Minden kezdet nehéz

A tehervonat tovatántorgott és szembetaláltam magam egy nyolcévesforma "brazil" kiskölökkel, meg egy űrméretben nála kétszer nagyobb fehér kuvasszal. Elállták elôttem az utat, de mivel elég figyelmetlen vagyok, csaknem eltapostam ôket. Kénytelen volt onnan alulról rám is szólni a kölök.

-- Ájjá' má' meg!

Megtekintettem a felszólalót. Alkalomhoz illô mocsok, valamint ujjhegynyi csikk jellemezte a látványt, ez utóbbit támadóm nagy elszántsággal szívta.

-- Mi van?
-- Adjá' egy huszast!
-- Egy huszast? Tôlem?

Valahogy nem tudtam komolyan venni.

-- Ha nem adol, rád eresztem a kutyát!

A kutya eközben valamerre egész másfelé figyelt. Elég kényelmetlen lehetett számára a spárgából készített rövid póráz, de fegyelmezetten állt alkalmi gazdája mellett.

-- Ezt? -- kérdeztem, majd lehajoltam -- Szevasz Blöki! -- és megvakargattam a kutya füle tövét. A kutya békésen tűrte az akciót.
-- Ismered? -- döbbent meg a kölök.

Szó nélkül, vigyorogva távoztam. Nehéz lehet szegény kölöknek így felsülni, de hát a cigi, meg a nagy kutya mégse hozta meg a várt hatást. Nem az önbizalommal van gond, pusztán az eszköz és a cél hibás megválasztásával. Legközelebb valami kisebbet kellene letámadnia és nem egy majd' egymázsás titkos szumóharcost -- és nem ártana egy butább kutya sem, amelyik engedelmeskedik...