Mörk Péter:
Előszó helyettnéha több, valamiért mégis újra eljövök. Acélváros, nehéz szürke nappalok. Az idézettből talán még a kevésbé elvetemült P-mobil rajongók is kitalálhatják: itt bizony a nehézipar szebb napokat is látott fellegváráról, Miskolcról lesz szó. Mégpedig Perlaki Attila irasai kapcsan, amiket volt szerencsém tegnap kinyomtatni és elalvás előtt az ágyban fekve olvasni. Ezt nektek is javaslom, mert a hatás lenyűgöző! Egycsapásra megelevenedtek megboldogult gyerekkorom emlékei: ismét magam előtt láttam az 1-es buszt, ahogy műszakváltáskor kiaraszol a Vasgyárból, az özönvíz előtti sárga villamosokat, ahogy fogcsikorgatva veszik az állomás épülete előtti éles kanyart (Isten ellen való vétek villamossíneket ilyen éles szögben meghajlítani), vagy a legendás 29-es járatot, amikor a Vargahegyre felérve a sofőr és motorja mélyet sóhajt és kifújja magát - megint sikerült felmásznunk ide, no lám, nem is vagyunk mi még olyan öregek - az utasok eközben pedig a domb tövében álló Lenin Kohászati Művek festői salakhegyeiben és acélművének valószínűtlenül mocskos épületében gyönyörködhetnek. Aki még ebből sem tudja, hogy milyen volt a lét a hetvenes és nyolcvanas években egy fővárostól távoli, leírhatatlanul mocskos, zsúfolt, politikai okokból erőszakosan felduzzasztott ipari városban, az olvassa el Ali MKV (újlipótvárosi aszfaltbetyárok kedvéért: Miskolci Közlekedési Vállalat) beszámolóit! Őszintén szólva én egy kicsit félve kezdtem bele az olvasásba, hátha megint valami mélyfekete depressziós írást pötyögött össze nekünk Ali, de be kell ismernem, hogy nagyot csalódtam, méghozzá poziitív irányban! A történetek szórakoztatók, ha nem is mindig vidámak, lebilincselően érdekesek, és tartalmilag ügyesen szerkesztettek. Látszik rajtuk, hogy itt nem holmi kitalációkról van szó, Ali bizony maga is ott járt az "élet sűrűjében", tapasztalatai első kézből származnak, a leírtak mögött az MKV mély ismerete húzodik meg. Jót tett az írásoknak, hogy nem "ad hoc" a tett helyszínén lettek rögzítve, hanem sok évvel később (amikor az ember már csak a szépre emlékezik), azt hiszem, ez az oka a tartalmi egységnek. Én magam csupán egyszerű utasként koptattam a kék Ikarus buszok barna műbőr üléseit, így aztán számos érdekességet tudtam meg a "város ütőereit" alkotó villamos- és buszhálózatról. Ettől ugyan nem lett több kedvem hozzá, hogy Miskolcra látogassak, ahhoz viszont igen, hogy kíváncsian várjam a Villamosenciklopédia további folytatásait. Szóval Ali, húzzál bele!
A legjobbakat, # Date: Fri, 2 Aug 1996 00:34:10 -0700 |