Ahol a madár se jár...

Görömböly az egyik azon települések közül, amelyekbôl ezt a nagy iparvárost összegyúrták. A magot Miskolc és Diósgyôr adta, e két szomszéd vár közé épült fel a kohászat, egybekapcsolva ôket. Miskolc régi kereskedôváros volt, míg Diósgyôr még régebbi királyi város. A Szinva völgyében aztán kénytelen kelletlen Diósgyôr Miskolc felé terjeszkedett. A kohászat felépülése hozta magával Újdiósgyôr megszületését, ezt pedig Miskolc régi nyugati határát nevében ma is jelzô Gyôri kapu olvasztotta végleg egybe a névadó várossal. Ettôl függetlenül mindkét városnak ma is megvan és működik a saját belvárosa, pontosabban Újdiósgyôrt is ideszámítva három ilyen központ ismert.

A legkisebb, valamennyire már funkcióját vesztett belváros a diósgyôri villamosvégállomásnál található, itt állt egykor Diósgyôr városházája. Ma egy lakótelep széle és a Diósgyôri vár közelsége adja forgalma legjavát. Építettek ide egy nagy szocialista művelôdési házat is, amely többé-kevésbé sikeresen vészelte át a változásokat. Nyugat felé a Diósgyôrrel összenôtt Majláth következik, majd a Bükk kapuja és maga a Bükk, a Nemzeti Park és néhány itt elszórt kistelepülés, köztük a közismert Lillafüred. Keletre a Kilián lakótelep áll, ennek tövébôl indul a kisvasút kanyargós erdei útjára.

A következô belváros Újdiósgyôré, de még mielôtt ide érünk, áthaladunk a Bulgárföldön, amelybôl szintén kisközpontot szerettek volna létrehozni, de ez a próbálkozás nem sok eredménnyel járt. Egyetlen igazán kiemelkedô létesítménye van a környéknek, a diósgyôri futballstadion és a köré szervezôdött sportcentrum. Innen két megállónyira található az igazi és legnagyobb diósgyôri belváros, a Fôtér, a volt Marx tér. Ez forgalmas kereskedelmi és közlekedési csomópont. Itt ágazik el a villamos a vasgyár felé, itt áll a Bükk áruház, a Vasas Művelôdési Központ, innen indulnak északnak és délnek a város nyugati felének buszjáratai, itt van nem messze a piac és persze maga a gyár. Nem messze innen áll két középiskola is és a város egyik kórháza is, biztatóan alig egy megállónyira a temetôtôl.

A buszok apró, lényegében vagy bányász és kohásztelepnek indult kisebb-nagyobb városrészekbe indulnak innen. Pereces volt, Lyukóbánya ma is aktív bánya. Vargahegy és a Komlóstetô kohászok lakhelye volt, bár ez utóbbi részben hétvégi telkek központja is, melyek Tapolcával érnek össze, s a lyukói völgy is kertekkel teli. A Tokaji Ferenc utca és környéke viszont Diósgyôr hátsó udvara, Bükkszentlászló pedig a legutóbbi idôkig önálló, részben szlovák település.

A nagy belváros persze a régi Miskolcé. Nem annyira egy helyhez kötött, mint a másik kettô, hanem maga is régiókra oszlik. Ha mégis központot kell meghatároznunk benne, az mindenképpen a Villanyrendôr, bár amióta a Belváros forgalmát átszervezték, valódi fontossága csökkent.

A belváros nyugati oldalán találhatók a város és a megye önkormányzati hivatalai, tôlük északra a bíróság, a levéltár, a rendôrség és néhány nagyobb szervezet (mint az áramszolgáltató) központja. Beljebb néhány nevesebb középiskola, mint a Földes Ferenc, a Zrínyi Ilona, vagy a Herman Ottó Gimnázium található, de ezek kitelepítése az egyházi tulajdon visszaszolgáltatása miatt megkezdôdött. A sétálóutcán, mely a belváros gerince, található a legtöbb kis és nagy üzlet, de szállók, éttermek, mozi és a színház is itt áll. A Villanyrendôrnél keresztezi a belvárost egy észak-déli útvonal, melynek mentén gyűlt össze a város legtöbb bankja és pénzügyi szervezete, kezdve a Petôfi téren a volt Bányászszékházba költözött Adóhivatallal. Ezen az útvonalon áll a város központi postája, mögötte pedig a régió legnagyobb telefonközpontját rejtô új távközlési palotával. A déli oldalon a bankok sora áll, köztük az OTP, a Postabank és a Budapest Bank épületei.

A belváros déli határa a Népkert és a "Szentháromság tér". Ez utóbbi valamikor a Magyar-Szovjet Barátság nevet viselte a hivatalos okiratokon, de a gúnynevét is ekkor kapta, hiszen egy aprócska téren állt és nézett farkasszemet egymással a templom, a pártszékház és a szakszervezeti központ. A templom ma is eredeti funkciójának megfelelôen üzemel, a pártszékházból International Trade Centert varázsoltak, kérdéses sikerrel, míg a szakszervezeti székház apró szervezetek garmadájának tanyája lett. Az ITC sorsa sokáig bizonytalan volt. Sokáig helyet kapott itt a Miskolci Bölcsész Egyesület, amelyet a Miskolci Egyetemmel kívántak házasítani, de a frigynek mindkét fél ellenállt, s azóta a Miskolci Egyetem saját Bölcsészkar felállításába fogott. Helyet kért itt a városi televízió, de nem kapott, pedig műszakilag szerencsés lett volna a tévétorony közelsége. Helye volt itt könyvkiadónak és a város elsô kínai éttermének is. Az épület tetején állott hatalmas vörös csillag helye ma is megvan, nem került a helyére köztéri óra, bizonyítván, hogy a remény sosem hal ki...

A Népkert kissé elhanyagolt, ám meglehetôsen nagy park a város közepén. Északi oldalán, ahol a buszok is megállnak, található a Sportcsarnok a műjégpályával, a Technika Háza és a Megyei Könyvtár. A könyvtár mögött, a belvárosi lakótelep árnyékában bújik meg a belváros legnagyobb és meglehetôsen régi temetôje. Ennek végét vágja ketté a hármas fôútvonal belvárosi átkelôszakasza, illetve közvetlenül mellette található az Építôk-VOLÁN sporttelep, ahol a salakmotor EB-ket rendezik rendszeresen. Ennek mennydörgô hangja kilométerekre is elhallatszik.

A belváros keleti oldalán fôleg kereskedelmi létesítményekkel találkozunk. Itt áll a Centrum és az Ifjúság Áruház, a Batóház, számos ruha, sport, háztartási és műszaki szaküzlet, a keleti túristák által szívesen látogatott Húsáruház és kissé már kiesve maga a Búza tér. Ez utóbbi ad helyet egyrészt a város legnagyobb piacának, másrész a távolsági járatok autóbusz- pályaudvarának és egy helyi nagyvégállomás is itt szorong. A Búza tér forgalma elképesztôen nagy, megtetézve azzal, hogy ide került át a 26-os és a 3-as út csomópontja is. Mindez balkáni viszonyokat eredményezett, így ez a hely kevéssé válik a város dicsôségére.

Miközben a váltást várom kint, Görömbölyön, a hidegben, arra gondolok, hogy majd a 4-es busszal, ha visszamegyek a Búza térre, eszek egy olyan meleg hagymás lángost, amilyet még soha. Miután gyakran kerültem a keleti vonalakra szolgálatba, amelyek oda futottak össze, elég jól tudom is, hova érdemes majd egy teára, vagy egy igazi jó lángosra, netán egy mustáros debrecenire betérnem.

A Búza téren a városi végállomás is olyan, mintha távolsági járatok végpontja lenne. A buszok településneveket viselnek tábláikon: Tapolca, Szirma, Görömböly, Felsôzsolca, Bábonyibérc, Zsarnai telep. Ezek mind csatolt települések, ha jellegükben jelentôsen el is térnek egymástól.

Tapolca üdülôváros, a Hejô völgyének végében fekszik, kicsit Sopronra emlékeztet. Sajátos mikroklímája, gyógyvizes és egyedülálló barlangfürdôje és gyönyörű fekvése miatt elit hely, a létezô legmagasabb telekárakkal. A félreesô mellékvölgyekben valaha magasrangú pártfunkcionáriusok hétvégi palotái álltak, ma ezek a villák az újgazdagoké. (S közben talán gazdát sem cseréltek.) Tapolca valamikor Görömbölyhöz tartozott, de ez sem volt igazán indokolt, hiszen Görömböly egy kisebb hegy mögött fekszik Tapolcáról nézve és mindössze egy keskeny dűlôút köti össze ôket. Miskolctól már többet kapott, de azért egy idôben fellángolt a függetlenség hangja itt. Ezt igazából egyik fél sem akarja, de jó kis adu, ha ki kell zsarolni valamit a várostól. Fontosságát az is alátámasztja, hogy ha már villamost nem kaphat (mert annak kezdeményét harminc éve felszámolták), de ha a városban troli lesz, akkor elôször ide jár majd.

Szirma igazi falu, a mai napig nem tagozódott be a városba, még mindig csaknem egy kilométer, ma is művelés alatt álló szántó választja el tôle. Az összeépülés a Martintelep felôl lassan, de biztosan halad, bár ez utóbbi is legfeljebb most kezd kertvárosi jegyeket felvenni magára. E két városrész meglehetôsen elszigetelt a vasút miatt, amin csak egyetlen felüljáró vezet át a város felé.

Görömböly szintén falusias jellegű különálló része a városnak, bár a kervárosi jelzôt is megérdemli. Már csaknem összeépült Hejôcsabával, csak egy kicsiny földsáv jelzi az egykori határt. Ennek egyik végén áll a Hejôcsabai Cement és Mészmű egykor hihetetlen mennyiségű port okádó tömbje. Hejôcsaba maga már külvárosi jellegű és lakótelepeknek is otthont ad. Az Avas tömbje mellett, az iparvasút felüljárója a városrész északi határa. Amíg volt ide is villamos, az eddig járt. Itt most egy érdekes senkiföldje alakult ki, nagy átszállóhely, ami nem tartozik igazán sem a régi Miskolchoz, se Hejôcsabához, se az Avashoz. Nemrég hatalmas, három részbôl álló benzinkútkomlexumot épített ide az ÖMV, labirintusszerűvé téve az egyébként sem egyszerűre sikerült ötirányú csomópontot.

Ez a hely azért is nevezetes, mert itt hetekig megállt a szovjet hadsereg támadása valaminô rejtélyes okból a második világháború alatt. A város aztán említésre méltó harci cselekmény nélkül került át szovjet ellenôrzés alá 1944 december 3.-án, melyet a város drótgyára nevében is megörökített, imígyen: December 4. Drótművek. Nekünk kisiskolás fejjel sokat kellett tanulni a Mokan Komité nevű helyi szervezetrôl, amelyik kilopta a nácik alól a gyárat, de a hôsök neveit külön megjegyeznünk nem kellett, hiszen a lakótelep utcáit róluk nevezték el. Mára a gyárral együtt a hôsök is feledésbe merültek.

Felsôzsolca igazi önálló település, az egyetlen, amely ismeretlen okok miatt meg tudta magának tartani a városi buszt, amely egyébként a hatvanas években még Szirmabesenyôre és Kistokajba is kijárt. A várostól a Sajó folyó választja el. Nemrég erre jártam, mert ennek partján nyílt meg egy nagyáruház, a Metro. A csenevész folyócska ma már nagyjából tiszta, de volt idô, amikor a pár centi mély víz sikerrel tette láthatatlanná a feneket, oly szennyezett volt. Töprengek, hogy ha annak idején a nagy munkás álom, a Vasgyár megkapja a kikötôt a Sajón, vajon milyen csoda tette volna hajózhatóvá a folyót? Bár az is igaz, hogy a vízi szállítás a legkifizetôdôbb és a hajózható útvonalaktól (s mellesleg a nyersanyagtól is) távol esô Vasgyárat csakis támogatással lehetett életben tartani.

A Bábonyibérc igazi kertváros, neve a közeli Sajóbábonnyal közös gyökerű. Három kis domb fekszik itt egymás mellett, a Tetemvár, a Bábonyibérc és a nemrég szintén járatot kapott Bodótetô. Miskolc újabban felkapott helyei közé tartozik e két utóbbi domb, folynak az építkezések.

A Zsarnai telep valami egész más. Igaz ugyan, hogy mutatóba áll itt néhány ház, de a lényeg, az a piac. A piac, ami nemzetközi. A piac, ami igazából bazár. Itt aztán mindent kapni, csak garanciát nem. Valaha lengyel szótól volt hangos, ma román, ukrán, vietnami és más nemzetek fiai és leányai árulnak mindent, mi mozgatható. A telep gondosan el van rejtve a város szeme elôl, az ózdi vasút mentén az északkeleti ipartelepek közé került.

A távolban feltűnik a kisfônök, gyalog. A harmadik óra végén járunk, már érzem, hogy komolyabb bajom is lehet ebbôl az álldigálásból, minden levegôvétel fáj. A kisfônök rámtámad, mondvám miért nem jöttem be magamtól. Értesíteni nem tudtak, URH-m aznap nem volt, hogy a váltás nem fog kiérkezni, mert egyrészt a szolgálat Barkasa lerobbant, másrészt a nagyfônök, aki hétre érkezett dolgozni, rájött, hogy teljesen felesleges a préri szélére embert állítani. Tulajdonképpen még idejében, hiszen élek.

Bebuszozunk a Búza térre, ahol elfogyasztom a megálmodott hagymás lángost, kétszer is. Nagy nehezen átmelegszem közben. A szolgálat hátralévô részében fôleg a Szentpéteri kapu és a Csabai kapu közt fogok ingázni, az elôbbi a város északi kerülete, az utóbbi a belváros és Hejôcsaba közti terület. Innen akár haza is ugorhatok az Avasra, mely nemcsak a legnagyobb, de a legcsúnyább lakótelep is a városban. Utolsó fordulóban még kinézek az Egyetemvárosba is, mely valóban teljesen önálló kis city a városon kívül. Saját postája, irányítószáma, étterme, mozija, szállója, spotcentruma, könyvtára, stb. van. Egy igazán irigylésreméltó parkban fekszik az egész komplexum, egy hatalmas épületkígyó és más társai. Legfeljebb tájékozódni nehéz, hol is van az A/4 vagy az E/7. Most csak egy körre ugrom be ide, hogy a délutáni egyetemi elôkészítô óráinak rám esô beosztását megtekintsem.

Gyermekkorom óta járom a várost, s most már hivatalból is. Lehet, hogy ronda, koszos, mogorva hely, de ezt is lehet kedvelni. Mások gyakorta leszólják, mondván, csúnya egy város. Sajátos miskolci logikával visszakérdezek: Egy? S ebben minden benne van.