Diamizéria

Az alábbiakat egy kb. fél éve ('95 júniusában) keletkezett levélben írtam le néhány közelebbi, a Neten is sűrűn elôforduló barátomnak. Az ok, amiért most elôszedtem és nyilvánosságra hozom, egy "levélbomba". Nem idézem, mert nincs neki mondanivalója. Szenteste elôtt érkezett, külsôségeiben karácsonyi üdvözlôlapnak álcázva, beltartalmában viszont egyrészt a Scientology atyjának alkalomhoz illô intelmeit, másrészt az elérhetô tanfolyamok árait tartalmazta, fele-fele arányban.

Elsô gondolatom az volt, hogy rájuk gyújtom azt a rohadt központot, de ezzel általában le is cseng bennem az erôszak. ;-) Amiért különösen mérges lettem, az az, hogy én _igen nyomatékosan_ megkértem az ott dolgozó, valaha jóismerôsömként nyilvántartott srácot, hogy töröljenek a szemét nyilvántartásukból, mert semmi közöm hozzájuk azon túl, amit itt is közreadok. A postázott levél azt mutatja, hogy erre nem került sor.

Lehet, paranoid vagyok, állítólag erre hajlamosít is a Net ;-), de az olyan névre szóló levelek, amelyek olyan címekrôl érkeznek, amelyekhez életemben semmi közöm nem volt, bosszantanak. Persze kidobom ôket, egy-két egészen elképesztôt kivéve. Azt például megtartottam, amelyikben többszöri repülés esetére ígértek kedvezményt egy skandináv országból, természetesen business class helyekre. Nem egy érdem, de eddigi legtávolabbi utamra is öt óra alatt elvitt a gyorsvonat... ;-) Ezt a levelet viszont teljesen destruktív módon darabokra téptem.

Az elmúlt fél évben megtudtam egy-két dolgot errôl az ún. "egyházról". Még mindig nem látok tisztán, de párhuzamokat vélek felfedezni némely, a KGB által már jól bejáratott módszer alkalmazása terén. ;-)

Most pedig következzék a levél:

"Hulljon le a pel!" [Ferenc József]

Uraim!

Ma a miskolci Dianetikai Központban jártam és az ott tapasztaltakat, de fôleg az azzal kapcsolatos gondolataimat szeretném rátok erôltetni.. ;-)

Nagymamám idôrôl idôre meglep valamilyen extra ötlettel, így szinte csodálkozás nélkül fogadtam, amikor a napokban egy háromoldalas, sűrűn szedett kérdôívet dugott az orrom alá, amire az volt ráírva nagy betűkkel, hogy "Standard Oxford képességvizsgálati teszt". Miután én igyekszem jó unokája lenni nagyanyámnak ;-) s miután az Oxford szó bizonyos tiszteletet ébresztett bennem (Ali, a bálványimádó ;-)), így nekifogtam és kitöltöttem a papírost. Nagymamám idônként vitába szállt velem egy-egy válaszommal kapcsolatban, de gyorsan tisztáztuk, hogy ezt a tesztet nekem kell kitöltenem... Aznap kicsit feszült voltam, így talán határozottabb válaszokat adtam, mint az általában szokásom. (Egyébként tudom, mikor vagyok feszült és mennyire, úgyhogy ebbe ne kössetek bele... ;-))

Miután végeztem, akadt szemembe a lap alján apró betűvel szedett szöveg, miszerint ezt a tesztet a Scientology Egyház (!!) Dianetikai központja fogja értékelni. Elsô meglepetésemben majdnem összetéptem az egészet, de megint csak nagymamámra tekintettel, nem tettem. Kicsit vitatkoztunk, majd "üsse kavics, baj nem érhet" alapon belementem, hogy a lapot nagymamám beküldje. Kesôbb el is feledkeztem az egészrôl.

A vizsgaidôszak elején ismeretlen nôi hang keres. Kerülöm anyám sanda tekintetét ;-) és érdeklôdöm, ki a frász az és honnan a búbánatból szerezte meg ezt a telefonszámot. ;-) A hölgy kedvesen (bár nekem kicsit "nyugszik a beteg" stílusban) bemutatkozik és közli, hogy elkészült a teszt, be kellene mennem szóbelizni ;-) (megbeszélni szóban). Mondom, mi, merre, hány méter? Aztán tisztázzuk, hogy "arról" a tesztrôl van szó. Nekem akkor éppen aláíráspótlás gondjaim voltak s ennek következtében nem volt elôre kidolgozott vizsgarendem, minek következtében fogalmam se volt, hogy akár két nap múlva mit fogok csinálni, nem több hétre elôre, így kértem a hölgyet, hogy talán majd késôbb és ne ezen a számon, ha lehet. (Persze aztán még háromszor itt kerestek... :-()

Elmúlt a kritikus három hét. Közben nagymamám feddôleg megjegyezte, hogy hát ô már kivancsi lenne, mit mondtak, én meg miért nem megyek el? Megint csak "üsse kavics!", a legközelebbi híváskor ráálltam a megadott idôpontra. (Bár azt hiszem, addigra kellôképpen elegük lehetett nekik is belôlem, mivel nem rohantam árkon-bokron át azért, hogy velük lehessek... ;-))

A dianetikáról és a scientologyról jóformán semmit sem tudok, most sem. A Neten elég sötét képet festettek a scientologyról (nem mintha szükség lenne rá, hiszen azzal, hogy "egyháznak" nevezi magát, épp elég bizalmatlanságot kelt bennem). Konkrétan azt tudom megemlíteni, hogy a különbözô tanfolyamokon és foglalkozásokon kitermelt (és dokumentált!) magánügyekbôl zsarolásra alkalmas anyagot lehet összeállítani. Mégegyszer: ezt nem én állítom, ezt így hallottam/olvastam (és ezt a központban, amikor elôkerült a téma, meg is mondtam).

[Közbevetett megjegyzés: A scientology háborúja az Internet ellen önmagában is mindenféle sötét gyanúra ad alkalmat, de ezt akkor én még nem tudtam. Hiába, az információhoz-jutás szabadsága nem fér össze bizonyos elvekkel.]

[...]

Eljött tehát "a" nap. Becsengettem, egy hölgy nyitott ajtót, majd miután megtudakolta jövetelem célját, átpasszolt egy másik hölgynek (ez eddig jó ;-) csak sajnos egyik se tetszett :-(((). Leültünk egy szobában, ahol két műanyag fröccsöntött szék, meg egy borzalmas méretű bôrfotel szerepelt bútorzatként. A rekkenô hôségre, valamint öreg csontjaimra tekintettel nem választottam a fotelt, mert hátha nem bírok majd kikászálódni belôle... ;-) A hölgy ellenben beleült, hogy szemmel tarthasson... ;-) Síri hangon közli, hogy a teszt bizony borzalmas eredménnyel zárult, alig van benne pozitív dolog. (Aha! Akkor támadjunk!) Megjegyzem, hogy engem meglep, miszerint __bármi__ is pozitív lenne benne. Zavart mosoly a válasz. (Ezt az asszót én nyertem!) A hölgy ezután egy olyasforma papirszerkezetet vesz elô, amit nálunk az írásbeliken szokott néhány hallgató használni, csak jóval kisebb változatban. (Használnám én is ;-), de már túl gyenge a szemem hozzá... ;-)) A megfelelô kártyát belapozva egy táblázat alapján elkezd ízekre szedni engem. (Ojvé!) Az elsô három lapig még volt kedvem kérdezni (vitatkozni nem akartam, mert azt vérre menôen szoktam véghezvinni, s ezt nem tartottam volna itt helyesnek ;-)). A táblázatban az alábbi kulcsszavak szerepeltek:

labilis/stabil, lehangolt/boldog, ideges/kiegyensúlyozott, bizonytalan/biztos, passzív/aktív, gátlásos/kezdeményezô, felelôtlen/felelôsségteljes, kritizáló/helyesen megítélô, meg nem értô/megbecsülô, elzárkozó/kommunikatív.

Ezek párban -100...+100 közti skálabeosztással alkotnak egy grafikonszerűséget, ahova (állítólag a kérdések alapján) egy görbét rajzolnak. A középsô (-10...+30) sáv tekinthetô normálisnak, fölötte a "megkívánt" állapot, alatta a "sürgôs beavatkozást(!) igénylô" szerepel. (Ez azért már agresszió, hiszen belém akarják szugerálni, hogy szükségem van rájuk, holott dehogy!)

Nos, az én görbém (mint már elôre jeleztem) legfôképpen a -90..-100 tartományban tanyázik (ami önmagában nem lepett meg igazán), néhány kivételtôl eltekintve. Ezek azonban nagyon meghökkentôek! Amikor az élveboncolásban idáig jutottunk, a magam rámenôs stílusában taposóakna típusu kérdéseket tettem fel, amire a hölgy szépen rá is sétált, majd fogalomhasználati eltérésekkel mentette ki magát. (Erre sajnos nem tudok mit lépni, hiszen már mások is mondták, hogy egész különösen használok fogalmakat. A kevésbé szégyenlôse becsületesen megmondja, hogy hülyén. ;-))

Ezután a miniatűr összecsapás után (az asszó itt döntetlen) nem szóltam, pusztán mosolyogtam, ami nálam általában nem jelent jót... ;-) A hölgy kötelességtudóan végigdarálta a továbbiakat, majd egy kevés ideig néztük egymást, nem épp normális emberek látszatát keltve... ;-) Ezután kifejeztem hitetlenségemet az egész módszerrel kapcsolatban (alapvetôen nem vagyok udvarias ezek szerint) és elmondtam, hogy eddig ez a leghamisabb értékelés, amit az elmúlt évtizedben magamról hallottam, beleértve a néphadsereg hat évvel ezelôtti specko pszichológiai tesztjét (erre külön válogattak, csak tudnám, engem miért?) és a grafológiai jellemzésemet (ami viszont elég pontos lett). A hölgy tett még egy elkeseredett kísérletet arra, hogy az alapozótanfolyamot a figyelmembe ajánlja (bűnös sötétségemet látva a témában), de nem gyôzött meg.

[...]

Egy megjegyzés még, hogy a hölgy minden problémám gyökerét abban látta, hogy egy domináns akarat elnyom engem. (NA NEEE!!) Még mielôtt szóhoz jutottam volna, elmondta, hogy kétféle ember van(!), elnyomó és elnyomott. Nem hagyhattam ki, visszakérdeztem, hogy ez ugye "fekete-fehér" szemlélet? "Igen" volt a válasz! Sôt, a hölgy belekezdett abba, hogy a világ tulajdonképpen ilyen egyszerű, csak mi bonyolítjuk el. Erre mondják, hogy no comment...

Nem megyek el anélkül, hogy Denissel (az egyik említett egyetemi ismerôs) ne beszélnék, gondoltam, és lôn. Egy éve nem láttuk egymást (van az több is), s ehhez képest hamar letudtuk az "és Veled mi van?" tiszteletkört. Elmondtam, hogy piszok rosszul sikerült a teszt és bár voltak ellenérzéseim a dianetikával kapcsolatban, a kíváncsiságom elhozott ide, hogy minderrôl meg is gyôzôdjek. :-\ Denis persze védte a mundért, de legalább inteligensen. Pár dolgot átbeszéltünk. Az én sötét lelkem azonban nem állta meg, hogy ôt is bele ne csalja néhány logikai csapdába (gondolatban elnézést is kell tôle kérnem). Egyrészt kifejtette, hogy ôk nem osztják az általános paranoiát, viszont késôbb azzal indokolta a scientology "egyház" mivoltát, hogy a "hatalmasságok" egyébként betilthatnák. Tagadta a szektásságra való hajlamot, viszont majdnem kiátkozta Domjánt, az agykontroll gurut, aki kipróbálta a dianetikát, de ezt késôbb eltagadta.

[Közbevetett megjegyzés: Azóta megtudtam, hogy Domján ebben a vádpontban ártatlan. Persze errôl a helyi központ vezetôjének nem lehetnek olyan biztos információi, mint nekem, itt a Neten...;-)]

Amit az egyenes útról mondott, az se volt nekem világos (én mindig görbe úton járok ;-)). Elôhoztam neki a tesztet is, mondván, hogy az még csak nem is emlékeztet rám (holott készséggel elismerek akár egy teljes oldalnyi rám jellemzô rossztulajdonságot), pedig elég sok kérdés szerepelt benne. (Arról nem is beszélve, hogy alapvetô dolgokra nem figyel fel, miközben lényegtelen részleteket elemez...) Régi jó viszonyunkra tekintettel ;-) elárulta a nagy titkot (mint a reklámmama a liberós szuperlurkónak, aki ezután az új kanapén is... ;-)). A teszt grafikonját fel és le lehet tolni, amennyiben van "bekarikázott pont" benne. Nekem egész véletlenül volt, de úgy se ér semmit az egész... Ugyanis ezek szerint a grafikon még csak véletlenül sem mutat semmi használhatót, ha __utólag__ "tologatni" lehet...

[Közbevetett megjegyzés: Belsô információ, de én persze tudom ;-), hogy _minden_ náluk megfordult emberrôl "káderlap" készül, amelyet a legjobb személyzetis hagyományoknak megfelelôen szigorúan rendszerezve és jól védve tárolnak. Az anyagba a tesztek és az "auditálások" (azt hiszem, nem jól írom le, de én csak egyszer hallottam ezt a szót) és meg ki tudja mi kerül bele, pontosan dokumentálva. A hozzáférés persze korlátozott, de a csavar az, hogy maga az érintett sem tekinthet bele az anyagaba. Ezt persze így nem mondták meg nekem, csakhogy eléggé aljas és beugratós módon tudok kérdezni, a srác pedig, akit "vallattam", óvatlan módon megbízott bennem... ;-) Ehhez adtam hozzá más forrásból származó ismereteimet. Amik persze nem vetekednek a BBC által szolgáltatott hírek megbízhatóságával -- ezt nem árt tudni.]

Más témát hoztam fel. Említettem egy közös barátunk problémáját, hogy talán rajta ez segítene (tekintve, hogy az én kôfejem alkalmatlan rá), de erre meg azt mondta, hogy ôk "segíteni" nem tudnak és nem is akarnak, pusztán azt tudják elmondani, hogyan segíthet önmagám valaki. (Ez a legbiztonságosabb, hisz ha nem sikerül valami, akkor az a delikvens baja, ellenben ha bejött, akkor a mesteré az érdem.... :-((()

Felemás érzéssel búcsúztam el tôle. Meggyôzôdésem, hogy beleesett egy amerikai stílusú "betegségbe" és masszívan áltatja magát. Ez az egész szerintem a felszínes embereknek való, mint pl. Redial barátunk, aki tag is. Utólag módosítanom kell az agykontrollal kapcsolatos, negatívba fordult véleményemet is egy szintig. Én nem jártam "hivatalosnak minôsíthetô" tanfolyamra, hanem Domján akkori legfôbb jobbkezének "magántanulója" voltam (élvezve a tömeg hiányának elônyeit). Ezt azonban egy nagyon balul sikerült "szeánsz" után azonnal abbahagytam. (Pontosabban sikítófrászt kaptam attól, amit a kistokaji kihelyezett összejövetelen tapasztaltam -- otthagytam ôket, mint Szent Pál az oláhokat...) Most derült ki, hogy Csaba akkor már dianetikazott is, és keverte a módszereket, amit hibátlan érzékkel kiszúrtam. Csaba most már nem jobbkéz, nem agykontrollos, hanem dianetikázik, "mert az sokkal fejlettebb és egyszerűbb".

Annyira sablonos, nem? Jön egy próféta, jönnek a követôk, összevesznek, ki a "követôbb", újabb és újabb szektákat alapítanak, komolytalan az egész... (Persze mindezt Phil Collins __sokkal__ jobban elôadja "Jesus He Knows Me" c. számában, ajánlom figyelmetekbe! Genesis rulez! ;-)))))

Ennyi volt hát a kalandom a dianetikával. Kizártnak tartom, hogy a késôbbiekben is valaha érdekelni tudjon, de ha mégis, lôjetek le! ;-)

(A)

Eddig hát a levél, amelynek megállapításait (a közbevetett megjegyzésekkel együtt) ma is vállalom. Szándékosan nem hivatkozok külön háttéranyagra, mindenki annyit talál, amennyit akar, különösen, amióta a Digital nagyteljesítményű hálórágója beindult. Lehet röhögni rajtam, hogy minden hülyeségnek bedôlök. Én magam azt gondoltam akkor, hogy kellôen óvatos, ugyanakkor nyitott és érdeklôdô is vagyok. Most pedig egy rejtélyes szervezet tudatja velem, hogy nem tévesztett szem elôl. Nem tudom, joguk van-e határozott kérésem ellenére adatokat nyilvántartani rólam, de azért különösebben mégse aggódom. Ha úgy és annyira ismernek, mint ahogy az a tesztbôl kiderült, úgy járnak, mint a rendôrség a kubista festô fantomképével:

Egy lila pettyes sárga háromszöget fognak majd el helyettem... ;-)