Már megint ez az átok Internet!Holott szegény immár lassan harminc éves. Hogy a nem éppen tini technikai eszközbôl hogyan lett egyszerre és éppen most politikai kérdés, az semmit nem mond az Internetrôl, annál inkább azokról, akik vitatkoznak róla. Törvényt hoztak az Internet megregulázására az Egyesült Államokban. Lényegében cenzuratörvényt. Tilos pl. bizonyos szavak használata. Tilos, de hol? Lassan fél évtizede figyelem, hogyan alakul át észrevétlenül a társadalom (micsoda nagy szavak!) a nyolcvanas években beindult computer-boom eredményeképpen. Eseménydús évtized áll mögöttünk, ám ha rákérdeznénk, sokan ma is a "tábor" összeomlását, vagy ehhez hasonló példát hoznának jellemzésül. Holott van ennél egy jóval fontosabb fejlemény is: kialakult egy határok nélküli, önszabályozó, szabad társadalom. Cyberlandnak nincs fôvárosa, közigazgatása teljes mértékben decentralizált. Nincsenek törvényei, de van etikettje -- pontosabban Netikettje. Területe egyenlô a Föld nevű bolygó területével, lakosságát egyes becslések 30-40 mások 75 millióra becsülik, s ez a szám évente nagyjából megduplázódik. Hivatalos nyelve nincs, ám összekötô nyelvként többnyire az angolt használja. Ezt azonban nem kényszeríti rá lakóira. Nincs államformája, fizetôeszköze, hadereje, de nagyon erôs civil szervezetek kötôdnek hozzá. Kultúrális és tudományos nagyhatalom, területének jelentôs részét könyvtárak és egyetemek teszik ki. Sajtója gazdag, csak a teljes körben terjesztett napilapjainak száma meghaladja a 3000-et. Lakói egytôl egyig képesek saját kiadványokat létrehozni és azt szabadon elérhetôvé tenni, ezen kiadványok száma tízmillió felett van. Az önmegvalósítás állampolgári jog és kötelesség. A szólásszabadság korlátozatlan és korlátozhatlan. Azaz úgy tűnik, csak volt. Bennem önkéntelenül is egy hasonlat ötlik fel: az elsô gépkocsik megjelenésekor szigorú, nevetséges, jobbára betarthatatlan szabályokat és törvényeket hoztak a jog tudorai. Lám, eltelt egy-két évtized és már csak elnézô mosolyt vált ki mindez. Pedig a mozgásszabadság megnövekedése és ellenôrizhetetlensége okozott kellemetlen perceket nem egy politikusnak. Ma ismét van miért aggódni egyeseknek. Ezúttal az információ az, ami eleddig elképzelhetetlen sebességgel és tömegben terjed. Ráadásul az információipar egy nagyságrenddel gyorsabban fejlôdik, mint annak idején az autóipar. Körülbelül egy-másfél évvel ezelôtt a genfi atomfizikai kutatóintézetbôl (CERN) elszabadult egy démon, úgy hívják: http (hypertext transfer protocol). Az Internet, amely évtizedeken át jelentôs tudást igénylô és puritán eszköz volt, hirtelen gyönyörű, kedves és készséges királylánnyá/királyfivá változott. Ma nem kell más, csak egy grafikus felületű számítógép, egy program és kapcsolat a legközelebbi Internet szolgáltatóhoz és máris nyakig merülünk Cyberland információ-óceánjában. Az élmény (a "víziszony" leküzdése után) elemi erejű, sokakat úgy kell sebészetileg leválasztani a géprôl. Ma az, aki tudja kezelni az egeret és hajlandó mintegy fél órát szentelni a legfontosabb tudnivalókra, máris teljes jogú cyberpolgárrá válhat. S ez úgy látszik nem arat osztatlan sikert egyes érdekcsoportokban. Lapozzuk fel az újságot, nézzünk bele a tévé műsorába: jó eséllyel hallhatunk elítélô véleményeket. Internet? Pornó, illegális programok, mocskos szöveg, terroristák. A hír igaz, de... De talán elôször körül kellene nézni, vajon ez jellemzô sajátosság, vagy ritka kivétel? Mert ha én a Szondi György utca (nem miskolciaknak: nyomortelep) alapján mondok véleményt Magyarországról, akkor alighanem hibát követek el. Holott a jelenség természetesen létezik, mint ahogy pl. újfasiszta propaganda is van az Interneten. Néhány tucat web-oldal a tizenvalahánymillióból. Van ilyen témájú levelezôcsoport is. Mint ahogy van ezer más témáról a hegymászáson, a kaktuszkertészeten át az emberi jogokig és az összehasonlító nyelvészetig. Az Interneten ugyanis mindenki azt mond, amit akar, a többieknek pedig joguk van meghallgatni, vitatni, anyázni, vagy akár nem is tudni az egészrôl. A cyberpolgárok mindezt természetesnek veszik, hiszen egy ideje már ebben élnek. Egyetlen dologtól lesznek csak ingerültek: ha korlátozni akarják ôket. Olyanok, akik nem is tudják, mibe ártják magukat. Hiszen az Internet önszabályozó, s ez az elv a pesszimista jóslatok ellenére huzamosabb ideje működik! Egy olyan világban, ahol még soha nem sikerült hatalmi elit nélkül működô társadalmat létrehozni, ez felettébb kényes precedenst teremt. Nosza, járassuk le azok elôtt, akik még semmit nem tudnak róla! És lôn. Csakhogy az urak elaludtak egy picit... Amikor a német kormány rábírta az elôfizetôi hálózatot üzemeltetô amerikai Compuserve céget, hogy bizonyos hírcsoportok elérését korlátozza, olyat tett, amivel Cyberland becsületébe gázolt. A válasz nem késett. A Compuserve cégnél még sokáig és nem szívesen emlékeznek majd vissza a tízezerszámra kapott tiltakozásokra, valamint az ehhez kapcsolódó, technikai és ezen keresztül üzleti nehézségeket is okozó ellenlépésekre. A német kormány pedig ezen kívül a kínai kommunista párt politikai pofonnal egyenértékű gratulációját is elszenvedte. A lezárt hírcsoportok pedig néhány órán belül más néven és címrôl újra éltek. Amikor a hatvanas években az Internet elôdjét katonai célokból létrehozták, a hidegháborús hangulat és az atomháború árnyékában olyan hálózatot kívántak megvalósítani, amely alkotóelemeinek részleges pusztulása esetén is működôképes marad. Ezt pedig csak tökéletesen decentralizált és egyrangú gépek és alhálózatok összességeként lehetett megoldani. Központ nincs, hiszen az is elpusztulhat. A terv sikerült. Olyannyira, hogy az ellenôrizhetetlensége miatt a hadsereg hamarosan meg is szabadult tôle, átadva az egyetemeknek és a kutatóintézeteknek. (Hogy ôk most mit használnak, az érdekes kérdés, utánna lehet nézni a .mil végzôdésű címeken!) Abban a pillanatban, amikor a hálózat átlépte az Egyesült Államok határát, Cyberland önállóvá vált. Persze ezt ma is vonakodnak elismerni. Roppant bonyolult dolog törvényt hozni egy olyan szervezet ellen, amely területileg része is, meg nem is az adott államnak. Vajon érvényesíthetô-e a pornó elleni tilalom az Interneten, amikor a csomagok útja követhetetlen? Vajon van-e joga az Egyesült Államoknak az egész Internetet ellenôrizni, beleértve mondjuk a svéd-holland forgalmat? Nem vagyok jogász, így kíváncsi vagyok, mi az Olvasó véleménye? Az Internetet megpróbálják beleerôltetni a már bevált keretek közé, csakhogy ezek gyűszűnyiek a kékbálna Internethez képest. Ráadásul a klasszikus fogalmak nem is mindig értelmezhetôk. A magánleveleket a levéltitok védi. (Elvileg.) Az újságban viszont nem jelenhet meg akármi. De vajon a hírcsoport magánlevél, vagy újság? Egyvalami biztosan nem: hivatalos fórum -- ilyen ugyanis nincs az Interneten. Hiszen hivatalok sincsenek. Üzleti forgalom is csak legfeljebb két éve. Igen nagy botrány keletkezett akkor, amikor a PGP nevű titkosítóprogram közkinccsé vált. Ez lehetôvé teszi, hogy olyan levelet küldjünk, amelyet csak a címzett olvashat el, s a lehallgatónak a leggyorsabb gépekkel is évtizedekbe kerül a kód feltörése. Meg is indult a jajongás, hogy eztán a terroristák megfoghatatlanokká válnak. (Azok, de nem ezért.) A program íróját vád alá helyezték -- majd felmentették. Tette a politikai érdekeket és nem a jogot sértette. Nosza, alakítsuk át a jogot! A szenátus (csupa hozzáértô persze) törvényt hozott bizonyos anyagok és szövegek ellen. Tilos a "mell" szó használata (elektronikus) magánlevélben és orvosi vonatkozásban is. Eredmény? Persze tiltakozás, fôleg a szólasszabadság korlátozása miatt. Felhördülés a magánlevelek ellenôrzése miatt. Elképedés a büntetési tétel nagyságán. S ami a lényeg, több tucatnyi új szleng a betiltott szó helyett... Cyberland lakói ötletdúsak és nem hagyják magukat. Amikor egy neonáci anyagot szolgáltató címet bezártak, az anyag átköltözött az Egyesült Államokba. Az új helyet biztosító rendszergazda magyarázata az Interneten honos hozzáállás lényegét fogalmazza meg: Egyáltalán nem ért egyet az anyagban foglaltakkal, de a szólásszabadság korlátozását sokkal károsabbnak tartja. Akinek pedig nem tetszik, annak nem kötelezô néznie. A kedves Olvasó itt most gondolkodjon el egy kicsit! Elhiszi-e, amit írok, vagy sem? Nos, itt az ideje utánnanézni! Minden egyetemi polgár számára nyitva áll az egyetemi könyvtár, ahol néhány gép epekedve várja, hogy Cyberlandbe vihesse a vállalkozókat! Csak tessék, tessék! Bátortalanok, gépgyűlölôk, kétbalkezesek számára állandó tanácsadás a könyvtár terminálszobájában Drótos Lászlónál és munkatársainál, valamint az összes fellelhetô informatikus-hallgatónál. Elsôként ajánlom a Nagy Internet kalauz mindenkinek c. anyag elolvasását! Vigyázat! A halál és az Internet egyszer úgyis utolér mindenkit! (Ali)
irtpa@gold.uni-miskolc.hu |
