Ali Ttaik-al-Rep:
Egy nap egy másmilyen BudapestenKellemesen izgalmas női hangot hallottam, miközben tudatában voltam annak, hogy alszom éppen: "Nincs hatalmam, hogy a kívánságod teljesítsem, de meg tudom mutatni egy napra, milyen lenne, ha egy lehetnél azok közül, akiknek megadatik a lehetőség önmaguknak teljesíteni ezt..." Felpattant a szemem. Még mindig a vonaton ültem, de rögtön világos volt, ez valami más. Először is túl gyorsan mentünk, az ülés kényelmes volt, a szellőzés nem a vesémre nyomta a hideget. Előttem, a következő ülés háttámlájába süllyesztve kijelző működött: "Sebesség 230km/h, érkezés a Nyugati pályaudvarra 25 perc múlva, Budapesten jelenleg 23fok és szélcsendes, derült idő van. További információhoz érintse meg a bal oldali menü valamelyik elemét." Na, itt több minden nem stimmel! Először is nem a Nyugatiba kellene menni és pláne nem 230-cal, nagyon logikusan beláttatták velem már, hogy Miskolc felé nem lesz ilyen gyors vonal, nem is terveznek ilyet. De még akkor se érnénk be 25 perc alatt... illetve hol is járunk? Kinézek, de nem tudom a látottak alapján eldönteni, elhagytuk-e már Hatvant, vagy sem. Aszódnál még biztos nem járunk és onnan úgyse lehet ezt a sebességet tartani... Na jó, "érintsünk"! Hümm, még nem járunk Hatvannál... A hatvani sikánt kihagyja a vonat, megállás nélkül száguld olyan helyeken, amikre nem emlékszem, pedig több, mint három évtizede járom ezt a vonalat. Aszód mellett elvillanunk, de onnantól teljesen ismeretlen... Alagutak és völgyhidak váltják egymást, mintha inkább az M3-as autópályát követnénk... Aztán egyszer csak megjelenünk Rákospalota szélén. Finom gongszerű hangjelzés, majd kristálytisztán érthető szöveg: "Kedves utasaink, kérjük, hogy amennyiben a Nyugati pályaudvarnál kívánják elhagyni szerelvényünket, készülődjenek a leszálláshoz, az ajtókat a nyíllal jelzett irányban közelítve meg." Hmm, nyilak? Igen, látom is, a termes kocsi teljes hosszában hátrafelé mutatnak az ülések támláin és a padlóba épített jelzőn is. Légibusz-feeling. Nemsokára megtudom az okát, de most inkább az foglalkoztat, hogy akkor tovább is lehet menni? Bár sejtem, merre, ha a tündér igazat mondott. Föld alatti állomáson állunk meg, a leszállók hátrafelé haladnak, a felszállók a termes kocsi másik végéből közben már befelé. A "kapkodás" oka, hogy nagyon hamar indulunk tovább. A kijelző szerint a következő két megálló az Országház és a Budai Vár, nekem az utóbbi lesz jó. Ez a "katonás vonulási rend" valahol érthető is, csak épp a fejlődés eggyel magasabb foka. Kínában élő ismerőseim szerint ott a felszállók nem várják meg a leszállókat, hanem kötelező közelharc alakul ki még akkor is, ha csak egy le- és egy felszálló van... Nálunk jobb, de időigényes, míg a leszállók leszállnak, majd ugyanott a felszállók meg fel... Itt meg látszólag még jobb. Leszállok a Várnál. Nem lep meg, hogy kétkijáratos az állomás, az viszont igen, hogy centire pontosan áll meg a vonat a peronjelek mellett. Oka is van: a peronfal. Miközben azon gondolkodom, a tabáni, vagy a dunai kijáraton át érjem el a könyvtárat, a kérdés hirtelen eldől: van felfelé is kijárat, lifttel. A lift középkori kazamataszerűségbe hoz fel, ilyen környezetbe illesztett helyet eddig csak Nürnbergben és Tallinnban láttam. Kifelé azonban egy másik hely jut eszembe és egy pillanatra zavarba jövök: kilépőkapu van, mint Japánban. Zavartan elkezdek kotorászni, titokban abban reménykedve, hogy a MÁV mátrixnyomtatott papírfecnije helyett valami ideillő akad a kezembe. Meg is van, hitelkártya méretű, de annál vastagabb cucc, rajta magyarul, angolul és németül az "utaskártya" felirat. A vastagságából gondolom, hogy elég lesz csak odatartani valamihez, majd figyelem az előttem távozókat... Hopp, már mindenki elment... Viszont érkezik megint a lift, nincs baj. De... látszólag senki nem csinál semmi különöset, csak a kapu csippanásait hallom. Jó, kezemben a kártyával én is elindulok, majdcsak lesz valahogy. Csippanás, le lettem olvasva. De vajon mennyit utazhatok még ezzel a kártyával? A kijárat mellett környezetbe illően, de jól láthatóan vár engem egy terminál. Tegyük próbára! A kijelző közelébe emelem a kártyát, mire megjelenik a következő felirat: "Kedves Utasunk, az Ön kártyáján még 37 euró leutazható összeg szerepel, valamint egy már bejegyzett visszaút Miskolcra és egy 5 perce megkezdett 24 órás egész Budapestre érvényes korlátlan városi közlekedési jog. Ön a következő hasonló utazásával már a Bónusz-3 csoportba lép és az eddigi 20% helyett 25% kedvezményt élvezhet. Kívánja megtekinteni a részleteket?" A "nem"-et választom, a gép megköszöni, hogy szolgálatomra lehetett (most veszem észre, hogy a felületbe vakírással gravírozott "felirat" mellett is van egy gomb, tehát ezt el is mondta volna nekem a gép, ha akarom...) Azon kicsit húzom a szám, hogy a lift már "beindította" a 24 órás "jegyet", de úgy is hamarabb haza kell indulnom... Gyakorlatilag a könyvtár területére kerülök, hamar a dolgom után nézhetek. Csoda ide, csoda oda, csak a feladatok változnak, a gondok gondok maradnak. Csak most épp azon agyalunk, hogy kevés lesz az archiválásra a havi két csomag (50db) holografikus lemez a maga lemezenként 100gigájával... Kultúrára még a jótündér országában is kevés a pénz... Kicsit kései ebéd lesz, de ehhez hozzászoktam, talán megvan még az egyik kedvenc török étkezdém, irány a Moszkva tér! Kilépek a könyvtárból és végre feltűnik a kövek közt futó keskeny vágány, közepén kábelcsatornával. Na neee, ilyen is van? Nézzük csak! Igen, bent az "udvaron" ott korrekten a fordítókorong, már el is indult a "kocsi", ezt elkéstem... Vagy mégse? Elég lassan jön, próba szerencse, felugrom és... nem zavarnak le. Keresem a kocsi közepén az "Erős Jánost", akinek ugyanaz lenne a feladata, mint Friszkóban: a kábelfogó és a fék kezelése. Nem találok ilyet, ezt valahogy megoldották automatikusan. A sínek csak egy rövid szakaszon közösek, aztán még a siklóhoz vezető út előtt szétválnak és már itt is az ellenkocsi. Várbusz eszerint nincs már, de nagyjából ugyanazon az útvonalon döcögünk végig. Ami fetűnik: talán ha három személygépkocsit láttam összesen, még lófogatból is több van! Sőt, korrekt riksát is láttam, olyat, mint Kyotoban. A Moszkva térre nem ismerek rá, csak a "Krisztinaközpont" ismerős, a többi épületből is csak néhányat találok meg. Valahogy meg is nagyobbodott a tér, persze a szemközti tömbnek nyoma sincs, de nem a Mammut látszik, elé épült valami "kevésbé üveg de azért modern" csoda. Jól láthatóan alatta fut a villamos. A tér közepén egy térarányoknak megfelelő nagyságú, ám meghatározhatatlan dolgot ábrázoló szobor-szökőkút kombó terpeszkedik, körülötte vékony zöld, amit autóbuszfordulónak gondolható valami kerül meg (a fasor felé van neki rámpája), a következő gyűrű a peronoké, amelyik befelé a buszoknak, kifelé a villamosoknak szolgál megállóul (gyorsan számolok, a tér három pontján látok ilyet), majd a villamossínek, kettő, de csak a belsőről lehet a peronra lelépni, végül megint zöld a rézsűkig. A peronok szép hosszúak, egy-egy mellett négy-öt "buszbeálló" van, a villamos oldalán két csatolt csuklós biztos be tudna állni egymás mögé. Ilyet azonban nem látok, bár élénk a forgalom, ellenben egyedül a Combinora ismerek rá, a többi típus rejtély számomra. Mielőtt leballagnék az egyik peronhoz, felmérem újra a teret, hol is vannak a közutak: egy szinttel a villamosvágányok felett. Jobban megnézve, mintha a tér közepe mélyítve lenne... A gyomrom kordul egyet, tehát előbb mégiscsak mással ütöm el az időt... A séta során kiderül, hogy nincs már a Széna téren Volán, sőt úgy generalice nincs Volán. Még lefelé jövet, a villamos mellé, az egyik peron "busz" oldalára, egy csuklós trolit láttam beállni, három jegyű számjelzéssel, Zsámbék végállomásjelzéssel... A kajálda megvolt, a kebab továbbra is finom, eszerint vannak jó dolgok, amik nem tűnnek el... Visszafelé jövet a térről hiányolt metrólejáratot a Mammutnál találom meg, gondolom valahol a téren van egy másik is... Találomra beállok az egyik peronhoz és elengedem a 6-ost (ez még 6-os), ami az Alkotás út felé indul. Közben megint egy troli startol, ennek nem láttam a viszonylatát, az oldalán lévő játékosan laza céglogó fogott meg: "Budaörsi Közlekedési Társaság", alatta kisebb betűkkel: "A BKSz tagja". Megint fordulok, mert miközben a külső vágányon áthalad egy leginkább a nürnbergi ADTranz utódjának tekinthető villamos, a peronhoz egy "batár" jármű érkezik, amely születésekor nem tudta eldönteni, villamos akar-e lenni, vagy inkább motorvonat... 139-es, Gazdagrét. Na, ez érdekes lesz, szálljunk fel! Hopp, megint a csippanás, majd megnézem a kártyámat... Ahogy számítottam, a Déliig süllyesztett 2x2 vágányos a pálya, a közút felettünk pattan át. A Délire nem ismerek rá, valami egész más áll a helyén, de épp csak az egyik sarkára látok rá (eszerint ez jóval magasabb, ha innen is látszott), majd a megállót elhagyva váltó (legalább negyvennel!) és bekúszunk a volt vasúti területre. Valamiféle gigantomán csarnok "alagsorában" haladunk, mellettünk a nyitott tér alján télikert-szerűség és felette több emelet terasz egész a Csörsz utca néven illetett megállóig. Befutunk az alagútba, mielőtt még véget érne az épület, a túloldalon a megszokott két vágány helyett hat fogad, a Karolina út felé távozik egy részük. Villányi út, átszállóhely. Innen kissé megszokottan kopottabb a környék, majd Kelenföld, többféle felüljáróval. Valaki nagyon ragaszkodhatott a volt pályaudvari épülethez, pedig most sem szebb, viszont ezen az oldalán látom a villamost... Innen széles kanyarral megyünk tovább, eleinte magasvezetéssel, majd inkább szint alatt. Azt várom, hogy a lakótelep aljáig megy a járat, ehelyett egy csattanás, majd az eddiginél lassabb haladás, de a tetejéig felmegyünk, most már sűrűn megállva. Leszállok, visszanézek, igen, fogasként jöttünk fel... Átszállok a 8-as trolira (a számát megtartotta, az üzemmódját nem), bár majdnem csuklottam egyet, mikor a céglogónál szegedi cégnevet olvasok -- de ez is BKSz tag. A Kálvin térig megyünk, kezdenek összefolyni előttem a dolgok. A közúti forgalom látnivalóan kisebb az általam megszokottnál, az Erzsébet hídon villamos jár, a Kálvin tér közepén park van, amit villamosdelta fog közre. Sétálok egyet. A Dunaparton megint egy "izmosabb" villamos jön, vajszín-kék színezéssel, hehe, a WLB és ez is BKSz tag. Nem megyek ki Dunaharasztiig, hanem a Topánkánál leszállok. Útközben nyugtázom, hogy a Vágóhíd vasútállomása pont ott van, ahol a makett is mutatta, még a teteje is hasonló. Ami engem izgat, az a Pongrác/EXPO és most már fogadok, hogy lesz egy olyan járat, ami engem a Topánkáról odavisz. Lett. Végigvágtázunk a Határ út mentén, majd a Kőér utca mellett és rákanyarodunk a vasútra. Kőalsó túloldalán éppen bontják a "Portát", nem kár érte. A másik oldalon ott a metró, igaz, ez most már csuklós jármű. Az EXPO megállót valamiért Nemzetközi Kereskedelmi Negyed néven jelzik, a BNV területén legalább 20 emelet magas tornyokat látok. Maga az állomás föld körüli pályán is megállná a helyét a stílusa alapján, steril, tiszta, világos és tele van kütyükkel, a mozgójárda mellett önjáró targoncákat látok, épp most húzott el mellettem egy nénike a csomagjával -- önmagát is vitetve a géppel. Kicsit nehezen tájékozódom, utoljára ez az érzés Tokyo shinkansen pályaudvarán fogott el. Mit csináljak, menjek a rákosrettentői vonallal? Ha azzal, akkor be vagy ki? Végül találomra döntök és egy emeletes motorvonat Újpalotára visz ki. Itt megint meglepetés vár... Már a Kálvin téren feltűnt, hogy az egyik villamos egészen alacsony építésű és minő borzalom, rúddal(!) szedte az áramot. Itt kint megint találkozom vele, nincs mese, kipróbálom! No, ez a 69-es, a Mexikói útig nem sok meglepetéssel szolgál. Itt viszont a vasúti megálló mellett a föld alá bukik -- MillFAVplusz. A Gödör mellett bukkanunk újra a felszínre, majd a kiskörúton, a Szabadság-hídon és a Bartókon át a Fehérvári út felé haladunk tovább. A körtér ismét vágányrengeteg, ez valahogy visszaállt. A Bocskai útnál leszállok és meghűl bennem a vér, mert M4 táblát látok. Leballagok az aluljáróba. Kiderül, hogy ez az aluljáró egy múzeum és emlékhely is. A bejáratnál megint csippanás, tehát a belépőt levonták tőlem... Körülnézek. Az egyik falnál sok kijelző egymás mellett, itt lehet tanulmányozni a "fantommetró" dokumentumait, az újságcikkeket és fotókat. A tárlókban szóróanyagok, ellenszóróanyagok, ilyesmik; régi jegyet, egy lyukasztót és egy ellenőri karszalagot is találok. Az egyik fal mellett pedig egy kis elkerített terület közepén egy hatalmas bányászati berendezésnek látszó valami egyik letört darabja valamilyen kőbe beledolgozva, emlékmű funkcióval. Mécsesek égnek mellette. Közelebb megyek, elkezdem olvasni magamban a feliratot: "Emlékül a Fehérvári út alatt bekövetkezett tragédia 39 áldozatának..." Ez durva. Felmegyek a felszínre és mert keresem, hamar észre is veszem, hogy az út nyugati oldalán álló régi emeletes házak közül a dél felé esők mintha kevesebben lennének... Lassan itt az ideje, hogy hazautazzak. A Hamzsabégi útnál a megnagyobbodott nyílt terület okát most már tudom, az első szerelvénnyel a Kelenföldi pályaudvarig megyek, majd itt felszállok az első Miskolc felé tartó "szuperICre". Meglepetésemre ez most nem a Vár felé, hanem Vágóhídon át megy, eszerint akkor akár a Mexikói útnál is felszállhattam volna, bár nem tudom, minden útba eső belső állomásnál mindig megállnak-e... valószínűleg nem. A Szegedi út felüljárója alatt már odalép a vezér, ismét száguldunk. Miskolcig már csak a Mezőkövesdi Regionális Reptér névvel jelzett állomáson állunk meg, az út hazáig 65 perc volt. Mintha természetes lenne, ülök fel szülővárosomban is villamosra busz helyett. Engem ma már nem lep meg semmi. Leszálláskor jut eszembe, hogy nem ellenőriztem, mennyit fogyasztottam a kártyámról -- na mindegy. Hazaérve a "lakásgazda" számítógép köszönt és figyelmeztet, holnapra hivatalos vagyok az alpolgármesterhez, a Pereces--Majálispark--Papírgyár libegő témájában. Elgondolkodom, hogy ezt most én támogatom, vagy ellenzem? Hmmm, ez attól függ, hogy áll a város, én meg úgy is külső szakértő vagyok ebben a világban. Eszembe jut, hogy a gép hátha tudja a kártyámat is olvasni, teszek egy próbát... Tudta. Kiderült, hogy bár mindenhol csippant a kártyám, de a 24 órás "jegy" miatt csak a BKSz adatbázisai gazdagodtak, tőlem csak a Bocskai út aluljárómúzeumának belépőjét vonták le. Fáradt vagyok, ledőlök... Világos van, szombat, jól elaludtam. Az órára nézek, nyolc óra... A tündér ideje lejárt, ismét a korlátlan lehetetlenségek világában élek.
|
