszéltem, többnyire halkan és/vagy a folyosón, pedig mint kiderült, legalább két szobatársam most látott életében közelrõl elõször magyart és rémlett valami az iskolában tanult rokonságról, amire kíváncsiak lettek volna. De ahogy nekem nem hangzott közelinek a finn, nekik sem volt a magyar az. A beszédritmus, a sok zöngés mássalhangzó (a finnben igazából egy sincs), a lágyítások (ty, gy, ny) õket az olaszra emlékezteti (ahogy Budapest is olaszos számos külföldi szerint), míg a nevemet gyakran török névnek hiszik. (Bezzeg Frankfurtban a recepciós finnek nézte...) Szerdán egy másik nõvérrel is beszélgettem egy sort (õt nem akarnám Jászságból valónak eladni), annak kapcsán, hogy valami rokona Budapest környékén tartózkodik és milyen véletlen, hogy épp itt egy magyar személyemben. Tekintete elfelhõsödött, amikor rákérdeztem, pontosan hol. Azért megpróbálta kimondani. Másodjára rájöttem, rákérdeztem, ezzel õszinte csodálatát vívva ki. Piliscsaba. A magánhangzók még úgy-ahogy a helyükön voltak, egyébként úgy agyonvágta benne a mássalhangzókat, ahogy a japánok szokták az angol eredetû jövevényszavakkal... A kórteremben majdnem mindennap van változás, vagy jön valaki, vagy megy. A szobaparancsnok az elmenetelt levezényli: "Hopplaa! Hopplaa! Yks', kaks', kolme!" és a távozók tovamankóznak. Azt hiszem ehhez a feelinghez se kommentár, se fordítás nem szükséges. Mivel egy nappal elõttem elszállítják (továbbra sem járóképes), kimaradok. Távozásomkor épp csaknem üres a terem, az egy bentfekvõ friss és kómaszerûen alszik... Hazatérés és környéke --------------------- Az elsõ napok sebláza miatt nem sikerül a dokinak kedden kirúgnia, így a távozás kissé szétszórt lesz. Mariann szerdán tárgyal a biztosító alkalmazottjával, csütörtökön pedig Zoltán jön értem. Az egész záróprocedura így két és fél napra elhúzódik, pedig mennék már. Különösen az utolsó nap hosszú, hiszen délelõttre minden papír elkészül, át is öltözhetek utcai ruhába. (Ekkor fedezem fel, hogy az egyik zoknim eltûnt, nem nagy veszteség, különösen, hogy a sérült lábamra amúgy se húzhatnám -- de jegyezzük fel, a rendszer tökéletességére árnyék vetült.) Az ebédet még megkapom, aztán már csak azt várom, Zoltán letudja a munkaidejét (fél hatban egyeztünk meg). Az egyik nõvér, mivel épp Valentin nap van, ad még délutáni desszertet, pedig az már nem járna -- kedvesek, na. Zoltán befut, kezdõdik a kaland. Az elsõ stáció lejutni a portáig. Mankóra kapok, miután minden cuccomat Zoltánra málházom és elindulok. Nem vágtában. Az út a liftig és az elõtérben a lifttõl a portáig ki is merít, lerogyok (mint egy lassított felvétel) az egyik padra. Zoltánt kiképzem, hogy kell KELA-taxit hívni, a portással megoldják, majd azon izgulunk, hogy vajon honnan tudjuk majd, megjött-e, ui. fogalmunk sincs, mire is kellene várnunk. Hamarosan befut egy fekete-sárga egyenruhás úr, a portához siet, majd onnan a ránk mutató ujjat útmutatóul használva hozzánk. Nyilván mi is felismerjük, hogy mi a szituáció, felkecmergek. Bár a bejárat mellett ülök, ez az út is eltart egy darabig. Kint ráadásul pont olyan jeges minden, mint amikor elestem (egy korszakkal ezelõtt, hét napja). A mankón üzemmódot váltok, azaz befordítom a gumitalp alá a fémtüskét, így nem szalad ki alólam. Apró, praktikus dolog, de nekem ettõl is Finland feelingem van... A taxi nagyjából a reptéri minibuszhoz hasonló furgon, de leghátul nem ülések vannak, hanem egy kerekeskocsi-emelõ lift. Díjszabása is kedvezõ, valahol 40% körül lehet. Nyilván csak a megfelelõ papíros ellenében... A biztosító egyébként utólag még ezeket a költségeket is fizeti, nincs önrész munkahelyi baleset esetén. Ha már pénzügyek: a taxiban persze van kártyaolvasó, de bankkártyáim egyikét se eszi. A finn nagyon alap, a két hónap próbaidõ lejárta után lusta voltam teljes jogút váltani, megfelelt a pénzkiadós, a magyar VISA kártya meg csak elméletben tudja azt, amit mondanak róla... A pénztárcámban elég kevés pénz van, a taxira még talán elég, de ha egyszer hazaérek, nemigen lesz módom pénzt kivenni egy darabig. Márpedig lesznek költségeim és amit térít a biztosító, azt is utólag, bankszámlára. A taxissal megegyezünk, hogy útközben egy Ottónál (a Merita bank automatáit hívják így) megáll. Nekem elég nehéz volt a beszállás, bár egy ekkora kocsiba jóval könnyebb, mint egy normál autóba, így nem tartom jó ötletnek azt, hogy saját kezûleg vegyek ki pénzt. A PIN kódomat se bízom senkire, így aztán Zoltán kölcsönöz -- az automatás megállást így sem ússzuk meg, nála sincs sok. Megjegyzem, a kórházban kapott papírok közt ott a pénztárcám beltartalmának leltárja is. Gondos ember készíthette, mert a német márkát is megtalálta, ami nem triviális helyen volt eldugva... Hogy emiatt furcsán éreztem magam, az nyilván "káeurópai" származásomnak tudható be. Fogalmam sincs, lehetséges-e odahaza ekkora bizalomig eljutni... Az út vége felé kicsit irányítanom kell a taxist, de nem vészes és 45 márka megtétele után megérkezünk. Lesz nagy csõdület itt mindjárt és a második stáció: a taxitól eljutni a bejáratig. Gyors helyzetfelmérés után, ahogy kifizetem a taxist, Kekkonenék bejárata elé állunk és hagyjuk elmenni a kocsit, ezután iszonyú csigatempóban araszolva megindulok. A talaj havas, vizes jéggel alatta és még lejt/emelkedik is. Komoly útkeresõ algoritmust kell bevetnem, hogy viszonylag biztonságos módon haladhassak, látszólag célszerûtlen irányokba indulok el. Zoltán nem kommentálja, sõt egy megingása után igyekszik jól figyelni, mit kerülök ki. Ha a semmit, akkor azt is. én tudom, hogy alatta mi van/lehet (tükörjég), õ meg tudja, hogy tudom. Jacob és családtagjai is elõkerülnek, úgyhogy népes kísérettel jutok el a lépcsõig. Itt valamivel jobb a helyzet, a kapaszkodót elérve kicsit meg is könnyebbülök. Határozott mozdulatokkal vagdosom a talajba a tüskés mankókat és elutasítom a támogatást -- meg is mondom miért: a következõ hetekben magamat kell ellátnom, nem szorulhatok rá másra, legfeljebb az elkerülhetetlenül szükséges mértékben. Persze a segítséget megígérik. Keveset kérek, hogy azt megkapjam. Zoltántól és Tímeától könnyen elkészíthetõ ételeket, Zoltántól még a munkahelyi dolgaim intézését is, Jacobtól a posta behozatalát (30-35 méterre van a bejárattól a láda). A látogatóim az elkövetkezõ hetekben búcsúzóul köszönõ szavaim mellé kis mûanyagzsákban a szemetemet is megkapják: a kuka 3 méterrel messzebb van, mint a postaláda... Közbevetõleg magyarázat arra, miért nincs módszerük a finneknek a jegesedés ellen. A sózás környezetvédelmi okok miatt nem jöhet szóba, s ez itt nagyon nem tréfa. Az autókon szöges guminak kell lenni, mitöbb ilyen van kerékpárra is, azaz akad, aki használja! Só helyett pedig alkalmaznak nagyon apró kõtörmeléket, ami jó is lenne, ha tavasszal két hónapon át nem nulla fok körül tántorogna a hõmérséklet, napsütéssel kombinálva. Ez ugyanis a járdára, útra leszórt sötét színû kövecskéket valamivel jobban felmelegíti, mint a jeges havat, amin ülnek. A többi egyszerû fizika: a kövecskék maguk alatt megolvasztják a jeget, alámerülnek, fölöttük pedig legkésõbb este simára fagy újra a jég. Feltörni és eltakarítani nagyon nehéz munka és mivel itt még május elején is havazik néha, reménytelen, csak a belvárosban végzik el. Most értettem meg két dolgot. Az egyik, hogy miért ástak egy nagyjából a Miskolci Egyetem épületegyüttesének méretéhez hasonló aluljárókomplexumot a pályaudvar és a Forum közé; a másik, hogy miért láttam én nyáron sok sportgyaloglót két síbotszerûséggel. Az utóbbi szerintem azért, hogy a bottal való járás akár sível, akár gipszelt lábbal beidegzett legyen... Benyitok és örömmel konstatálom, hogy nincs igazán rendetlenség, pedig "nem készültem". Az egyetlen székemet elõszedik, leülök, lehámozom magamról a kabátot, cipõt. Jacob a nemrég telepített szõnyegeket egy halomba rakja, ugyanis csúsznak, ami most nagyon nem praktikus. Még beszélgetünk kicsit, mindenkit meggyõzök arról, hogy megállok a magam lábán, ha mankóval is, végül magamra hagynak. Üggyel-bajjal átöltözöm, az ágyhoz mankózok. A sérült lábamat az eredetileg fejtámlának használt szivaccsal feltámasztom, ahogy a kórházban elõírták. Nem kényelmes, ennek ellenére hamar elalszom. Másnap délig így is maradok... Megkezdtem csaknem két hónapos "házi õrizetemet". Az elsõ napok ------------- No, ha létezik computer-geek paradicsom, akkor én most ott vagyok. Nincs fõnök, nincs határidõ, nincs kötelezettség, nincs senki, aki zavarjon. Van ellenben mindjárt két számítógép. Az ételt pedig házhoz hozzák. Igaz nincs internet, de SMS-en át végül is elér, aki akar. Barátaim egy része nem mobiltulajdonos, de SMS-t interneten át is lehet küldeni. A böngészést a friss anyagok helyett az elmúlt években felhalmozottakra kell korlátoznom, de rengeteg minden van, amit még nem olvastam át rendesen, bõven elég lesz. Most amúgy sem tudok sokat ülni a gép elõtt (eleinte még egy órát se), de erre jó a céges laptop. Fekszem az ágyon, vagy feltámasztva félig ülök, a gép mellettem, vagy a hasamon, mikor hogy. Elvagyok, jól. Még sokat alszom. Az ételkészítés mókás, ülve fõzök magamnak, de nyomába se ér a lakás kisöprésének. Ugyanis a két mankó a két kezemet lefoglalja, nincs hova tenni a takarítóeszközt. A megoldás, mint ezekben a napokban annyi minden, a koragyermekkorból jön. Leülök a parkettára, összesöpröm, ami hatótávolságon belül van, majd hátrébbcsúszkálok. Addig ismétlem e két lépést, amíg a por és szemét egy kupacba gyûlik, ekkor ezt lapátra gyûjtöm és azt a mankóval kilökdösöm az épp ügyeletes szemeteszsákig, ügyelve, hogy ne szóródjon szét. Mindent lassan kell csinálni, akkor mûködik, idõm meg van bõven. A mosás sem akkora gond, a bepakolás a WC-ülõkén kuporogva megoldható, a mosógép a lényeget elvégzi, a szárítóhoz célbadobom a cuccot, majd odamankózva elrendezem. Mindent meg lehet oldani, ha nem is tökéletesen. Egy-egy cucc leesik a szárítóról, a mankót hatalmas csörömpöléssel ejtem el napjában többször, a hûtõbõl ki és oda bepakolás közben is ejtegetek el dolgokat. Jacobiékat remélem nem zavarja, engem egyáltalán nem. A lakás eddig nem mutatkozó elõnyére jövök rá ezekben a napokban: mind a konyha, mind a fürdõszoba olyan méretekkel és geometriával rendelkezik, hogy ennyire korlátozott állapotban sem okoz igazi nehézséget a használatuk. A napirendem nagyjából kialakul, aminek sarokpontjai az étkezések és a gyógytorna, valamint a napi egy "feladat" (mosás, vagy az egyik szoba takarítása, vagy valamilyen szakmai anyag elolvasása -- hatalmas lemaradásaim vannak --, illetve a heti legalább egy látogató fogadása). Eleinte nagy a forgalom, ezt tetézi a kijárónõvér, ha már én nem lehetek bejáróbeteg. Megjegyzem, otthon ilyen állapotban nem engedik haza az embert, még hetekig benttartanának, de itt a kórház drága dolog (akár odahaza) és van háttere az otthoni lábadozásnak (odahaza hogy is van ez?). A nõvér alkalmanként 35mk, de majd ez is visszajön a biztosítótól. A színvonal hullámzó. Az elsõ bejelentkezik, kérdi mire volna szükségem. Mondom, semmire a kötözésen kívül, ételem, gyógyszerem van. Nem érti és nem értem, mit nem ért. Többször is oda érünk vissza, hogy van-e kötszerem, mert akkor lehet, hogy tud kötözni. Mondom, nincs. Akkor hogyan? No ez az, amit neki kell megoldania, én ugyanis nem tudok kötszert szerezni. Ha tudnék, nem kellene nõvér... Eljön valami alig használható gézzel, megnézi az ekkor még sötétlila-sötétvörös színekben pompázó lábam és nem mer hozzányúlni. A pénzt viszont benyeli, mint a kólaautomata. A kötözést s.k. megoldom... A második szintén bejelentkezik, viszont alig kettõ és negyed órát késik. Ez csak azért gond, mert épp olyanom van, hogy nem szeretek hajnali fél tizenegy (!) elõtt ébredni. Viszont jó kötszert hoz és ügyesen kötöz. A harmadiknak jut az a dátum, amikor varratot kell szedni. Igen, azt is háznál, általában. Idõben jön, van kötszere, mûszere, tanonca, de a lábam még dagadt, a varrás szinte a bõr alá van behúzódva. Próbálkozik, majd feladja. Taxit hív, elintézi, hogy a helyi rendelõintézetben azonnal fogadjanak és a pénzt sem veszi el, hiszen nem végezte el a munkáját. Végletek. A taxis bolyong egyet, mire a bejáratig eltalál, ez az órán meglátszik, sajnos. De miután kifizetem a cehhet, felkísér a rendelõbe! Nõ egyébként, szakasztott mása annak, aki a Mátrixban szerepelt. Vissza egy magyarszabású manusz hoz, õ nem tévelyeg, de nem is kísér fel a lépcsõn. Ki ilyen, ki olyan. A két hónap bezártságot még két, elõre beütemezett kórházi felülvizsgálat töri meg, ekkor röntgeneznek és kiértékelnek. A második már a betegállomány utolsó napjaira esik, ekkorra már bot nélkül kellene járnom (bicegés még nyár közepéig lehetséges), de csak az egyikrõl mondhatok le, mert nem elég stabilak lépteim. Ugyanekkor mutatják meg elõször egyenesen nekem azt a képet, amit a baleset után készítettek, mindjárt el is magyarázva, mit látok. Lenyûgözõ. A monitoron a szokásos mérnöki méretjelekkel még azt is kirajzoltatja az orvos, melyik csontnál mekkora hézag keletkezett. A finn orvosi angolt új szakkifejezéssel gazdagítom ezalkalommal. Murphy-törés: "ami eltörhetett, az el is tört". Hugom, úgy is, mint egészségügyi végzettséggel rendelkezõ, azzal riogatott, hátha csontritkulásom van -- anyánknál ezt sajnos kimutatták --, de erõsen gyanítom, erre az orvos rájött volna és szól is, ha ez van. Kicsit elõreszaladtunk. Egyelõre peregnek a napok, sokat alszom, keveset mozgok. Utóbbi miatt szigorú (mennyiségi) diétát vezetek be, amit sikerül is betartanom, így a végén azt a farmert is tudom hordani majd, amit januárban, az otthoni karácsonyi zabálások után képtelen voltam magamra erõltetni. Az ételekre egyébként jellemzõen az a szabály, hogy "azt eszem, ami van". Bár fiatalabb fejjel meglehetõsen válogatós voltam, most nincs sok gond. Sok új dolgot ismerek meg, amit magamtól nem vettem volna meg. Ételkészítési technikám is fejlõdik valamennyit. Sose gondoltam volna például, hogy a németek a rántott camembert-sajtot édes gyümölcslekvárral eszik. De a dobozban ott van. Az elkészítése sem bonyolult (különben nem boldogulnék az ezúttal német szöveggel). Köretnek pedig hugom SMS-tanácsai alapján készítem el a mirelit kukoricát vajasan, tehát paralel készül a két összetevõ. A meglepõ, hogy sikerül. A lekvár pedig tényleg passzol, még ilyet! A javulás igen apró változásokban, de gyakorlatilag napról napra jelentkezik. Az egyik legfontosabb dolog az, hogy két hét után abba tudom hagyni a fájdalomcsillapító szedését. Nem vagyok egy Rambo, egy amerikai macho, mint ezt már a kórházban is, nem kis derültségére a rajtam matató személyzetnek, kifejtettem, ha mellényúltak. Ennek ellenére igyekszem tûrni, amit tudok -- a fájdalomcsillapítótól, okkal, tartok, valahol az is egyfajta kábítószer -- márpedig én nem akarok függésbe kerülni. Eleinte viszont aludni nem tudnék nélküle, estére komolyan "beindul" a bokám környéke. Csaknem egy hétig még az idõérzékemre is hatással van. A régi viccnek megfelelõen: háromig számolok és már alszom... na, van úgy, hogy fél négyig... Ebbõl következik, hogy (beleszámítva még egy vagy két köztes "fél" ébredést, tíznél hamarabb nem kelek... A sok alvás betudható még a balesetet megelõzõ munkahelyi stressznek is és komolyan gyanítom, ha nem hajtanak túl minket (egyébként teljesen értelmetlenül), elkerültem volna az ennyire súlyos sérülést -- a fáradság biztosan közrejátszott. A sok alvás depressziót okozó mellékhatása nem jelentkezik, pedig erre az ekkortájt még igen rövid nappalok is rásegítenének. Igaz, kapok kölcsönbe filmeket és a klubból is jön egy rakás poénos anime, tévézhetnék is, de Jacob kisebbik (gyerekeknek tartott) készülékét köszönettel elutasítom: a gépemben a videokártya tunerrel is rendelkezik... (A legnagyobb tragédia, ami ér, pont az, hogy egy héttel újbóli munkábaállásom elõtt elfüstölt élete másfeledik esztendejében. A dolog jellemzõen sokkal jobban megviselt, mint a baleset.) Körülbelül a balesetet követõ harmadik hét végén kezd hiányérzetem lenni programozás ügyben, de épp ekkor utánam nyúl a cégem. Ezidõtájt még maximum két órát tudok egyhuzamban ülni. Az utolsó munka --------------- A film ott szakadt el a cégnek, hogy pénteken elindultam dolgozni, de helyettem csak hír érkezett. Hétfõre az is világossá vált, hogy nem rövid idõre kell nélkülözniük. A gond ott van, hogy ráállítottak az m4/autoconf kettõssel való scriptelésre, mivel a kisfõnököm ehhez értett, de rövid betanulás után állva hagytam és kemény munkával is csak kicsiny részleteit tudta felfogni az idõközben igen hosszúvá vált kódomnak. A többiek, érthetõ okokból, nem akarták átvállalni és röptiben betanulni ezt a korszerûtlen és bonyolultabb dolgokra nehezen használható eszközt. Az idõ telt, a munka magától nem akart elõrehaladni, én meg sehol. Egy sötét csütörtök délután fagyos managerértekezlet eshetett meg kisfõnököm részvételével, mert aznap hihetetlen zsonglõrmutatványt hajtott végre a szervezés területén. Az értekezletet követõen kinyomozta, hol lehetne engem elérni. Mobilom kikapcsolva, pech. Zoltán? Magyarországon. Pech. Kozár Peti? Az egyetemen vizsgázik. Pech. Nem baj, van nekem közvetítõm, az Inno. Az felhívja Mariannékat. Tímeáék síelnek, Mariann már hazament. Pech. Labda finn módra vissza, hogy talán holnap, jövõ héten, esetleg egy év múlva?... de a kisfõnök (jellemzõen) lerázhatatlan -- jócskán hátsón billenthették... Erre az Inno elõszedi a saját magyarjai közül az egyiket. Történetesen a mûszaki igazgatót, aki késõbb az új fõnököm lesz az átigazolás után. Miklós teljesen idegenként bebaktat a céghez, átlépi az "idegeneknek szigorúan tilos" vonalakat, magához vesz vastagon CONFIDENTAL feliratokkal díszített dokumentációkat, saját kezûleg keres ki forráskódokat a cég teljesen privát belsõ hálózatán, sárba tiporva az összes titoktartási szabályt, amiért itt még börtön is járhat, mindezt a kisfõnököm kifejezett kérésére és aktív közremûködésével (pl. jelszavak megadása). Az anyag aztán nálam landol azzal, hogy a sajtpapíron lévõ tíz darab feladatot lehetõleg hétfõ reggelig oldjam meg. Miklós diplomatikusan nem kommentálja... A mobilt bekapcsolom, este fel is hív a kisfõnök. Elmondom neki, hogy napi 2x1.5-2 órát vagyok képes teljesíteni, a meló úgy 50 óra munkaigényû, nyilatkozzon, mit tekint fontosnak, mert minddel aligha készülök el. Kétségbeesik, szerinte minden fontos. Mondom, hogy nem ért hozzá. Szerencsére magamban... Szólok, hogy az egyik pontot kihúztam, mert nincs meg hozzá itthon a fejlesztõeszköz, egyet pedig azért, mert az kész, el is küldtem neki még a baleset elõtt, hova tettem a CVS-ben. Makog. Aztán kiderül, hogy elb... ...baltázta a CVS-t, egy régebbi mentés van fent. Nem baj, nekem megvan (teljesen szabálytalanul) a céges gépen. A fejlesztõeszközrõl majd gondoskodik. Szombaton már három gép van nálam... A hét végén tehát dolgozom, kódolok, kommentezek, dokumentációt írok. A kisfõnök pontjai közül kettõrõl kiderül, hogy másképp megfogalmazva, de ugyanazt jelentik, komoly pánik lehetett... Végül gyakorlatilag öt pontot befejezek, a hatodikról vázlatot készítek, ezt már hétfõ reggel. Nem tartottam be az idõlimitet sem, amit a lábam meg is torolt, nem csak bedagadt, de kicsit be is lázasodtam. Véletlenül ez ugyanaz a nap volt, amikor a nõvér is jött varratot szedni, ahogy írtam, helyben nem ment a dolog. Miklós tehát bevitte azt, ami kész volt, azzal a megjegyzéssel, hogy engem meg bevittek a kórházba megint, vagy valami hasonló... (Ez így a szent cél érdekében való túldramatizálás, de kellett ahhoz, hogy békénhagyjanak.) Tartottam tõle, hogy már másnap követelni fogják a maradékot, de nem így történt. Másnap ugyanis az a történelmi jelentõségû céges rendezvény zajlott, ahol mindenkivel közölték, hó végével (azaz másnap!!) a részleg megszûnik. (Azt nem írom, hogy "mûködni", mert az már tavaly októbertõl számítható...) Szóval ezért volt olyan fontos minden szálat hétfõig elvarrni... Kozár Peti telefonon tájékoztatott a fejleményekrõl és az ezt követõ dögletes benti légkörrõl. Mi Zoltánnal már egy hónapja tudtuk, hogy váltani fogunk, Pétert érte meglepetésként a dolog. Balesetem szerencsés oldala, hogy ebbõl az agóniából kimaradtam, sok hajszálam bánta volna még akkor is, ha a jövõm biztos -- mert azok, akiké nem, az idegeimre mentek volna... (A kisfõnökrõl utóbb kiderült, hogy egy másik részleghez sikerült berágnia magát -- azt hiszem, nem is csodálkozom.) Az elsõ munka ------------- A fenti kis visszaesést nem számítva tovább javulok. Elvileg elsején kezdtem volna az új helyemen, ez most egy hónapot csúszik. Közös megegyezéssel úgy határozunk hármasban Miklóssal és a közvetítõmmel, hogy lábadozás közben bele is kezdhetnék a betanulásba. Kapok tehát néhány szakkönyvet és digitalizált anyagot. Heti max. nyolc órát vállalok. Ezt be tudom tartani és a kedvemet se veszi el. Most már kezdem érezni, hogy egyszer vége lesz a jó világnak, azaz hogy azt csinálok, amit akarok és van rá idõm. Komolyan átgondolom, mik azok a dolgok, amiket most megcsinálhatok, de késõbb vagy kedvem, vagy idõm nem lesz rá. Többek közt elõszedem egy régi, évekkel ezelõtt félretett elméleti jellegû munkámat, Java-ban (grafikus vonatkozásai miatt ebben a legkönnyebb megoldani) újraírom és kimutatom, hogy a faktoriális számításigényt sikerült átlagosan 2.74^(n-1) exponenciális szintre leszorítanom úgy, hogy az egzakt maradt. Sajnos kódolni jobban tudok, mint elméleteket gyártani, nem tudom, ez végül is mennyire nagy, vagy új dolog. Az tény, hogy rám hatással volt az, ahogy a kód ugyanazt a feladatot elõször több napig gyûrte, a végén viszont néhány perc alatt végzett vele. A látogatók egyre ritkábban jönnek. Zoltán hazautazott, méghozzá végleg, mert az itt kínált állások nem nyerték el a tetszését, otthon viszont bejött egy jó ajánlat. Ehhez nyilván jól jött a kinti gyakorlat, mint ahogy remélhetõleg nekem is jól jön, amikor hazaköltözöm. (és HA...) A gép meghibásodásáig élek, mint Marci Hevesen. Az utolsó hét nem csak emiatt zûrös, felülvizsgálat, ügyintézés, elsõ önálló utam a baleset óta. A Lufthansától is felhív egy volt kollégám, kijönne, de rengeteg dolog homályos neki... Másfél évvel ezelõtti önmagamra ismerek... A két laptop is távozik, kiürül a "geek-paradicsom", de hétfõn már úgy is munkába állok. Ismét a világban ---------------- Most megint minden érdekes kicsit, még metrón utazni is. A nappalok most már egyre hosszabbak, süt a nap, bár a hó a környékünkön nem akarja megadni magát és az öbölben is dolgozik a jégtörõhajó. Kiderül, hogy pont ezen a héten költözik új cégem, így mindjárt két nap ismét kiesik -- ebbõl az egyiket az egyébként is esedékes vízumhosszabbításra szánom, de csak másfél óra az egész, utazással együtt. Még a régi helyen kipróbálom a tibeti konyhát, a tál emlékeztet arra, amit Mörk dhanbadi tartózkodása során leírt -- csak itt persze van csirke benne, nem vegetáriánus. Nagyon finom, egy-két hétvégén eljövök még ide. Munkanap nem, ugyanis elég silány, most felfuttatni kívánt helyre kerültünk, ahol más a szint -- éttermi értelemben is. Rossz azért is, mert a város átellenes végében van, még az itteni remek tömegközlekedéssel is 70-75 perc. (Igaz, ha majd teljes sebességel tudok járni, akkor pl. az átszállás Hakanieminél a metróról a buszra nem 15 perc lesz -- most viszont a mankóm miatt csúcsban is van ülõhelyem, joggal vehetem igénybe a fenntartott sárga táblás üléseket, amit ha nem is maradéktalanul, de tisztelnek a finnek.) A költözés miatt nincs net, meg minden kicsit tótágast áll. A gépet, amivel dolgozni fogok, használt darabokból szedem össze, két hónap angyali türelmem a sok gagyi láttan megcsappan. Csak a második hét végére (itt a nagypéntek szünnap) éled fel minden, legalább alapszinten. Ekkor döbbenek rá, hogy két teljes hónapig off-line voltam. Rámoccanok pár olyan címre, amit fejbõl tudok -- és rájövök, hogy minden új hír majdnem olyan, mint a régiek, nagyon sokat nem vesztettem. Sõt, talán kellett is ez a megállás, hiszen a netnél most a Knuth-kódbiblia, vagy a kódoptimalizálásról, meg a compilerekrõl szóló (nyomtatott!) könyv jobban érdekel. Az egyik kollégám Vaio Picturebook kisgépe is gyerekes rajongást vált ki belõlem, látom, ott fut rajta a Linux, nagyon jópofa, a paraméterei (netrõl) is jók -- igen, "kütyümániás" vagyok, de aki mérnök, az ilyen, nem? Kár, hogy cca. 2000 dollár... A jövõrõl: Megpróbálom itt megállni a helyem, ha megy, mert több évre tervez a cég, kellene is a biztos hely. A start lehetett volna jobb is, de mindegy. Remélem a sántaságomat is magam mögött hagyom, mire az új vízum megjön, mert utazni szeretnék. Legalább itt a környéken, amíg jó az idõ. Jövõ februárban pedig újra kés alá fekszem, hogy visszajuttathassam a finn államnak a nemzeti nemesfémkészlet egy szerény részletét... Köszönetnyilvánítás ------------------- Merthogy az is kell... Szóval köszönöm a sok SMS-t és képeslapot, azt, hogy eszetekbe jutottam és fontosnak érezhettem magam. Köszönöm továbbá mindazt a tudást, amit tudva-tudatlanul elsajátítottam tõletek, s most segítségemre volt abban, hogy nemcsak átvészeljem ezt az idõszakot, de a lehetõségek keretein belül még élvezzem is -- õszintén és nem egyszer meglepve gondoltam rá, hogyan lehetséges ez. De a legnagyobb köszönet valószínûleg azt illeti, aki ezt az egészet végig tudta olvasni... :) -a- PS: A finn szavak olvasata: 1. A magánhangzók hosszúságát itt kettôzés és nem ékezet jelzi. 2. Az 'ä' (umlautos a) zárt 'e', az 'y' az 'ü' hangnak felel meg, az 's' valahol a magyar 's' és 'sz' között van. 3. Az 'å' (karikás a) csak svéd szavakban, helység- és utcanevekben fordul elõ, olvasata (közelítõleg) hosszú 'ó'. 4. A finn gyakorlatilag nem tartalmaz zöngés mássalhangzót, ezek kiejtését a jövevényszavakban is kerülik. A fenti szabályok, valamint a finn alapvetõen fonetikus írásmódja miatt az, ami "püte" egy finn szájából, az leírva "byte". :) "gót püe" :) |