Elôzô fejezet | Tartalom | Következô fejezet

Olvasnivalók

Lehet tiszta lappal kezdeni a Hálózaton, de ha már egyszer valamit valamikor leírtunk, nem szívesen pötyögjük be újra. Azaz elôbb-utóbb elkövetkezik a

Kész szövegek bevágása

a lapba. A legegyszerűbb, ha van egy "primitív" szövegszerkesztôvel elkészített, általában .txt jelzést viselô állományunk. Ha nincs benne ékezet (mert mondjuk angol nyelvű), akkor még jobb. Nincs más dolgunk, mint a szöveg elejére beírni: <pre> és a végére: </pre>. Ezt a törzsbe beillesztjük és kész. Ugye milyen egyszerű?

Olcsó húsnak híg a leve: a preformatted (elôre tördelt) szövegek csúnyácskák és gyanúsan úgy néznek ki, mint egy program forráslistája egy monitoron. Nem csoda, ezt a megoldást pont erre találták ki! A böngészôprogramok ugyanis egyébként figyelmen kívül hagyják az általunk beírt sorvégjeleket és tördelést, öntik a szöveget, ahogy az az ablakba befér. Próbáljuk ki! Egy hosszabb .txt állományt elôször zárjuk a <pre> és </pre> jelek közé, s nézzük meg: 

<pre>
Hol az a dal,
  Ami felkavar?
Hol az a dal,
  Ami vigasztal?
Hol az a dal,
  Ami egyszer észrevétlenül elveszett?
</pre>
...majd töröljük ezt és gyönyörködjünk!

Hol az a dal, Ami felkavar? Hol az a dal, Ami vigasztal? Hol az a dal, Ami egyszer észrevétlenül elveszett?

Ugye milyen szép? ;-) Jó, hogy láttuk, mert késôbb, ha valamiért olvashatatlan betűfolyammá válik a lapunk, gyanakodhatunk arra, hogy valahol valamilyen HTML jelet elfelejtettünk!

Az elôre tördelt szövegekkel más baj is van: a böngészô nem mer hozzájuk nyúlni, azaz, ha hosszabb a sor, mint amilyen széles az ablak, akkor nem látjuk az egészet -- tologathatjuk a görgetôsávot oda-vissza. Korlátozhatjuk persze a szélességét, de valaki bizonyosan annál is kisebb ablakot használ, mint amit mi feltételezünk...

Ha viszont programok forráslistáját kell közölnünk, nehogy mást használjunk! Nincs annál reménytelenebb meló, mint egy precíz bekezdésekkel ellátott forrásszöveget újraszerkeszteni! A böngészôk, hogy kihangsúlyozzák, itt valami másról van szó, s nem közönséges szövegrôl, az elôre tördelt részeket más, írógépszerű betűtípussal jelenítik meg.

Az ékezetekrôl még lesz szó, egyelôre csak annyit, hogy megvert a digitális mindenható minket többféle szabvánnyal is, ezek közül a Latin-2 megtűrt a weblapokon (éppen csak), minden más olvashatatlan! Van kiút, látni fogjuk.

Végezetül: nem lebecsülésként írtam az elején azt, hogy "primitív" szövegszerkesztô! Ma ugyanis a WinWord is szövegszerkesztô programnak számít. "Primitív" az a szövegszerkesztô, amelyik bárhol olvasható, szerkesztôjelek nélküli, ún. plain text állományt állít elô. Azaz az állományban csak a szöveg van, semmi más. Nevezhetjük nyers szövegnek is.

Amennyiben nem nyers a szöveg, hanem már szépen tördelt valamelyik nagytudású programmal, akkor lépnek színre a

Konverterek

Annyiféle formátum van már, hogy az elképesztô! Reménytelen vállalkozás tehát univerzális átalakítót keresni vagy írni. Nem is érdemes. Léteznek eredményes kísérletek olyan állományformátumra, amely az összes elképzelhetô szerkesztési lehetôségre felkészült, ilyen például a Rich Text Format (.rtf).

Figyelem, ez a formátum közönséges halandó számára olvashatatlan! Olyan, mint egy lefordított program, csak itt a vastag betű, dôlt betű, ilyen betű, olyan betű van egységes "nyelvre" fordítva. A lényeg: ezt a formátumot a szövegszerkesztô programunknak ismernie illik! (A WinWord pl. ismeri.)

A már megszerkesztett szöveget tehát ebben a formátumban újra el kell mentenünk. Utána pedig keresni kell egy olyan programot, amelyik .rtf állományból .htm(l) állományt készít. Ilyen az rtftohtm nevű, FTP archívumokból letölthetô shareware program. Használata egyszerű: 

rtftohtm valami.rtf
A program elfogadhatóan dolgozik, amíg valami extra nem bukkan fel a szövegben (pl. egy szöveggel körülöntött ábra), ezen biztosan elbukik majd.

Bevallom, ez nem is baj. A HTML leírások ugyanis csak támpontokat adnak a megjelenítésre és nem definiálják azt szigorúan. Azaz:

A weblap megjelenése a böngészô beállításától is függ, semmi garancia nincs arra, hogy más is azt látja, amit mi!

A weblapon nem lehet cél egy profi képesújság mérethelyes megvalósítása. Kész szövegeink tartalma a lényeg, a formát pedig igazítanunk kell a lehetôségekhez, esetleg

Kézzel szerkesztve

Ha üres lappal indítunk, vagy ha már kész anyagot kell webre hangolni, akkor a megfelelô szerkesztési "utasításokat" magunk is elhelyezhetjük.

Láttuk már, hogy ezeket az "utasításokat" < és > jelek közé zártuk, ez minden esetben így van. Leírásukhoz kis- és nagybetű egyaránt megfelel, a kisbetű talán kényelmesebb, a nagybetű jobban látszik. Vannak jelek, amik párban állnak (zárni kell ôket), a bezáró egy / jellel többet tartalmaz.

A szöveg bekezdéseinek elhatárolásához a <p> jelet használjuk. A bekezdéseken belül a szöveget a betűméret és az ablakszélesség figyelembevételével szabadon tördeli a böngészôprogram, ám ennél a jelnél mindenképpen új sort kezd, a két bekezdés közt általában üres sort is hagy.

Ha szükséges, külön is kérhetjük az új sor kezdését (pl. párbeszédeknél) a <br> jelel. Ez üres sort nem hagy.

Ha a szövegben élesebb elhatárolást szeretnénk, úgy vonalat is húzhatunk a <hr> jelel.

Egy hosszabb szövegben valószínűleg fejezet és alfejezetcímek is elôfordulnak, ezeket a <h1>, <h2>, ..., <h6> jelekkel emelhetjük ki. Figyelem, ezt a jelzést zárni kell! A <h1> párja a cím végén a </h1>. Az egyes a legnagyobb méretű betűt adja, a hatos a legkisebbet. Maga a szöveg a négyessel egyezô méretű, így az ötös és hatos "címleírót" inkább speciális célra (pl. copyright jelzésére) használjuk.

Az amerikaiak balra igazítják a címeket, ha ez nem tetszik, a <center> jellel kérhetjük a középreigazítást. Ezt a jelzést is zárni kell! Összevonható, sôt illik is összevonni a címjelzôvel, ekkor így alakul: <h1 align=center> és értelemszerűen elég csak így zárni: </h1>.

A szövegen belül vastag és dôlt betűs kiemeléssel élhetünk, erre a <b> és az <i> jelek szolgálnak és ezeket is zárni kell. Ez a két jelzô azonban egyes vélemények szerint kerülendô, ugyanis a HTML filozófiájának ellentmondanak: szigorú utasítást adnak, fizikai leírók és nem "útmutatók". (Valóban, van olyan eset, hogy nincs mód pl. dôlt betűt írni.) Ezért helyettük más, a logikai jelentést jobban leíró jeleket használhatunk. Megerôsíthetjük mondanivalónkat a <strong> jelzôvel, hangsúlyt adhatunk neki az <em> jelzôvel, vagy idézhetünk is a <cite> jelzôvel. Levélcímünket pedig illik <address> jelzôk közé zárni -- azaz ez is bezárandó, mint a többi.

Hát ez sok volt így egyszerre! Pedig van még... De inkább nézzük, Jakab lapja hogyan néz ki, feltéve, hogy szereti Koncz Zsuzsát hallgatni: 

<html>

<head>
<title>Jakab honlapja V2.0</title>
</head>

<body>

Hello Mindenki!<p>

Ez itt

<h1 align=center>Jakab honlapja</h1>

Jakab vagyok, most tanulom a honlapkészítés rejtelmeit. 
Hamarosan ez az oldal tele lesz minden széppel és jóval. 
<p>
A <strong>kedvencem</strong> sorait idézem:
<p>

<cite>
Ma már a szívünk helyén kompjuter dobol,<br>
Kiszámított a szenvedély.<br>
Egy új világ helyett csak látványt tervezünk.<br>
A lelkünk hallgat, s csak a pénz beszél.
</cite>

<hr>
A levélcímem:<br>
<address>
jakab@www.honlapiskola.hu<br>
</address>

</body>

</html>

Ékezetek

A magyar nyelv ékezeteit majdnem szabályosan meg tudjuk adni a HTML karakterleíróival. A majdnem azt jelenti, hogy a készletben nincs hosszú ö és ü. Helyette ô és ű használt, ezek azok a "kalapos" betűk, amelyeket kis jóindulattal elfogadhatunk (a képernyô és a nyomtató karakterkészleteinek magyarra cserélésével a kalapok helyett a rendes hosszú ékezetek is megjeleníthetôk). A lélek nyugalma itt sem teljes, ugyanis a kalapos ô helyett a hullámvonalas is elterjedt -- miért pont ebben lenne egység? (Halkan merem csak megjegyezni, hogy ha már szegény ű kalapos, logikusabbnak tűnik az ô-re is kalapot húzni...)

Minden további szószaporítás helyett itt a táblázat, amellyel akár ékezetmentes billentyűzeten is leírhatjuk azt, hogy:

árvíztûrô tükörfúrógép
ÁRVÍZTÛRÔ TÜKÖRFÚRÓGÉP

Ezt a szöveget érdemes megjegyezni! Az összes magyar ékezetes magánhangzót tartalmazza.

Magyar ékezetes betűk HTML leírói:

Ékezetes szöveget így írni hosszú távon fárasztó, ezért érdemes valami konvertálót beszerezni (pl. az rtftohtm is tudja ezt). Vagy írhatunk Latin-1 vagy Latin-2 karaktereket közvetlenül is (ha tudunk), bár ez nem "sportszerű" (pl. e-mailben elküldve egy ilyen szöveg bizonytalan végeredmenyt ad, és a keresôprogramok sem mind birkóznak meg vele).
Elôzô fejezet | Tartalom | Következô fejezet