Azt hiszem, mesét mondok megint, helyezkedjetek el kényelmesen és ne figyeljetek a hátul verekedőkre, akik három-tátrás utazási irányokon veszekednek. :)

A mese címe:

Ők fontosak a mesében, mert erős nemzetek vezethetik vissza magukat hozzájuk, kettő külön is érdekes lesz majd később. Az egyik manapság németül beszél, a másik jórészt angolul.

Telt-múlt az idő, s ezalatt azt mondják, Európára oly sötétség borult, amit azóta is emlegetnek az akkor éppen már csatornázással és közvilágítással is ellátott városokat építő arabok. Nem kevés késéssel befutott a Csodaszarvas vontatásában az egyik utolsó nép is, mielőtt kitették a "megtelt" táblát, aztán különösebb említésre méltó ugyan lenne a történetben, de azt nézzétek meg a történelemkönyvekben, ugorjunk!

A XX. század elején -- mikorra éppen sikerült volna együtt táncolni a csodaszarvasosoknak, meg a németeknek -- kétszer is nagyon rosszul jött ki a tempó. Elsőre a magyar elbukta területének, népességének és erőforrásainak jó részét, másodjára meg ideiglenesen egy másik karámba sorolták be és leeresztkedett a vasfüggöny.

Na, de mi köze ennek a metróhoz?

Nyugalom gyerekek, máris mondom!

A mese elején említett életrevaló germánok angolszász (és csatolt) része a nagy víz túlpartján eleddigre már hatalmas birodalmat épített fel és a harmincas években olyan életet élt, amit Európa szerencsésebbik fele is csak a hatvanasokban ért el. Úgyhogy ott már javában felhőkarcolókat húztak fel és az igen sűrűn beépített belvárosokat csak metróval tudták kiszolgálni, autó ehhez kevés, a busz is kevés, a villamosokat meg eddigre felszedték, az egy másik mese, Tóta W bácsit kérdezzétek róla!

Mármost ha az amerikaiaknak van metrójuk, akkor nehogymár az oroszoknak ne legyen és tényleg. Elég félre nem érthető hasonlóságokhoz vezető "versengés" alakult ki. Ezek a metrószerelvények akár 8-10 kocsiból is állhatnak és tényleg arra valók, hogy sokmilliós városok extrém nagy sűrűségű közepébe vigyék a sok-sok embert. Amerikában a burzsoázia kiszolgálóit, a Szovjetúnióban meg a munkásosztályt, szocializmust építeni a gyárba.

Csitt, gyerek! Ezt nekem is így mesélték, mikor akkora voltam, mint te most.

Mivel a mi kis lovas népünk a XX. század elején kétszer is rossz lóra tett, így aztán nekünk egy darabig orosz füttyszóra kellett járnunk a csárdást. Így lett nekünk orosz metrónk Budapesten.

Azaz amerikai metrónk, ha jobban megnézzük.

Egész pontosan hány Empire State Building és Lomonoszov Egyetem áll Budapesten? Hát, nem sok. Annyi sóherság azért még szorult itt nálunk kopasz apánkba és sleppjébe, hogy ne 10 kocsisra, hanem csak 6-ra méreteztesse a hazai változatot. De persze mélyvezetés, kupolás állomás, nukleáris háború esetén állítólag óvóhelyként is funkcionáló létesítmények, azok kellettek, és hogy a Parlamentből még időben leérjenek a fontos elvtársak, hát arra kanyarították a vonalat.

Be is buktak vele az ötvenes években.

A hetvenesek elejére azért csak befejezték.

Na, akkor nagyon örültek és megest tervezték tovább a metrót, mert az jó. Mert akkoriban, ami szovjet volt, annak jónak kellett lennie, ha beledöglünk is.

A felhőkarcolók továbbra se nagyon épültek, lakótelepek már inkább. Ugyan a panelház csak 10-12 emelet, meg ronda is, de legalább a mienk. Kellett, csinálták.

A nyolcvanas évek közepéig.

Aztán berogyott ez a rendszer, nagyjából globálisan (a kínaiakat kivéve), mert azt is elkúrták. Egyesek szerint eleve halvaszületett volt, mások még ma is kitartanak amellett, hogy maga az ötlet nem volt rossz, akárcsak a négyes metró. Van híve mindkettőnek a mai napig is.

Időközben a németek szerencsésebbik fele belátta, hogy a macsómentalitással nem mennek Európában sokra és felépítettek egy remekül működő NSZK-t, ami aztán a korábbi rossz szomszédokkal összebarátkozva alapja lett egy EU nevezetű dolognak. Szóval gyerekek, amit a németek fegyverrel mindig bebuktak, azt másképp elérték.

Az elárvult, nagy szovjet testvér nélkül maradt országokban sok mindent megtagadtak, csakhogy egyszer talán megint az európai család tagjai lehessenek, azaz beléphessenek ebbe az EU nevezetű valamibe.

Budapestország is be akart lépni, egyszer csak sikerült is neki. Ne kérdezzétek, hogyan, gyerekek! Bűvésztrükk volt. Csalás, ámítás, illúzió. Ha sikerült, nem illik firtatni.

Minden változik, csak a Boltzmann állandó. Meg a négyes metró. Az valahogy úgy maradt. Még 1972-ből, a sikeres metróépítések idejéből. Mert Budapest vőlegénye és főlovásza beleszeretett. Akkor is, ha közben a fővárosban csak azért nincs méterenként két-három tankcsapda méretű kátyú a főbb utakon, mert idén a tél érdeklődés hiányában elmaradt.

Persze javítgattak a vének itt-ott benne. Például a 6 kocsis szerelvényeket befogadni képes állomásokat összenyomták 4 kocsisra. Eddig midimetró volt, mostantól minimetró. Merthogy a franciáknál van mégkisebb, hát akkor nálunk miért ne lehetne? Ja, hogy a franciák jobban állnak, mint mi? Ezt most eleresztem a fülem mellett.

Utazni persze még most sem lehet rajta, mert eddig csak az ígéreteket halmozták. Meg előkészítettek. Építést, szerződést. Olyan is lett. A fúrás ugyan megindult, be is fog érni az első állomásra, alig néhány glettelést kell már csak várni.

Lesz nekünk egy kétszer zsugorított, mindentkiváltó metrónk, ha beledöglünk is. Igen, nálunk a dolgoknak úgy kell lenni, hogy nagyon sokba kerüljön, pont akkor, mikor marhára nincs pénzünk és még csak jó se legyen sokaknak. Majd koldulunk. Attól. Is.

"Kedves EU, szépenkérünk, adjá' pé'zt nekünk négyesmetróraaa! Lécci-lécci! A főpolgárunk már nagyon sokszor megígérte és még a lovát is róla nevezte el, a négyes rajtszámút! Sőt, a terepjárójának is négy kereke vaaan!

Nem acc?! Akkor kőcsönbe, esetleg? Megadunk mink akármilyen kamatot! A kivitelezőt se ellenőrizzük, mer' minek, úgy is olyan szerződést kötöttünk, hogy maximum az öklünket rázhatjuk a kerítésen kívül. És EU-s cégek dolgoztathatnak munkaerőt, kelet-európai bérköltségen! Naaa! Ez nektek is buli! Agyátokmá' a pé'zt!!!"

Brüsszelben meg összedugják a fejüket az okosok (akik közt sokan beszélik a németet és az angolt, germán törzsi hősök leszármazottai) és tanakodnak, hogy ekkora buktára adjanak-e pénzt? Hát, éppen annyit lehet adni, amennyit biztosan be lehet hajtani... Elszaladni a magyarok nem fognak, legfeljebb kihalni.

No, gyerekek, ezért van az, hogy ezt a mesét ti is el fogjátok mesélni a gyerekeiteknek, ahogy én is a szüleimtől hallottam a nagy részét és a ti gyerekeitek is el fogják az ő gyerekeinek, mert addig biztos eltart a hiteltörlesztés. Ha meg egyszer New York-ban jártok, nézzétek meg, miről is lett mintázva a metró.

Itt a vége, fuss el véle (meg a kenőpénzzel, főleg), aki nem hiszi, járjon utána, de csendben, mert aki nagyon szaglászik, annak az oroszlán leharapja az ormányát.

---

2007. augusztus

Pótmesék álmatlanságban szenvedő gyermekek számára: Mese 1 A metró híveinek az alap kiindulási elve az, hogy építsünk metrót, mert az jó. Ha a metró jó, akkor nézzük meg, hova lehetne még építeni? Pesthidegkútra? Na, oda nem. Kevesen laknak arrafelé. Dél-Budára? Oda lehet, ott vannak jó sokan, van lakótelep is. Rajzoljunk fel a térképre egy nem túl kanyargós vonalat, mert a metrót nem lehet csak úgy befordítani egy sarkon, mint a buszt, vagy a villamost. Tegyük rá a megállókat. Kezdjünk el alkudozni a területen élőkkel és a hivatalokkal. Nem jó a Kosztolányi? Jó, akkor áttesszük a Bocskaihoz. Kicsit közel lesz a körtérhez, de úgy is "takarékosságból" 80m-es állomásokat építünk, majd kimagyarázzuk. Baj van a Gellérttel? Nincs baj. Nem, nincs baj. Akkor sincs baj. Értsék már meg, hogy nincs baj vele! Na jó, akkor odébb rakjuk pár tucat méterrel, így már jó? A metró akkor is jó, mert gyors és sok embert vihet el egyszerre. Na jó, így már nem olyan gyors, mert sokszor megáll, de legalább sok embert visz. Na jó, kicsivel kevesebbet, mert csak 80m-es szerelvényeket fogunk járatni benne. Mi? Hogy nincs elég utas rá?! De hát az álmodtuk, hogy lesz rá 475ezer utas naponta! Na nézzük! Ez a villamosvonal nem kell, ez se kell, ez a busz se kell, ezek meg majd átszállnak, ezek is, ezek is. Mi? Hogy a főváros nem járul hozzá a Szabadság hídon a villamos levételéhez? Majd meggyőzzük. Legfeljebb majd átadás után sírjuk tele a sajtót, hogy azért ritka a metró is, meg a villamos is, mert együtt nem élnek meg. Anyáznak a Rákóczi úton, hogy kevesebb a busz? Mé' nem mennek metróval? Hogy a metró nem áll meg ott? Há' ez nem taxi, vazze! Hogy nem is arra megy? Szálljanak át? Minőségi százérapaprikát aluljárókat... izé... közösségi tereket építünk nekik! Mi? Még az újpalotaiak is b*szakodnak? Miaf*szé'má'? Megígértük nekik a metrót, nyugodjanak békében! Ráhordjuk őket a metróra a következő 20-40 évben, mi nem tetszik? Ez van, ezt kell szeretni. Mi? Hogy vesznek maguknak autót? Muhaha! Azzal is csak a Bosnyákig tudnak majd bejutni, esetleg a Keletiig. Akkor is ez van, ezt kell szeretni, a metrónak nincs alternatívája. De a metró akkor is jó! Mert világvárost építünk, abba meg metró kell. Budapestnek metró kell. Hű, ezt mintha már nyomta volna valaki... Na. Akkor elmondom a mesét másik szemléletmódból is. Mese 2 Adott Dél-Buda azzal a problémával, hogy viszonylag kevés kapun át csatlakozik a főváros más részeihez és egyes kapukon túlterheltek a mai megoldások. Az első, amit megnézek, hogy milyen kapcsolatok hiányoznak. Fel fog tűnni, hogy a tervezett két csepeli hídra (Galvani--Illatos, Albertfalva--Határ út) nagyon nagy szükség lenne, de már az egyik is sokat segítene. Megnézem, milyen meglevő infrastruktúrákat lehet fejleszteni. A MÁV elég pazarlóan bánik a meglevő pályakapacitásával és a területekkel is. Itt megvan az alap egy gyors, de nem feltétlenül sűrű követésű megoldásnak, ez inkább a külsőbb városrészekből (pl. Budafok) és részben az agglomerációból érkezők gondján segíthetne. A villamoshálózatnál az elavult járműpark, a felújításra szoruló pálya és az ezekből eredő lassúság, kényelmetlenség a legnagyobb gond, a közúti forgalom zavartatását is lehet csökkenteni. Kapacitásprobléma csak a belső Bartókon jelentkezik, bár még mindig van benne tartalék (hiszen nem csatolt csuklós villamosok, illetve nem Combinok közlekednek, buszból viszont már tényleg nemigen fér több). Végül megnézem azt is, milyen tervek, elképzelések merültek fel eddig a területtel, illetve más, de kapcsolódó területekkel együtt. Azaz még a levéltárba is benézek. Mindezek után "eleresztem" a brainstormingot, azaz lássuk, kinek milyen ötletei vannak, szabadon. Aztán rostálgatunk, finomítunk. Kiderül, hogy egyetlen eszközbe, egyetlen útvonalba nem lehet minden kívánalomnak megfelelő megoldást besűríteni. Aki távolabbról jön, annak jelenleg a lassúsággal kell megküzdenie. Aki közelebbről, az inkább a zsúfoltságra panaszkodik. Ha lenne ülőhelye, megfelelne neki a gyors 7-es is. Azért környezetvédelmi okokból jó lenne, ha nem maradnának meg hosszabb távon a csuklós buszok karavánjai. (Nagyon rövid távon lenne megoldás a troli, de kapacitásügyben nem segít.) Ezek a meglátások vezettek el oda, hogy lett egy egymást kiegészítő javaslat-páros, a Kelenföld--Nyugati vasúti alagút, illetve a Karolina project. Ezek együtt lehet, hogy megütik a metró költségét. Csakhogy jóval nagyobb területre hatnak, mint a metró. A vasúti megoldás Téténytől Káposztásmegyerig és Rákoskeresztúrig, valamint túl a főváros határán, a Karolina Albertfalvától Újpalotáig. És ezen kívül vannak más alternatívák is. Azt se mondom, hogy a metró rossz. De erre a problémára nincs optimális megoldása. No, ennyi.

Ajánlott olvasmányok:

Időséta - szép jövő?
Különvélemény - Így is lehet(ne)
Mese a játékmetróról
Műveljük kertjeinket
Szimbólum úr
Miért nem fogok Demszky Gáborra szavazni
És miért utálom a közlekedésmérnököket
A 37 éves álom
Van másik
metros.hu portál