Ali Ttaik-al-Rep
Magyar Mamut
(Erik D'Amato, 2007) Felütés, kiütés Egy, inkább kisiklott, semmint lefolytatott vita során a résztvevők nagyjából eljutottak odáig, hogy két okból szűnhet meg egy nyelv élő lenni: vagy úgy, hogy beszélői kihalnak, vagy úgy, hogy nyelvüket másikra cserélik. Az egyik tisztán népesedési alapon, a másik nyelvészeti szempontból közelíti meg a kérdést. Meg nem értés folytán azonban inkább csak a szélsőségek kerültek szóba. Tere pedig nem maradván a további véleményeknek, a magam gondolataival itt állok elő.Tény, hogy a magyar népesség fogy. Tényként kezelt, hogy egy bizonyos küszöbszám alatt a népességfogyás visszafordíthatatlan. A létszám fenntartásához valamivel 2 felett kellene lennie e számnak, 1.5-öt tartják annak a pontnak, ahonnan nincs visszaút, mi 1.3-nál tartunk. Eszerint a fenti jóslat akár igaz is lehet. Vitatható azonban, hogy ez minden más hatástól függetlenül kifejti-e hatását, azaz "szükséges és elégséges" feltétele-e a magyar nyelv eltűnésének. Lehet a történelemre hivatkozni, voltak már a magyart beszélő népnek (népeknek?) sötét időszakai, de erősen átpolitizált, ideologizált terület lévén "igazságai" sosem teljesen mentesek a képlékenységtől. Ehhez elég csak átnézni ugyanazon esemény szlovák, horvát, osztrák, stb. interpretációját. Vagy időben visszatekintve ugyanazon ország "hivatalos véleményeit" összevetni. Már ott gondban lehetünk, ha azt az evidenciának tűnő dolgot próbáljuk meg definiálni, mi is a magyar nyelv és mi annak eredete? Mindkét szélsőségre találunk példát tanult, doktorált főktől, az egyik szerint alig pár száz éve összetákolt mesterséges nyelv(!), a másik szerint minden más nyelv ősanyja, tízezer évekre visszamenően. Hamar ott lehetünk a "bizonyításban", mint például Galilei -- a "tények" most nem "aktuálisak". Erről pedig nekem a tudomány válsága jut eszembe, vállalva az elkalandozást. Miért "hiteltelen" a tudomány?Gondok vannak a "píár" területén, erős az elefántcsonttorony-hatás, ám a "falakon belül" legalább ekkora kommunikációs problémákkal küzd az, aminek egységesként kellene működnie. Mint a folyó, mely bő vízhozama, erős sodrása ellenére sem bír a sivataggal, sok kis ágra bomlik és hatalmas területet lep el, de tovább már nincs ereje jutni.Benoit Mandelbrot a nevét viselő halmaz szépsége miatt közismert. Bár jónéhány tudományterületen működött, alapvetően a matematika volt mindezek alapja, ám "különutassága" megbocsáthatatlannak bizonyult. "(...) Még a matematikusok is azt mondták, láthatóan egyátalán nem rosszindulatból, hogy bármi legyen is Mandelbrot, közéjük biztosan nem tartozik." (James Gleick: Káosz. 109.o.) Bűne mindössze annyi, hogy "másként gondolkodó" volt. "(...) Utólag visszatekintve Mandelbrot látta, mennyire sajnálatosan kiszámítható volt, milyen állomásokon halad át majd a különböző tudományágak tudósainak véleménye az ő szemléletmódjáról. Az első állomás mindig ugyanaz volt: Kicsoda maga és miért érdekli a mi területünk? A második: Hogyan viszonyul ez ahhoz, amit mi csinálunk, és miért nem arra alapítja a magyarázatait, amit mi ismerünk? A harmadik: Bizonyos benne, hogy ez hiteles matematika? (Hogyne, biztos vagyok benne.) Akkor miért nem ismerjük? (Mert hiába hiteles, csak kevéssé ismert.)" (James Gleick: Káosz. 141.o.) A magyar nyelvnek is van "hivatalos", "tudományos" és "áltudományos", "romantikus", "nacionalista" szemléleti módja, a határt átlépni végzetes. Ha valamit az "alternatívok" vesznek észre, az akármi lehet, de elismert nem. Nincs középút, nincs kommunikáció. Erre példa a "szóbokor, gyök" rendszer, amely másfélszáz éve még hivatalos szemléletmód volt (Czuczor-Fogarasi szótár, MTA, 1862), aztán "túlhaladottá" vált, mostanra pedig kb. úgy látszanak viszonyulni hozzá, mintha azonos lenne a hat-nyolc szóból "nyelvrokonságot bizonyító" pl. magyar-kechua "elmélet" híveivel, mellesleg pedig nem árt minimum nacionalistának, de még jobb fasisztának feltüntetni az ezzel foglalkozókat, persze amellett, hogy bolondok. Holott mindössze arról van szó, a kommunikációs "vasfüggöny" nem csak a meggyőzhetetlen agresszív butaságot zárja ki (már amennyire) a tudomány szentélyéből, hanem egyben nem kicsiny szemellenzővel jár. Politikaival, méghozzá. A gyökrendszer egyébként pont olyasmi, amit a mai számítástechnikai háttérrel igen jól vizsgálni lehet, ráadásul vannak nyelvek, amelyek legalább írásrendszerükben erre alapulnak. Ami működik, azt nehéz cáfolni. A kérdés inkább az, működik-e a magyar nyelvre megfelelően nagy mintán és hogy ebből mi minden következik?
Ki hal ki? Mi hal ki?Visszaértünk a nyelvhez kis kitérőnk után. A kitérő jelentősége az is, hogy akik hisznek a magyar nyelv ősiségében, azok a kihalás lehetőségét "természetes" folyamatként nem igazán fogadják el, mert "ha eddig kibírt törököt, tatárt, miért most pusztulna el?" Félő azonban, hogy az a fa, amely több villámcsapást is kibírt, végül valami mástól, kisebbtől is kidőlhet -- az analógia vonzó, de nem mindig érvényes.Ha a magyar nyelvet beszélők kihalnak, akkor elnéptelenedik a terület, ahol most élnek? Lehetséges, de egyelőre eléggé valószínűtlen. Kataklizmák persze jöhetnek, de akkor több más nyelv is kihal, ezt most hagyjuk ki a számításból. A bevándorlás esélyesebb és jön a kérdés, milyen nyelvet beszélnek majd ők? A magyarnak az a híre, hogy nagyon nehéz nyelv, de ez viszonosan is igaz, azaz a magyarnak a többi nyelv nehéz. Ez egyben valamelyest óvta is a beolvadástól. Felvállalják-e tehát a betelepülők a megtanulását? A betelepülők egy részénél fel sem merül a kérdés, léven eleve ez az anyanyelvük és ez a "tartalék", ha nem is túl nagy, még létezik. A másik csoportnál több dolog is tisztázandó: hány csoportot alkotnak, mekkora létszámban és mennyi idő alatt érkeznek meg? A hivatalos történelemtudomány egyik nagy kérdése, hogy tudott az a pártízezer honfoglaló egy már évezredek óta lakott területen nyelvváltásra rábírni minden más ottani népet? Mert nem tűnik tipikusnak az eset. Van persze "kettős honfoglalás" elmélet, amely az avarokkal is számol (igen, a "jóslat" egyik említett népe), meg még ennél is meglepőbb feltételezések, mindenesetre "államalapító királyunk" tett arról, hogy a nyelvemlékek ne maradjanak fenn, lévén "pogány" dolgok. Az a csúnya politika már akkor is fontosabb volt. A vita során sajnos csak azt a forgatókönyvet tárgyalták, amely egyszerre nagy, milliós idegennyelvű tömeggel számolt. Ez megint nagyon valószínűtlen, kataklizma kell hozzá. A magyar gazdasági helyzetre inkább jellemző az, hogy hamarosan egymillió magyar kopogjon valamelyik ázsiai ország bevándorlási hivatalának ajtaján, semmint fordítva. A forgatókönyv "egymillió bevándorló" esetben úgy tűnik inkább az, hogy a betelepülők és a magyarok nyelvileg elkülönültek maradnak és célszerűen az angol lesz a közvetítőnyelv. Ettől a magyar persze majd még kihalhat. Reálisabb folyamatos bevándorlást feltételezni. A magyar népességfogyást évi 40-50ezer bevándorló már olyan mértékben ki tudja tolni, ami a folyamat hosszú távon való megfordulását lehetővé teheti -- még csak "nullszaldósnak" sem kell lenni. Ötvenezer bevándorló évente, az persze nem kevés, de nem szükséges feltétlenül egy tömbben letelepíteni őket -- ennek sajnos éppen ellenhat az ország Budapest-központúsága. Tételezzük fel, hogy azért nem mindenki fog ott élni. A betelepülők nem kis nehézséggel találják szemben magukat, ha nem akarnak magyarul tanulni, a már fentebb említett tulajdonság miatt, miszerint a magyar meg nehezen tanul más nyelvet (nem volt ez mindig így, dédszüleink idejében a többnyelvűség természetesnek számított). A hatóság, a közintézmények, az élet alapvető területei gyakorlatilag csak magyar nyelven érhetők el, esetleg néhol valamelyik világnyelven (német, angol) is. De aki világnyelvet beszél, az vajon ide jönne? Nem kizárt persze, de nem is a legvalószínűbb. A betelepülők idővel "lenyomhatják" a helyi struktúrát, saját oktatást, közigazgatást létrehozva, de ehhez megint az kell, hogy egyszerre sokan legyenek egy helyen és egymás közt egységesek maradjanak. Ha pl. húsz év alatt egymillió kínai költözik Csepelre, akkor ott kínai nyelven fog beszélni a rendőr és a könyvtáros is. Negyven év múlva már Pesten is. Aztán akár ki is veszhet a magyar nyelv. Ha húsz év alatt húsz különböző nyelvű nép települ be húsz különböző városba (nem külön-külön, hanem mindenhol vegyesen), akkor valószínűbb, hogy magyarul fognak leszármazottaik beszélni. A létszám ekkor is lehet egymillió, a történet vége mégis más. A népesedési része a kérdésnek ezzel lezárható. Ami a nyelv fejlődéséről, vagy ha a "fejlődés" szót elutasítjuk, alakulásáról szól, abban a mainál áttekinthetőbb (vita)állapotokra lenne szükség. Egyelőre ott tartunk, hogy vannak sztárallűrökkel megáldott (megvert) nyelvészeink, akik pl. megjósolják a "-ban,-ben" eltűnését a "-ba,-be" "térnyerése" miatt. Ez inkább tűnik egy szűkebb helyi nyelvi jelenségnek, mint a fővárosban az "öt kerület" használata "ötödik kerület" jelentésben, arra utalhat, hogy a megnyilatkozó túl keveset utazik magyar nyelvterületen. Vannak nyelvjárások, ahol nem nagyon ejtik a kettős mássalhangzókat másképp, mégsem tűnik úgy, hogy kiveszne a nyelvből. (Most nem ötleteket akartam adni, Nádasdy tanárúr!) Az, hogy a magyar nyelv "konzervativ", nehezen változó, talán az támasztja alá igazán, hogy egy nyelvújítási mozgalmon túl, fél évezredet idegen uralom alatt töltve még mindig olvashatók és érthetők Balassi művei. A XVI.századi angolhoz nem árt a komolyabb rákészülés. A Halotti beszéd esetén pedig nem mindig hangzik el, hogy az akkori írnoknak, aki lehet, hogy nem is volt a magyar nyelv birtokában teljes egészében, elég nehéz lehetett a magyar hangokhoz megfelelő latin betűt társítani, ha mondjuk a "kiejhetetlen" gyümölcs szóról volt szó. Előfordul ez "gimilc" és "gimilſ" alakban is, ragozva pedig "gimilce tvl" és "gimilſtwl" alakban, ami már ad okot kételyre, hogy nemhogy nem "i" volt a második hang, de a rag is valószínűleg magas hangredű és nem a latin átírásban hol "v"-vel, hol "u"-val jelölt hang. A lényeg, hogy sem a "gy", sem a "cs" jelölésére nem volt "ötlete" a lejegyzőnek, így talán a szöveg olvasásakor a nehézségek egy része nem a nyelv változásának számlájára írandók. Érdemes összevetni egy-egy mai "helyesírási kihívásokkal" küzdő, de egyébként magyar anyanyevű "fecnihirdetésének" írásmódjával. (Ettől még pl. magánhangzóinkból sokat elvesztettünk, a zárt 'e' tart ki még egyes nyelvjárásokban, de van hivatkozás arra, hogy nem kevesebb, mint 28(2x14) magánhangzót tartalmazott a nyelv valaha.)
Temetni jött-e...?Kihal-e a magyar nyelv a fenti időhatárokon belül, azaz leghamarabb 2096-ra, legkésőbb 2896-ra? Természetesen kihalhat, de bizonyosan nem olyan okok miatt, ami népesedési, vagy nyelvi okokra vezet vissza. Ahhoz durvább behatásokra lesz szükség, bár ezekből sincs hiány: energiaválság, környezetszennyezés, klímaváltozás, stb. Ezek azonban más nyelveket is érintenek, globális hatások. Maga a nyelv nem mutatja igazán jeleit a haldoklásnak. Megfojtani, tönkretenni, elpusztítani lehet, kivárni, míg végelgyengül, az nem egy reményteli hozzáállás. Hozzáértés nélkül pusztulást jósolni szintén nem okos dolog.
Linkek: Cultural Suicide, or Just a Bigger Bench?
Nehéz-e a magyar nyelv?
Mit mondanak nyelvünkről a külföldiek?
...meg persze Wikipedia, Google, lehet keregélni, sok minden és annak ellenkezője is fent van a neten... |