Vonattal Gyôrbe

Komáromnál megkaptuk a szokott ellenôrzést (hátha valaki nyugatra akarna szökni), majd kisvártatva négy-öt gyanúsnak mondható figura keveredett be a szakaszunkra. Gyôrig még volt idô, így legtöbbünk szunyókált, a katonasrác pedig kint bagózott. A figurák felmérték a terepet és kiszúrták László barátunkat, aki, mint legidôsebb, a legjobb kapásnak látszott. Egyben lélektani elônyre is szert kívántak tenni, mondván, hogy a kölykök majd jól megijednek... Ebben volt is valami, eléggé besápadtunk.

A terv az élet által finomra csiszolt, mondhatni tökéletes volt. Persze idônként a legjobb elképzelésekkel is megtörténik, hogy nem válnak be. A figurák a bekerítô hadművelet utolsó fázisánál tartottak, most következett volna a szóbeli kommunikáció lényegretörô formája. László letette a könyvet, amely mögül eddig figyelte az eseményeket, mivel a könyv, mint fegyver, inkább csak intellektuális téren hatékony. Katona barátunk ezt a pillanatot választotta arra, hogy visszatérjen a szakaszba. László azonnal kapcsolt.

-- Tizedes, hozzám! -- szólalt meg erélyes és teljesen hiteles hangon.
-- Parancs, alezredes elvtárs! -- csapódott oda a lehetô legszabályosabban a srác. Egyébként nem elôször ugrattuk már, így bármelyikünkkel el tudta volna játszani a szerepet. Az ajtótól megtett pár lépés a helyzet felismerésére is elegendô volt.
-- Kérdezze meg ezeket a jóembereket, hogy miért bámulják a könyvemet!
A figurák eddigre már teljesen elszürkültek a félelemtôl.
-- Jaj, mink nem akarunk semmit se, má' megyünk is tovább, Isten megáldja. -- s kihátráltak a szakaszból.

Eltartott Gyôrig, mire mindnyájan képesek voltunk megnyugodni. A konzultáció három napjára mindenesetre adott volt a beszédtéma. László viszont egyáltalán nem csinált ügyet a dologból, irigylésre méltó hidegvérrel áldotta meg a sors. Pedig szívbetegsége miatt még katona sem lehetett...

Hazafelé egy ismerôs kalauzzal találkoztunk. A vonat csaknem üresen robogott Pest felé, egyik tankörtársunk pedig vasutas volt, így jobb társaság hiányában hozzánk ült le. Aki nem tudja, milyen az, ha vasutasok szakmai kérdésekrôl vitatkoznak, ne remélje, hogy akárcsak a kötôszavakat is megérti. Tatabánya után aztán elôkerült egy érthetôbb téma, az éjszakai vonatok közbiztonsága, illetve ennek nyilvánvaló hiánya.

-- Bizony, ezen a vonalon mindennap történik valami -- ismerte el a kalauz --, bár nem tudom, most mi lehet, három napja egyetlen lopást sem jelentettek...