Perlaki Attila:

A Linux telepítése
Operációs rendszerek menedzselése 14. elôadás

Tartalom: Az elôadás a népszerű UNIX klón, a POSIX szabványnak is megfelelô Linux operációs rendszer PC kategóriájú gépekre való telepítésével foglalkozik. A telepítés lépéseit a Slackware Kit alapján tárgyalja. Az elôadás terjedelmi korlátai miatt nem tekinthetô teljes értékű útmutatónak.

Az elsô UNIX-tól a Linuxig

Az elsô UNIX tulajdonképpen mellékterméke volt egy reménytelenül elbonyolódott operációsrendszer-fejlesztési projektnek, a MULTICS-nak. A fejlesztésbôl kiszállt AT&T két elvetemült programozója, Ken Thomson és Dennis Ritchie azonban "unalomból" mégiscsak megírtak egy operációs rendszert a megszerzett tapasztalatok alapján PDP-7-re, 1969-ben. A teljes kód még 1971-ben, amikor egy PDP-11-re telepítették át, sem volt 16 kilobyte-nál több, de teljesen assemblyben íródott. Áttenni más gépre a teljes újrakódolással volt egyenértékű. Ez azonban akkoriban természetesnek tűnt.

Dennis Ritchie kidolgozott egy "magas szintű assemblyt", arra a célra, hogy hatékony, hardverközeli, ugyanakkor hordozható programok legyenek készíthetôk. Ez a C nyelv. 1973-ra a UNIX kernel mindazon részét, amit egyáltalán lehetséges volt, átírták C-be. Ettôl kezdve a rendszer bármilyen hardverre telepíthetô volt, amely bizonyos alapfeltételeknek megfelelt. Megkezdôdött az elterjedése, amit az is segített, hogy az AT&T ingyen bocsátotta az egyetemek rendelkezésére a forráskódot.

A telepítés ekkoriban a következô procedúrát jelentette:

  1. A forráskód beszerzése (lehetôleg lyukszalagon, mágnesszalagon, hogy ne kelljen sokat gépelni).
  2. Ha a gép nem binárisan kompatibilis a forrás gépével, akkor a kernel gépi kódú részének újraírása (de ez még mindig jobb, mintha az egészet kellene).
  3. C fordító beszerzése és beüzemelése (ha végképp nem létezett ilyen, lehetôség volt egy mini C írására, ami a "nagy" C fordítót létrehozta, hiszen az is megvolt C forrásban).
  4. A UNIX fordítása.
  5. Beüzemelés.
Mivel a kód forrásnyelven terjedt, boldog-boldogtalan belejavított, így aztán UNIX nincs, csak UNIX-ok... Az elkésett egységesítés a mai napig tart.

Ilyen klón volt a Minix is, amelyet Tannenbaum "Modern Operating Systems" c. könyvében ismertetett. Lényegében Linus Torvalds, a Linux "atyja" is erre alapozta saját változatát, amelyet diplomamunkaként dolgozott ki PC-re. Az alaprendszer lényegében teljesítette mindazt a feltételt, amit egy operációs rendszertôl elvárhatunk, volt hozzá egy shell és egy C fordító, de ezen kívül semmi.

Miközben Finnországban volt egy UNIX kompatibilis rendszer programok nélkül, addig a GNU projektnek volt egy halom programja oprendszer nélkül. A GNU (GNU is not UNIX) célja az akkor igen költséges kereskedelmi UNIX-ok és UNIX programok kiváltása szabadon felhasználható és ugyanakkor teljes értékű programokkal. A Linux és a GNU szerencsére egymásra talált. A PC-s UNIX klón támogatása szokatlanul nagy, így ma már tulajdonképpen bárki hozzájuthat egy teljes értékű, megbízható és nagy teljesítményű operációs rendszerhez -- szinte ingyen. A telepítés pedig, ha nem is "plug and play", de jelentôsen egyszerűbb a fent felvázolthoz képest. A program szinte kézenfogva vezet végig rajta, ám elindításáig van némi teendônk.

Követelmények a hardverrel szemben

A Linux elôtt is léteztek UNIX kompatibilis rendszerek PC-re, ezek közül a 286-os processzorra írt Coherent számít ismertnek, illetve a Xenix. A Linux 386-os processzorra lett kifejlesztve, ennél gyengébb processzorral nem ért szó -- de ez ma, a Pentiumok idején nem korlát.

A Linux telepítéséhez az alábbi hardver minimum szükséges:

Elôkészületek

0. lépés: Megválaszolandó kérdések

1. lépés: A Linux megszerzése

A Linux beszerezhetô és telepíthetô Lényegében minden típus a floppyra vezethetô vissza. Az elsô két esetben a média a birtokunkban van, az utolsó esetben csupán a cím, de ez is elég. A telepítés CD-ROM-ról a legkényelmesebb és leginkább problémamentes. A floppyval sokat kell vacakolni, ha pedig merevlemezen kapjuk vagy oda másoljuk telepítés elôtt (floppykról, CD-ROM-ról, vagy hálózatról), az sok helyet igényel és egy kicsit veszélyes is, ha ugyanazon a merevlemezen lesz majd a Linux is. Maga a telepítôkészlet úgy van szétbontva, hogy floppykon is terjeszthetô legyen.

2. lépés: Backup a jelenlegi rendszerrôl

A telepítés során több alkalommal is lehetôségünk van végzetes hibát elkövetni. Tehát biztos, ami biztos, ha egyáltalán van mirôl, készítsünk biztonsági másolatot!

3. lépés: Helyet a Linuxnak!

Bár élhet a Linux a DOS mellett társbérletben is ugyanazon a partíción, mégis célszerűbb számára saját partíciót biztosítani. Üres merevlemezen ez nem gond, de már munka alá vett merevlemezen újrafelosztást kell végezni. Vagy lementjük az eredeti tartalmat (lásd az elôzô lépést) és újra felosztjuk az egész lemezt, vagy lecsípünk a DOS-ból egy megfelelô méretű darabot. Ez legalább 100M legyen, ha dolgozni is akarunk a rendszerrel. A lecsípést a FIPS névre hallgató program oldja meg, de elôtte defragmentálni kell a DOS partíciót. A Linuxnak fenntartott helyet egyelôre üresen hagyjuk.

4. lépés: Boot és root lemez készítése

Most válik lényegessé, honnan telepítjük majd a rendszert, mert ennek alapján választjuk ki a készletbôl, milyen boot és root lemezt fogunk használni.

Boot lemez:

Root lemez: A lemezeket a fenti nevű imagefile-okból készítjük el -- ezek lényegében az adott floppy bináris tükörképei egy állományban. Ezt egy speciális íróprogrammal tesszük át a floppyra, ez a RAWRITE. Használata: 
RAWRITE imagefile drive:
Ezt a programot és az imagefile-okat vagy a floppyról, CD-ROM-ról írjuk fel, vagy ftp-vel lehozzuk hálózatról. Miután ezzel megvagyunk, a munka DOS részét befejeztük, a telepítésre felkészültünk.

5. lépés: Reboot

Behelyezzük a boot lemezt és CTRL-ALT-DEL. Ha hálózatról telepítünk, akkor figyelni kell arra is, hogy a forráskönyvtár elérhetô legyen, illetve a gépünknek legyen érvényes (állandó vagy ideiglenes) IP száma.

Telepítés lépésrôl lépésre

Az újraindulás során egy, a telepítéshez idomított nagyon szegényes, ám működô Linux töltôdik be. Miután a boot lemez olvasása befejezôdött, lemezt cserélünk és egy, a RAM-ban létrehozott virtuális meghajtóra betöltôdik a root lemez is. Ha nincs elég RAM-unk ehhez (4M alatt), de van két meghajtónk, úgy az egyikben marad a boot lemez, a másikban a root lemez és így is nekivághatunk. A root lemez olvasásának befejezte után a rendszer elindul, hardver ellenôrzést hajt létre és végül, ha minden rendben van, kiírja: login. Ide rootként jelentkezünk be és nincs password. Kezdhetjük a telepítést!

1. lépés: A filesystem elkészítése

Az üres partíciót az fdisk programmal vehetjük "művelés" alá. Általában két partíciót készítünk, egyet magának a Linuxnak és egyet a swapnak. Nagy merevlemez esetén a Linux partíciót feloszthatjuk rendszerre és az alkalmazásokra. A Linux számára a "Linux native", a swapnak a "Linux swap" típust válasszuk.

A swap filerendszerét az mkswap készíti el, majd ezt a swapon program be is kapcsolja. Ha kevés a RAM-unk (4M még kevés), akkor enélkül nem is tudunk továbblépni.

2. lépés: A Setup indítása

A setup program elindításával megkezdjük a tényleges telepítést. A menü használata kényelmes, innen kezdve tulajdonképpen pusztán türelemre van szükségünk -- elég sokáig tart ugyanis.

Meg kell határoznunk a forrás fajtáját (floppy, merevlemez, CD-ROM, hálózat) és a forrás helyét (meghajtó jele, könyvtár neve, IP számok). Hálózat esetén megadandó a forrás IP száma, az IP maszk, a router IP száma és a saját IP szám. A távoli könyvtár bemountolódik erre az idôre.

Meg kell adni a telepítés helyét -- ez az a partíció lesz, amit elôkészítettünk az fdisk-kel.

3. lépés: Telepítés

Ha minden kész, megindul a Linux feltelepítése. A telepítés során elôször ki kell választanunk, mely csomagokra tartunk igényt. Ezek: Dôlt betűvel a mindenképpen szükséges csomagok vannak jelölve, de ebbôl az X valójában kihagyható, viszont a hálózathoz az [N] és [Q] is kell, utóbbi egyes speciális hardeverekhez is.

A telepítés során a program négy kategóriába sorolja a csomagon belüli részeket.

4. lépés: Egyéb beállítások

A csomagok felkerülése után még néhány dolgot be kell állítanunk: Ezzel a setup futása befejezôdik. Ha minden rendben, adjuk ki a reboot utasítást és szedjük ki a root lemezt (valamint Linux alatt szokjunk le a Reset gomb használatáról).

Utómunkálatok

Ha rendben bejött a rendszer, akkor hurrá! Van egy működôképes UNIX-unk! Kezdhetjük az utómunkálatokat -- ez aztán a végtelenségig tart...

Lényegében itt arról van szó, hogy a már működô rendszert bôvíthetjük és módosíthatjuk. Ezek egy része inkább a kezdeti idôkre szól (X belövése, userek felvétele, serverprogramok pl. httpd telepítése), mások állandó munkát adnak (további userek), vagy igazán nagy buherálás eredményei (kernel újrafordítása, összedôlt rendszer reparálása ;-)).

Az X belövésérôl röviden néhány szó: alapvetôen az XF86Config állományt kell javítgatnunk. Találunk egy példát XF86Config.eg néven, valamint elég sok leírást a doc könyvtárban -- angol nyelven. A megfelelônek vélt beállítást az xinit programmal tesztelhetjük, illetve a vgaset programmal finomhangolhatjuk.