Tévedések elkerülése végett: ez a cikk nem foglalkozik a HTML vagy a Java programozás rejtelmeivel. Ezek pusztán eszközök egy kiadvány létrehozására. Azt próbálom az alábbiakban összefogalni, mirôl kell(ene) szólnia egy ilyen kiadványnak és milyen körülményeket kell(ene) figyelembe venni elkészítésekor.
Mint bármilyen egyéb kiadványnak, a weblapnak sem mindegy, milyen környezetben kerül elhelyezésre. Jelen esetben ez a magyar internet valamelyik végpontja -- s nem véletlen, hogy a magyar szót kihangsúlyoztam. A helyzet, bár látványosan javul, még mindig tartalmaz olyan korlátokat, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni egy weblap megtervezésekor.
A kontraszt kedvéért vegyük sorra, milyen lenne egy ideális környezet:
A lapok rövidek, kevés és tárméretben kicsiny képet tartalmaznak, a nagyobb méretű képek letöltését külön kérésre biztosítják -- ha nem így van, a lap letöltôdését esetleg képtelenség kivárni, azaz a kívánt információ nem jut át.. Ilyen korlátok mellett nagyon ügyesen kell megszerkeszteni a lap arculatát, hogy ne tűnjön szegényesnek. Megoldás lehet az is, hogy külön "lassú" és "gyors" változatot állít elô a webszerkesztô, ám ez a karbantartásnál nyilvánvalóan a munka többszörözôdését vonja maga után.
Az olvasók közt akad a lapnak helyet adó intézmény vagy cég közvetlen hozzáférést biztosító vonalát használón át az ország, vagy a világ másik végébôl modemmel barangolóig mindenféle lehetôséggel megáldott. Mi egyelôre ott tartunk, hogy a többség számára túl lassú a hozzáférés.
A lapkészítô alapvetôen háromféle típussal találkozik:
Vigyázni kell a legújabb lehetôségekkel is. Ilyen most a keretek és a Java használata. Ha nem adunk alternatívát az ilyen lehetôségeket nem ismerô böngészôk számára, akkor esetleg egy szép üres oldalon kívül semmi sem jelenik meg az olvasónál.
Ez fôleg akkor merül fel problémaként, ha sokan használják ugyanazt a gépet, illetve nagyon nagy a lap forgaloma. Mindenképpen az utóbbi a kellemesebb gond. Egy jó weblap elindulhat akár egy user accountjáról is, majd külön címet, késôbb külön gépet, esetleg tükrözéseket kaphat. Sajnos ez erôsen függ az anyagi háttértôl, ami nem kimondottan laptervezési probléma.
Részben kapcsolódik az elôzô ponthoz, hiszen ha a webszerkesztô egyben a gép rendszergazdája is, akkor bármit bevethet a rendszer teljesítôképességének határáig. Más esetben a lehetôségek eleve kizárnak egyes, általában dinamikus jellegű, változó információkat tartalmazó lapok létrehozását, vagy hosszas és felemás eredményt hozó alkudozásokkal járnak a tartalomszolgáltatóval. Sok esetekben, ha nehézségek árán is, de van mód más megoldásokkal az eredeti, vagy ahhoz hasonló elképzelést létrehozni.
A jelenleg elérhetô fejlesztési eszközök közt sok drága játékszer akad, ami tulajdonképpen nem sok mindenre jó. A HTML szerkesztôket inkább kezdôknek lehet ajánlani, weblapot akár egy primitív szövegszerkesztôvel és egy jó képmanipulátorral is lehet készíteni -- s az eredmény gyakran felülmúlja a profi programmal készültet.Maga a HTML "nyelv" igen egyszerű felépítésű, így könnyen és hamar megtanulható. Igazán csak akkor ütközik nehézségbe a "kézimunka", ha egyszerre nagy mennyiségű és nem HTML formátumú dokumentumot kell beilleszteni -- ekkor konverterprogramokat kell alkalmazni, amelyek persze nem adnak mindig tökéletes megoldást.
A WWW mindig él és feltételezi, hogy ez minden részére igaz. A lapnak tehát olyan gépen kell "laknia", ami az elérhetô legmegbízhatóbb. Hosszú, vagy gyakori kiesések jelentôsen csökkentik a látogatók számát. Az anyagról legyen mindig aktuális mentésünk, gondolva az esetleges rendszerösszeomlásokra, illetve betörésekre. (Mindezekre voltak már példák közismert webkiadványoknál.)
A weblap kiadvány. Lehet prospektusjellegű, lehet újsághoz hasonló, de lehet adatbánya is. Ami a lényeg: ott legyen rajta az az információ, amit közölni akarunk, méghozzá könnyen és logikusan kezelhetô formában. Ez nem mindig sikerül.
Miután a weblapok még mindig elég új irányzatai a kiadványoknak, gyakori, hogy más, idegen stílus terhét nyögik. Lehetnek igénytelen "egybeszövegek", ez alig különbözik a gépelt szövegtôl (vagy egyáltalán nem). Egy fokkal jobb a nyomtatott füzetek átlényegülése, de alapvetôen ez is a hosszú, folyamatos olvasást feltételezi. Az oldalak akár több száz sorból állnak, linkek alig vannak, vagy egyáltalán nincsenek.
Az igazi netsurfer megállás nélkül átvillan az oldalak nagy részén. Kell valami, ami megállásra készteti.
Mindenképpen törekedni kell arra, hogy a közölni kívánt információ felé megfelelô utat építsünk. Ez egyrészt logikus linkelést, jól kitalált címeket jelent, másrészt azt, hogy az olvasó gyorsan el tudja dönteni, szüksége van-e valóban erre az információra. Ezt pedig pár soros rövid leírással, összefoglalóval, esetleg kulcsszavakkal el lehet érni, mégis ritkán találni így szerkesztett oldalakra.
Amennyiben nem leírójellegű, hanem friss információkat (is) közlô kiadványt kell létrehozni és üzemeltetni, mindenképpen gondoskodni kell a gyors frissítésrôl. Egy májusi rendezvényt még augusztusban is hirdetô lap nem kelt jó benyomást. Ehhez viszont nem kevés munkával követni kell, melyik lap mettôl-meddig érvényes. A feladat megfelelô körülmények közt (részben) automatizálható.
Hiába a látványos grafika és az érdekes anyag, ha gond van a szóhasználattal, vagy netán a nyelvhelyességgel. Manapság sajnos egyre kevésbé akadunk fenn azon, ha egy újság, sôt egy könyv helyesírási hibákat, vagy szinte érthetetlenségig rosszul fogalmazott mondatokat tartalmaz. Márpedig nem kell így lennie. A weblapon szépen, ékes, sôt ékezetes magyarsággal lehet információt közölni.
A WWW-n ugyanúgy stílusok alakultak ki, mint a művészetekben. Megpróbálok egy --közel sem teljes -- képet adni ezekrôl:
Világos, áttekinthetô, egyszerű. Általában egyszínű a háttér, kevés a grafika, az oldalt fôleg a dokumentumszerűen szerkesztett szöveg uralja. Visszaköszönnek a hivatalos iratokban és prospektusokban használt megoldások. Karbantartása egyszerű. Letöltése szűk sávszélesség esetén is gyors (amennyiben a fejlécgrafika nem többszáz kilobyte-os).
Egyéni weblapok közt elég elterjedt. Kevés, általában lényegretörô információ, név, cím, egy-két egyéb adat, szinte mindig fényképpel. Gyakori, hogy a helyet adó intézmény fôlapján és/vagy az e-mail címen kívül nincs (vagy egyáltalán nincs) link az oldalon. Az ilyen lapot általában egyszer elkészítik és utána elfelejtik. Gyakran nem is a tulajdonosa dolgozik vele, hanem megkér erre valakit, egyes intézményekben pedig "szabvány" létezik a munkatársak személyes lapjainak megjelenésére és tartalmára (ez az egységességnek kétségkívül kedvez). Szokásos az ilyen lapokat önéletrajzzal és publikációs, vagy referencialistával bôvíteni.
Ez is névjegy, azaz tulajdonosának bemutatására szolgál, de hangsúlyozottan kerül mindenfajta hivatalosságot. Fôleg egyetemisták készítenek ide sorolható lapokat. Jellemzô a fantázia szabad csapongása és a színvonal jelentôs szórása. A legtöbb hibás lap itt fordul elô, de az igazán jó ötletek is itt születnek meg. A grafika a "mórickarajztól" a háromdimenziós, tükrözôfelületekkel tarkított virtuális valóságig akármi lehet. A tartalom és a szerkesztettség ugyanígy szór. Van, ahol csupán egyetlen oldal, esetleg csak becenévvel és pár linkkel, de lehet több tucat oldal is, részletes információkkal a tulajdonosról és érdeklôdési körérôl -- ez utóbbi önálló kiadvánnyá is kinôheti magát. A tehetséges weblapszerkesztôk után így, ezeket az oldalakat olvasgatva is érdemes nyomozni.
Ezek az elôzô stílusból kinôtt, már meghatározott tartalommal bíró oldalak. Gyakori, hogy valamilyen anyag gyűjtôhelyei (szöveg, kép, hang, programok). Léteznek cikkeket, írásokat, programozást segítô dokumentációkat, csinos lányokat, rajzfilmfigurákat, vagy madárhangokat gyűjtô helyek, ún. "site"-ok. Az általában sok (és esetleg gyakran cserélôdô) anyagot tartalmazó website esetén a megjelenés vegyes, az elsô és "bevezetô" lapokon igényes, míg az anyag szintjén szerényebb, állomány-jegyzékszerű (ami ez e setben nem baj).
Érdekesen keveredik ez a stílus a hivatalossal, amikor egy cég vagy szervezet készít magáról burkolt, vagy kevésbé burkolt reklámkiadványt. Ez utóbbi lapokon gyakoriak a "trükkök": keretek, űrlapok, java alkalmazások, mozgó (animált) gifek.
Összefoglalva : a stílusokat általában a megjelenés formája és a tartalom jellemzi (hol elôbbin, hol utóbbin, hol mindkettôn ott a hangsúly), míg az anyag rendszerezettsége és áttekinthetôsége a szerkesztôtôl függ.
Amennyiben saját célra szeretnénk weblapot készíteni, úgy az ehhez szükséges ismereteket könnyen elsajátíthatjuk és akár hobbi szinten szenvedélyként foglalkozhatunk vele -- hatásos kiadványhoz azonban a lelkesedés nem elég. Itt több ember munkájára lesz szükség, akik különbözô területeken szerzett tudásukat és gyakorlatukat vetik be. Hogy a feladatokat hogyan osztják szét egymás között, az az adott team belsô ügye. Szükség van szerkesztôre, szövegíróra, grafikusra és technikai munkatársra (rendszer működtetése, programozás). Lehet, hogy mindezen jótulajdonságokat egyazon emberben is megtaláljuk, de ez esetben valószínűleg túlterheljük ôt munkával.
Szükség van továbbá megfelelô munkahelyre és eszközökre is. Egy pár fôs webszerkesztôség is több gépet és több tucat programot használ, a nyugodt munkavégzéshez pedig helyet is kell biztosítani. A szerkesztôség munkája lényegében a közönségkapcsolati (public relation) kategóriába esik, így van, ahol a már meglévô PR csoport bôvül a WWW szakértôivel.
Ahol csak egy webmaster dolgozik, ott általában kisebb mennyiségű anyag feldolgozása jöhet szóba és ezek karbantartása. Amennyiben ugyanez az ember a rendszergazda is (ami bevett gyakorlat), úgy már csak a lelkesedésében bízhatunk, amit illik becsülni.
Nem adtam konkrét tippeket a weblapok kivitelével kapcsolatban. Szerencsére egyre több olyan lista létezik, amely különbözô szempontok szerint rangsorolja és értékeli a lapokat -- ezek közt komoly szakmai kritikát nyújtó és csak népszerűségi szempontokat figyelembe vevô is megtalálható. Több különbözô helyre benevezve képet kaphatunk lapunkról. Számlálókat és vendégkönyvet nyitva pedig közvetlen visszajelzéshez jutunk. Érdemes a kiadványszerkesztésrôl hozzáférhetô irodalmat is tanulmányozni, bár ezek az ismeretek egy-az-egyben nem vehetôk át a WWW-be.